Szavak a naftalinban

Most, hogy ismét nagy bajban van az évszázadok óta amúgy is beolvadásra, feledésre ítélt magyar nyelv, ideje bespájzolni belőle. Befőttesüvegbe, naftalinba, jobb híján szótárba zárva betárolni belőle, ami még menthető. Régi szavak szótárait böngészni ugyanazon ok miatt érdemes, amiért politikusok két és fél évvel ezelőtti mondatait ismét előkeresni. Már ha éppen azt vizsgálja az ember, miként módosulnak vagy fordulnak önnön ellentétükbe bizonyos dolgok az idő haladtával. Új kötetével a Tinta Könyvkiadó csaknem húszezer már kihalt vagy épp ezekben a percekben kimúlni készülő magyar szó összegyűjtésére, jelentésmagyarázatára vállalkozott. S miután csak a különös elhivatottsággal bíróknak szokásuk telefonkönyvet, lexikont, szótárt végigbogarászni, magam is csupán szemelgettem a bőséges anyagból.

A mai szabadságharcos időkben nem árt tudni, hogy a szabadság szó egykor országos vásárt, a tündér pedig – tudják, az a mesevilág, amelybe a magyar gazdaságot vizionálja néhány vezető politikus – csalókát, múlandót is jelentett. Ugyanígy jár, aki az állás szó munkaügyi vonatkozásait keresné, mert helyette ilyeneket talál: állatok átmeneti pihenőhelye, révpart. (Az új kiadásba a robot mellé talán már a közmunka is bekerül, ahogy az addigra az eredeti jelentését teljesen elvesztő becsület, szavahihetőség, alázat is.) A földinduláson sem földterületeknek a haverok kezére történő átjátszását értették eleink, hanem a földrengést.

Megtudható emellett, hogy a lázár nyomorékot, koldust, a surján gazt, gyomot is jelentett, a kövérítés trágyázást, a semlyék pedig ingoványt, mocsarat jelölt. (De lám, máris elkövettem egy hibát, hiszen nevekkel nem illik mókázni.) Áll a kétharmad, mint a cövek – dicsekedett nemrég Orbán Viktor, holott a cövek a szótár szerint tuskó.
Ifjabb olvasók kiváltképp haszonnal forgathatják Jókai, Mikszáth vagy Krúdy olvasásakor, az érettebb nemzedékek pedig olyan esetekben, ha bizonyos kormányzati jópofaságoknak a múltban gyökerező, mélyebb, rejtett értelmét kutatnák.

(Régi szavak szótára. Főszerkesztő: Kiss Gábor. Tinta Könyvkiadó.)

Berkó Pál