Táj-kép más-kép

A majdnem két évtizede Budapesten élő, de a Vajdaságból származó Bálind István 1999-től 2008-ig a Nő kutyával témát variálva alkotott egyedit a kortárs magyar képzőművészetben. E téma lezárása után fogott a tájábrázoláshoz, megtartva festési módjának jellemzőit (az ismétlést, a minimalista letisztultságot, a jelszerűséget). Szép lírai tájképeit megbontja egy (vagy több) térbeli hatást keltő geometriai alakzat, amely posztamensre, időnként színpadra is emlékeztet. Az aprólékosan kidolgozott tájképek zsugorodnak, már csak egy kis képkivágatban látjuk a tájat, a redukció egyre fokozottabb: minden eltűnik, marad csak a fa egyre kisebb méretben, talapzaton, benne, rajta, mellette…. Bálind analitikus művészeti koncepció szerint dolgozik, ugyanakkor a hagyományos értékekhez is hű marad.

A szerbiai Pavle Dečov művészi opusában mindig is a tájábrázolás volt az elsődleges: festményein a bánáti tájat, a végtelen mezőket, réteket, bevetett, gazdagon termő gabonaföldeket látjuk, különleges stílusjegyekkel. Sajátos ritmusban „élnek” a képei, emocionális töltettel, líraisággal, egyedi színhasználattal – a kék-zöld-sárga napfényes árnyalataival. A mezők, földek végtelen látványát megbontva, a geometriai formáknak, alakzatoknak a tájból, a háttérből való kiemelésével, plasztikussá tételével új, konceptualizált tájképet alkot. Ő is él a másolás lehetőségével: felbontja a képet, kiemel egy szalmabálát, majd megsokszorozza azt. A festmény így szinte harmadik dimenziót kap.

Találkozási pont ábrázolásmódjukban a jelszerűség, amely mind Dečov, mind Bálind képeit jellemzi. Dečov is kísérletezik, mint Bálind, a modern művészeti tendenciákat ő is mindig saját elképzeléseinek megfelelően alkalmazza, így születnek ezek a különleges, egyedi „tájképek másképpen” a két, a közös vonások, hasonlóságok ellenére teljesen más úton haladó autentikus művésztől.

Balázs-Arth Valéria

A tárlat 2010.szeptember 28-ig látogatható keddtől szombatig 11-18-ig, Bp. Eötvös u. 27-29. www.jamca.hu