Takarékos, bármi áron
Soha nem megtérülő beruházás egy kis Lexus, akkor is, ha hibrid, takarékosabb egy dízelnél. PAPP TIBOR szerint az autó amúgy sem beruházás, inkább arra való, hogy jól érezzük benne magunkat – és a Lexusok hatványozottan ilyenek.
A Toyota tizenöt évnyi munkát fektetett a hibrid autókba, és itt nemcsak a fejlesztésre gondolok, hanem az emberekkel való elfogadtatásukra is. Egyszerűbben fogalmazva: a Toyotának sikerült elérnie, hogy az emberek meg is vegyék. Sőt, hibridet akarnak. A Prius már a harmadik generációjánál jár, s azóta a sokkal hétköznapibb Toyota Auris is készül benzines-elektromos hajtású kivitelben.
Ugyanez a rendszer jelent most meg a Toyota luxusmárkájánál, a kompakt Lexus CT200h modellben. A benzinmotor 1,8 literes, de generátorral, villanymotorral és akkuval kiegészítve meglepően takarékos. Ennek persze több összetevője van. Egyrészt, a benzinmotor különösen jó hatásfokú, cserébe a csúcsteljesítménye szerény, 99 lóerő. Viszont a fékezési energia egy részét képes elektromossággá alakítani, eltárolni, és amikor kell, ezzel besegíteni a benzinmotornak. Így együtt már sokkal erősebbek, a kombinált elektromos-benzines teljesítmény 136 lóerő.
Mi egy ilyen luxuskivitelű Lexus CT200h tesztautót kaptunk, tényleg minden elképzelhető felszereltséggel. A nyolcmilliós alapárhoz bő négymilliónyi feláras szerelvényt pakoltak az autóba, amelyben így 17 hangszóróból szólt a rádió, lélegzetelállító hangon. A tompított fényt diódák szolgáltatták, a navigáció beépített merevlemezről tervezte az útvonalat. A képernyőn megjelenő menük kezeléséhez egy fura kezelőszervet helyeztek el a középkonzolon, amellyel gyakorlatilag úgy mozgathatjuk a nyilat, mint az egérrel a számítógépen.
Hogy ki vesz milliókkal drágábban Prius-technikát? Ostoba kérdés. Hát, akinek több pénze van. A hasonló prémiummodellek neki készülnek, jobb anyagminőségben és komolyabb vezetési élménnyel. Ennyiért akár egy terepjárót is vehetne – sokkal barátságosabb dolog, ha a pénzt arra költi, hogy a környezetkímélő autója igazi luxust nyújtson.
Tény, hogy a magyaros „mindegy, csak guruljon” világban érthetetlen egy ilyen autó, hisz a csomagtartója is kicsi. De tessék elhinni, bőr és bőr között óriási a különbség, a luxusklíma nem fújja le az ember fejét, és a Lexus még az ablakait sem a szokásos módon mozgatja. Lassan indít, hogy csak résnyire is le lehessen engedni. Aztán begyorsít, hogy ne unjuk el az életünket, amíg leér, de a végén ismét nemes nyugalommal lassít, és finoman megáll.
A hibrid vezetési élmény is teljesen más. A dolog ott kezdődik, hogy nem beindítani, hanem bekapcsolni kell, mint valami porszívót vagy tévét. Ha a műszerfalon megjelenik a Ready („kész”) felirat, elég a választókart D-be pöckölni. Ha az akkunk elég energiát tartalmaz, lehet, hogy nem is indul be a benzinmotor, sőt, normál gyorsítással akár 60 km/óráig suhanhatunk a zizegő villanymotorral. Tolatáskor kizárólag a villanymotor mozgatja az autót, ha közben jár is a benzinmotor, csupán az akkut tölti.
A hibrid másik legfontosabb tulajdonsága, hogy a benzinmotor gyakorlatilag észrevétlenül indul be, pontosabban az embernek előbb tűnik fel a monitoron, mint hang vagy vibráció alapján. Igazából a Lexus a vibráció szót már a sima benzines modelljeinél is törölte a szótárból – a hibridre ez fokozottan igaz.
Sebességet váltani nem kell.
A rendszer klasszikus értelemben vett sebességváltó nélkül működik, nincsenek fokozatai. Vagyis, csak nyomni kell a gázt, és megy. A műszerek nem is mutatják a benzinmotor fordulatszámát, csupán azt, hogy gazdaságosan haladunk vagy sem, illetve visszatermelünk-e az akkuba. Persze ezen lehet változtatni.
Van ugyanis egy ECO-Normál-Sport választógomb. Gazdaságos módban mindössze távlati iránymutatásnak tekinti az autó a gázadást, sportos módban viszont kifejezetten ugrik a gyorsítás gondolatára is, és a kormányzása határozottabb lesz. Ilyenkor a műszerfal színe vörösre vált, a gazdaságosságmérőből pedig fordulatszámmérő lesz.
Talán egyetlen hibája van a legkisebb Lexusnak. Gyakran mondjuk egy-egy autóról, hogy olyan vezetni, mint egy gokartot. Mi ezt kis költői túlzásnak szánjuk, viszont a Lexus szó szerint vette. Ez eleinte szórakoztató, de egy idő után zavaróvá válik a zötykölődés egy olyan útminőségű városban, mint Budapest. Talán az alapváltozatok valamivel jobbak lehetnek, ám a csúcskivitel a peres gumijaival és a 17-es felnijeivel nem kompatibilis Magyarországgal. Igaz, nagy sebességnél átlagon felül stabil a Lexus, ám a konkurens modellek jobban rugóznak.
A Lexus azonban tartja az ígéretét, és valóban elképesztően takarékos, különösen városban használva. És minél nagyobb a dugó, annál inkább: az araszolás során sokat használja a villanymotort, és sok energiát tárol el, így sikerült 4,5 liter alatti fogyasztással végigbumlizni vele a várost. Országúton is aszkétaéletet él, csupán autópályán kezd el zabálni – önmagához képest –, ilyenkor akár 6-6,5 litert is elkér, de átlagban könnyedén marad a hatliteres határ alatt. Márpedig ez kevesebb, mint egy hasonló teljesítményű dízel átlaga. Ez nyilván kéjes érzéssel tölti el azt, aki hosszú évek munkájával teremtette meg a Lexus-vásárlás anyagi hátterét. Persze ennyi pénz kiadása nehezen indokolható a spórolással, mégis jó ez, hogy így van. Elvégre unalmas lenne a világ csupa Priusszal.
