Salzburgban még rendes botrány sem volt

Csak éppen a művészi színvonallal van valami baj. Salzburg a szakemberek szerint szigorúan szakmai szempontból igen halovány évadot zárt.

Elsősorban az operaprogramot éri sok bírálat: szerencsétlen volt már a kezdés is. Händel Theodora című oratóriuma kevéssé vonzó operaelőadásnak bizonyult, nemcsak a kritika fanyalgott, a közönség soraiból is feltűnően sokan álltak fel idő előtt. Nem volt zeneileg igazán siker a Cosi fan tutte sem, Fischer Ádám erényeit ugyan Salzburgban elismerik, de leginkább Claus Guthen rendezését dicsérték, ami elég ritka jelenség az ausztriai operaelőadások esetében.

A Fidelio koncertelőadását Daniel Bahrenboim és a West-Eastern Divan zenekarának közreműködésével inkább derék politikai tettnek minősítik, mint kivételes élménynek; Rossini ritkaságnak számító Moïse et Pharaon című műve Flimm rendezésében, Ricardo Muti vezényletével a „véget érni nem akaró” udvarias jelzőt vívta ki magának, s talán egyedül Luigi Nono Al Gran Sole című operája kapott elismerést. Senki nem értette, hogy Haydn Armidáját miért nem Fischer Ádámra bízta az intendáns – Ivor Bolton vezényletével nem aratott sikert.

A kritikusok egyhangú összegezése: ez a vége, ha a salzburgi fesztivál intendánsa színházi és nem zenei, sőt még inkább operaszakember. Egy percig sem vitás, Jürgen Flimm kiesett a kegyekből, végül is nem lehet Salzburgnak csak úgy következmények nélkül hátat fordítani. Márpedig a német igazgató nem várja ki szerződésének lejártát, és már jövőre távozik. A sors iróniája, hogy a berlini Unter den Linden Opera igazgatását veszi át – ami nem éppen arról tanúskodik, hogy Flimm ne lenne köszönőviszonyban sem az opera műfajával. Abban azonban mindenki egyetért, hogy Salzburgban opera-fronton különlegességet illik nyújtani, s ilyesmire az idén nem volt példa.

Nem dobogtatta meg a szíveket az idei prózai műsor sem: a sikeres produkciók mind felújítások voltak, vagyis lélegzetelállító bemutatóval Salzburg ezúttal nem szolgált. Euripidész Bakkhánsnők című darabjának próbái közben a rendező, Jürgen Gosch elhunyt, a darab helyett egy korábbi rendezését, a Sirályt vette át a fesztivál Berlinből.

A siker óriási volt, csakúgy, mint Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése Andrea Breth rendezésében – a közönség élvezte, a kritikusok szerint viszont szégyen és gyalázat, ha egy tavalyi darab felújítása a legnagyobb siker. A kétértelmű „érdekes” jelzőt kapta a Handke-Beckett est, kettejük egy-egy darabja egy előadásban. Igazi feltűnést csak a vendégíró, Daniel Kehlmann keltett, nemcsak a provokatív, a rendezői színház ellen kirohanó beszédével, hanem azzal az esttel is, amelyen az általa meghívott Tom Stoparddal beszélgetett.

Kifogástalan koncertek

Sikeres volt ugyanakkor a komolyzenei program. Markus Hinterhäuser koncertigazgató intelligens műsort állított össze. Nagyszerű művek - Händel, Liszt és Varèse estek -, remek Beethoven interpretációk, kitűnő muzsikusok, Nikolaus Harnoncourt, Ricardo Muti, Esa-Pekka Salonen, Sir Simon Rattle, Valerij Gergijev, Mariss Janson – és vezényletükkel megannyi hibátlan hangverseny. Nagy is a szívfájdalom amiatt, hogy Hinterhäuser nem kíván Pereira mellett maradni. Szerencsére kitart még egy évet, sőt, ő képviseli a folytonosságot Flimm távozása után, amíg

A kritikusok szerint a legjobb énekes idén a német Angela Denoke volt, aki az Alban Berg- dalesten ugrott be hirtelen Karita Mattila helyett; az egyébként nem kedvelt Theodora előadásán pedig a kontratenor Bejun Mehta remekelt. A prózai színészek közül a Sirály Irinájaként Corinna Harfouch került az élre, Sven-Eric Bechtolf, a Dosztojevszkij előadáson Szvidrigaljov szerepében vívta ki a férfiszínészek között az elsőséget. (Salzburg kedveli, és ez jó jel, hiszen Pereira, a majdani intendáns őt választotta maga mellé a prózai színház igazgatójának). A karmesterek legjobbja az ítészek szerint Nicolaus Harnoncourt volt.

Pletykafronton ismét tarolt Anna Netrebko. Persze orosz dalestje is óriási siker volt – nemhiába, Daniel Barenboim kísérte zongorán. A bulvársajtót azonban ennél is jobban érdekelte, vajon lesz-e esküvő, egybekel-e végre a szép orosz-osztrák szoprán és kisfia apja, Erwin Schrott, a jóképű uruguayi bariton. A bennfentesek salzburgi esküvőre tippeltek, már csak azért is, mert Netrebko és nyolchónapos kisfia most végre egy városban volt Schrottal: a bariton Bécsből érkezett, ahol meglehetős sikerrel énekelt a Theater an der Wien Don Giovanni előadásán énekelt. A szemfülesek utánanéztek, hogy egyiküknek sincs olyan kötelezettsége, ami akadályozná a magánéletet.

Szokás szerint amint véget ér a fesztivál, közzéteszik a következő évi programterveket.

2010-ben a két új produkció Berg Lulujának felújítása lesz Flimm rendezésében, Harnoncourt vezényletével, illetve Gluck Orpheusza Ricardo Mutival. Ismét színre kerül a Don Giovanni, és szó van a Romeó és Júliáról – talán Netrebkóval, ahogyan egyszer már tervezték.

Ha szeretne még több cikket olvasni Ausztriáról, kattintson a