Születésnapi táncbemutató a Bartók Fesztiválon
Harmincadik alkalommal került megrendezésre Szombathelyen a Nemzetközi Bartók Fesztivál és Szeminárium, amelyet az elmúlt évtizedekben olyan művészek fémjeleztek, mint Kocsis Zoltán, Kurtág György, Ligeti György, John Cage, Perényi Miklós vagy az Amadinda Ütőegyüttes. Idén Eötvös Péter, a kortárs komolyzene egyik legnagyobb alkotójának 70. születésnapját is megünneplik a fesztiválon. Az esemény kapcsán mutatja be a Kulcsár Noémi-Tellabor balett és vizuáltechnikai műhely a zeneszerző műve alapján készült koreográfiáját. Az együttes vezetőjével, Kulcsár Noémivel Sztankay Ádám beszélgetett.
– Miként talált egymásra társulata és Eötvös Péter?
– Tavaly keresett meg Szél Ágnes, a Bartók Szeminárium fő szervezője, annak kapcsán, hogy koreográfusként elnyertem a Fülöp Viktor-ösztöndíjat. Elmondta, ismeri korábbi munkáimat, köztük operai koreográfiámat. Felajánlotta: társulatommal Eötvös Péter születésnapjának tiszteletére vigyünk színre egy táncdarabot, amely valamely alkotása alapján készülne. Végül a Tale – magyarul Mese – című művére esett a választásom, amely lényegében egy Molnár Piroska által felolvasott mese zenei átirata.
– A próbák alapján a táncdarab többfedelű történet: az emberi útkeresés különböző aspektusait, állomásait villantja fel. Olykor féktelen derűvel, poentírozott helyzetek sorával. Miközben érzékelhető: a „sztori” nem csupán a felszínt karcolja.
– A vonatkozó Eötvös-zenemű kapcsán „bekattant” nálam egy versrészlet: „Jöttem a mindenségbe, törpe lélek;/ honnan? Ki tudja! Tengve, lengve élek;/ miért? ne kérdezd! És mint a szél a pusztán,/ csak imbolygok, nem tudva: hova térek.” Ez a pár sor meghatározta, hogy milyen irányokat keresek a táncosokkal. Amúgy pedig a humor, az irónia mindig jó eszköz, amikor a mélyebb irányok felé keresgél az ember.
– Akinek hajlama van rá, azt is gondolhatja: a versrészlet jelenünk látlelete.
– Nem szeretem túlgondolni a dolgokat. Az alkotásnak az is fontos része, ami ösztönös, elsősorban erős érzéseken alapszik. De persze tény: az ember emócióit is befolyásolja a környezete. Az idézet egyébként Omar Khajjám szúfi költőtől származik. Versei – avatott elemzők szerint – az emberi lét legősibb kérdéseinek titkát kutatják. Éppen úgy, mint Eötvös Tale című alkotása. Kik vagyunk, honnan jöttünk és hova tartunk? Milyen életfeladattal születtünk a földre, és ezt hogyan kell teljesítenünk? Lesz-e hozzá elég életbátorságunk? Vihetünk-e magunkkal az útra hamuba sült pogácsát? Nehéz kérdések, amelyekre csak ritka kegyelmi pillanatokban sejthetjük meg a választ. Például akkor, amikor a mesék, dallamok, mozdulatok harmóniába kerülnek.
– Táncművében szimbolikus szerepet kap egy pecabot. Annak is sajátos üzenete van: a történések egy bizonyos pillanatában Angela Merkel, II. Erzsébet vagy éppen Arnold Schwarzenegger néz szembe a publikummal.
– Eötvös Péternek a Tale kapcsán asszociatívan a disznóvágások képei jutottak eszébe. Nekem pedig a pecázás: jellemzőnek érzem, ahogy sokan csalival próbálják horogra kapni mindazt, amit fontosnak tartanak az életben. A darab hírességeket ábrázoló maszkos jelenetei pedig egyebek közt azt szimbolizálják: az álmainkban élő ideák meglehetős messzeségben vannak a mi valós világunktól.
– Tavaly Shakespeare Rómeó és Júliáját vitte színre a Miskolci Nemzeti Színházban. Könnyű az átjárás klasszikusok és kortárs táncművek között?
– Nem okoz nehézséget, miközben persze erős a különbség a kettő között. Shakespeare klasszikusa kötöttebb struktúrához köt „mozgásnyelvi” változatában is. Ezzel szemben Eötvös Péter, bár matematikai pontossággal építi fel a zeneműveit, mégis lehetőséget ad azok kreatív értelmezésre. Engedi, ösztönzi is a gondolatok szabadságát.
