Több mint tolmács
Buda György mélyen zengő hangját jól ismerik, akik valaha is részt vettek Ausztriában a magyar irodalmat bemutató német nyelvű rendezvényeken. A hazai írók avatott fordítója szívesen olvas fel az osztrák közönségnek, ezzel is segítve alkotóink külhoni megismertetését. Mostantól a meghívókon a neve mellett ez is ott áll: az Osztrák Állami Műfordítói Díj kitüntetettje. SZÁSZI JÚLIA rajzolta meg portréját.
Bécsi – józsefvárosi – lakásának dolgozószobájában az ő fordításában megjelent könyvek tiszteletpéldányai rég kinőtték már az e célra kijelölt polcokat, íróasztala kéziratoktól roskadozik. Nehéz elképzelni, hogyan osztja el idejét a teendők között. A nagy szerelem persze a fordítás, ami kortárs írókkal való együtt gondolkodást jelent, ám a napi megélhetés érdekében hites bírósági és rendőrségi tolmács is, miközben az egyetemen a szakma leendő gyakorlóit oktatja. Meghívásokat Ausztria távoli tájairól is kap, hiszen kedvelt íróinak felolvasóestjeit ki nem hagyná. Azt viszont csak közeli barátai tudják róla – köztük a magát büszkén e körhöz tartozónak valló újságíró –, milyen kacskaringós úton jutott el hivatásához.
Buda, csakúgy, mint annyi kortársa, ’56-ban gyermekként került Ausztriába. Otthon, Sopronban 11 évesen még hevesen tiltakozott a szülőktől rátukmált németnyelv-tanulás ellen. Ezt a szamárnyelvet soha nem fogom megtanulni – emlékezik ma akkori ellenszenvére. Becsületére váljék: alig pár esztendő múlva a jó nevű bécsi gimnáziumban töltött egyetlen tanév gyökeres fordulatot hoz. Sőt, a színosztrák környezetben szinte elfelejti anyanyelvét. Ezen szerencsére segít a Rettet das Kind Alapítvány judenaui intézete. Rövid tullni, illetve innsbrucki magyar iskolai tartózkodás után a dél-németországi Burg Kastl legendás magyar gimnáziumában végképp felfedezi anyanyelvét és a fordítást. Ír, fordít latinból, németből, hogy aztán 21 évesen már osztrák állampolgárként inkább geológia szakra iratkozzon be a bécsi egyetemen. Mert – gondolta – a fordítás nem lehet biztos kenyér, ahhoz túl nagy élvezetet nyújt!
Egyetemistaként kezd el dolgozni, egy alsó-ausztriai német cég alkalmazásában, gázmérés, barnaszén-kutatási és környezetvédelmi alapkataszter létrehozása a feladat. A cég csődbe megy, Buda utcára kerül, de jön az első fordítói siker: Monoszlóy Dezső egyik novelláját az ő átültetésében közli a Die Presse. A megélhetésért „négerként” kezd dolgozni egy munkával túlhalmozott törvényszéki fordítónak. A rendőrségi bikkfanyelv sivár, de vigasztalásul költői képet fest a magyar nyelv és a kőzet rétegeibe hatolás hasonlóságairól.
Az egyetemi képesítés végett beiratkozik a Bécsi Egyetem Tolmács- és Fordítóképző Intézetébe, közben zengő hangját felfedezi a film, a reklám, sőt a színház is: magyar szövegrészek elmondására kérik fel. Belép a Bemondók és Színészek Szövetségébe. (Az idei évtől már a Szépírók Társaságának is tagja.)
Ezek csak apró epizódok. A fordulat 1991 nyarán, egy spanyolországi nyaraláson következik be. A napi szieszta idején elkezdi fordítani Kertész Imre épp megjelent Kaddisát, ceruzával ír egy kockás füzetbe. A húsz elkészült oldalt elküldi a Rowohlt Kiadónak. Már meg is feledkezik róla, amikor jön a telefonhívás – és a megbízás. Elképesztően rövid határidőre. Csak később tudta meg, és nem is szeret róla beszélni, hogy volt már náluk egy német fordítás, ám az ő húsz oldalából más kép alakult ki. Ennyi múlik a fordításon.
(A teljes írás a 168 Óra hetilap legfrissebb számában olvasható.)
