Tíz után csak egyenruhások járőröznek a pesti utcán
1985-től 2035-ig játszódó magyar regény kerül az olvasók elé november közepén. A korszak első részét jól ismerjük, második felét csak elképzelni tudjuk, vagy még elképzelni sem. Mi lesz holnap, mi történhet holnapután? A Köldök című regény szerzőjével, Réz Andrással beszélgettünk. Ő elképzelte.
Új regényét nevezhetjük utópiának, jóslatnak?
A történet fél évszázadot ölel fel, amelynek most éppen a közepén tartunk. Az eltelt 25 év ismeretes számunkra. Amit leírok, az egy létezett-létező világ képe, s ezt észrevétlenül próbáltam átvinni a jövőbe. A kérdés, mi lesz akkor, ha nem változnak a tendenciák.
Mi lesz?
Elég szomorú helyzet következhet be. A jövő, amelyet a regény vizionál, magányos, kíméletlen túlszabályozott, együttérzéstől mentes világ lesz.
Az elmúlt idők erővonalait hosszabbította meg?
Észrevétlenül próbáltam egy létezett-létező világ képét átvinni a jövőbe. Azt próbáltam megírni, hogy ha ez így ment eddig, akkor mi jöhet még, mi lehet még ebből. Olyan világ jöhet, amelyben szép csöndesen szegregálódnak a társadalom tagjai. Talán még a mostaninál is vadabbul válnak el egymástól a jómódúak és a szegények. A kiválasztottak, kiváltságosok és kirekesztettek világa elé nézünk.
Milyen előjelekből következtet?
Annak idején, amikor beléptünk az Európai Unióba, részt vettem egy rádiós műsorban, amelyben egy éjszakán át beszélgettünk a telefonálókkal arról, hogy az EU miért jó dolog. Hogy miért jobb tagnak lenni, mint kívül maradni. Meggyőződésem volt, hogy jobb világ elé tekintünk. Öt év alatt azonban kiderült, hogy jogszabályrengetegbe tévedtünk, s mindennapjainkat egyre kevésbé az értékek és az erkölcsi normák határozzák meg. Életünk minden pillanatát jogszabályok közé szorítják. Természetessé válik, hogy valami jogszerű, de erkölcstelen, sőt embertelen. Pusztítja ugyan az életet, de a jogszabályoknak megfelel.
A jogállamiság sokunk tudatában értékközpontúságot is jelent.
Mégis az értékvesztés időszaka következett és következik be, s a regény ezt az ötvenéves folyamatot ábrázolja a szereplők életének és gondolkodásának változásán keresztül. A nyolc szereplő folyamatosan visszatekint eddigi életére, és az értékek elvesztésével néz szembe. Van köztük olyan szereplő is, aki viszont folyamatosan előretekint. Ő maga sem hiszi, hogy jóslatai valóra válhatnának, de próféciái kivétel nélkül bekövetkeznek.
Netán önmagáról mintázta ezt a szereplőt?
Nem önmagamról, de beleírtam magam a regénybe, most először. Korábbi könyveimnél sokan azt hitték, hogy minden rólam szól. A Válogatott szorongásaimnak volt egy szereplője, aki elmeséli, hogyan csalta meg a feleségét. Utána az olvasók megkérdezték tőlem, hogy „Ugye ez Önről szól? És mit szól hozzá a kedves neje?” Az Orr után megkérdezték, hogy valóban hiperszagló vagyok-e.
Ön hiperszagló?
Igen én hiperszagló vagyok, de a regény nem rólam szólt. Főhősének más az életkora, a habitusa. Kitaláltam egy olyan figurát, aki egy balesetet követően hiperszaglóvá válik. Most, a Köldökben úgy vagyok szereplő, hogy a szereplők rólam is beszélnek.
A Köldök nem veszélyes cím? Nem fogja az olvasó esetleg azt gondolni, hogy író úr nézi a saját köldökét?
A köldök magába foglalja a születést, a kapcsolatot, de a test középpontját is. És benne van az érintés, az érzékiség élménye. A regény emberek, párok, családok története, amely tényleg a köldök körül forog. Mindegyik szereplő másképpen látja a világot, más a gondolkodásuk, a szóhasználatuk. Van, aki a történetet harmincasként indítja, s a regény végére már öregember. Az egyik női szereplő kilencéves a történet kezdetén, s mindent másképpen él meg. S van egy fontos szereplő, aki most 2009. december 31-én fog megszületni…
Jól feladta magának a leckét, mert a jövő évi választásokat sem tudta megkerülni.
Nem is akartam, a könyvben ezt meg lehet találni, de amit írok, nem nostradamusi jóslat. Végigvonul a regényen a hatalomipar. Már a történet kezdetén felbukkan, hogy hatalmi váltás készül. Az egyik figura, egy politikus felesége, aki nem ért az egészhez semmit, mert nem túl bonyolult asszony, beszámol arról, hogy a hatalom és a hozzá kapcsolódó ipar hogyan működik. A gengszter és a rendőr ugyanaz, s örülsz, ha csak az egyik szed védelmi pénzt. De – ahogy az egyik szereplő elmeséli – tökéletesen mindegy, mert minden ugyanabba a kasszába vándorol.
A hatalomipar lényege, hogy nem változik?
Mindaz, ami a jövőben történik, alapvetően azon múlik, hogy ma mit csinálunk. Elfogadjuk-e rezzenetlenül a beszorítottságot, a rajtunk élősködő hatalomipart. Elfogadjuk-e, hogy a hatalomipar megbonthatatlan szövetséget köt a törvénytelenséggel. Mert ha igen, akkor a világ lehet, hogy olyan lesz, hogy az emberek félni fognak egymástól. Olyan világ lesz, amelyben képtelenek leszünk megérinteni egymást, mert a bizalmatlanság és a begubózás korszaka jön el.
A regény néhány jóslata már megvalósult…
Van egy rész, ami arról szól, hogy egyik titokzatos szereplőm, aki a nők és a fröccs nagy barátja, ül a barátaival egy kocsmában, s azon kesereg, hogy nagyon hatékonyan és gyorsan kell megfelelő fröccsmennyiséget betölteni magába, mert 2023-tól tízórai zárlat lesz.
A VI. kerületben már idén ősszel este 10 után be akarták zárni a kávéházakat.
Engem felhívtak, hogy jöjjek el demonstrálni a tízórai zárlat ellen.
És eljött?
Természetesen eljöttem, mert a regényben is leírtam, hogy ez a legiszonyúbb dolog. Tíz óra van, mehetnek haza? Kik is ülnek ott a kocsmában? Értelmiségiek, hentesek, kereskedők? Nézzék inkább a verekedős műsort a televízióban, mert azok most már csak 10 után mehetnek? A regényben egy idő után emberek már nem nagyon járnak az utcán. Mert már csak a különféle egyenruhás szervezetek járőröznek.
Ez önmegvalósító jóslat, de az élet néha más irányban folytatódik.
Én is ebben bízom, de ne mondjuk el a regény végét…
