Túlélési receptek
Hédi néni otthoni köntösében is elegáns, mosolyogva tessékel be a nappaliba. A kabátját mindenki a fogason hagyja, vagy negyvenen üljük körbe az alkalmi vacsoraasztalt. A kistányéron aprósütemény.
A Kőleves vendéglő emeletén szokatlan előadással lepi meg közönségét a Gólem Színház. A Lichtenwörthöt megjárt Endrei Istvánné született Weisz Hedvig – Nagy Mari alakításában – az ételeken keresztül meséli el az életét. Ami aztán asztalra kerül, meglehetősen jellemző az átélt időkre. A háború előtti békeévekből friss kalácsot kapunk vérszínű lekvárral.
Hédi néni kedvesen bátorít minket evésre, miközben elmondja, hogy valójában rakoncátlan gyerek volt, és a különféle tiltások miatt soha nem ehetett elég édességet. Valami mindig közbejött. Hol egy fogfájás, hol egy vallási előírás. Persze amikor férjhez ment, már maga készíthette a káposztás cvekedlit. Sertészsírral, jó cukrosan. Az édesanyja aztán megszidta, hogy egyszer igazán tálalhatna mást is az urának. És Hédi megpróbált jó háziasszony lenni. A férj azonban soha nem tért vissza a katonai szolgálatból, az orosz fronton érte a halál. Mindössze pár hónapig éltek együtt, ennyi volt a házasság.
Az óbudai téglagyárban aztán Hédi barátokra lelt, összetartottak a gyalogmenetben és a haláltáborban is. A reggeli tisztálkodás után leterítettek a fal mellé egy pokrócot, és az éhezés közepette recepteket meséltek egymásnak, amelyeket Hédi papírra írt. A szobában ülve a nézők is megismerhetik Évát, a kárpitos feleségét, akit Hay Anna alakít, valamint Klárit, Rotschild Klára divatszalonjának manökenjét, akit Radnay Csilla kelt életre. „Mennyi liszt kell a krumplifánkba?” „Tegyünk bele, amennyit felvesz.” „De az mennyi fél kiló krumplinál?” „Mit tudom én, hát az látszik. Majd meglátod... ha egyszer még főzhetsz...” „Én nem eszem zsírban sült fánkot, mert hizlal.” „Fogyni akarsz? A legjobb helyre jöttél...”
Lichtenwörthben az asztal egy mozdulattal vályúvá alakul, egy vödörből ázott karalábét és krumplihéjat kapunk vacsorára. A kitett kanalakért senki nem mozdul.
Weisz Hedvig és barátnői túlélik a tífuszt és a háborút, aztán soha többé nem találkoznak. A hősnő hazatér a Károly körútra, és élete végéig a vendéglátásban dolgozik. Ötvenhatban épp tejszínhabot készít egy cukrászdában, amikor lámpavasra húzzák az ÁVO embereit. Hívják, de nem száll fel a határnak induló teherautóra. A Kádár-korszakban étteremvezető lesz. A pincérnő nagy kegyesen elénk csapja a B menüt: rántott párizsit rizibizivel. A közönségből senki nem ellenkezik, zörögnek a kések, villák: az egészet megesszük, pedig hideg. Vendéglátónk a rendszerváltáskor lelkes, két Sacher tortát is rendel egy bécsi cukrászdában. Később valahogy megint zavarosak lesznek az ízek.
Hédi néni magunkra hagy egy pillanatra, lekapcsolja a sütőt, nehogy odaégjen a vaníliás kifli. Az előadás végén porcukrosan kínálja őket a tányéron, de így is látszik rajtuk a keskeny nemzetiszín szalag.
Czingel Szilvia Szakácskönyv a túlélésért című életinterjú-kötete és receptgyűjteménye alapján rendezte Borgula András a darabot. (A könyvről a múlt évben már olvashattak lapunk hasábjain.) Az előadás kis pénzből, magánadományok segítségével valósult meg, mert korábban visszaadták a kormánynak a pályázaton nyert kétmilliót. A produkciónak híre van, hamarosan New Yorkban is bemutatják.
Önök se hagyják ki!
Székely Ilona
