Salzburg az idén is tarolt

Az idén 212 ezren váltottak jegyet az előadásokra, a jegyár bevétel csaknem 25 millió euró volt. De nemcsak ebben mérhető a gazdasági eredmény: az idegenforgalom is nyert a hathetes kulturális seregszemléből. A fesztiválra érkező vendég ugyanis csaknem négyszer annyi időt tölt el Mozart városában – vagy az ilyenkor megszokott akut szálláshiány miatt a vonzáskörében -, mint az átlagos turista. Utóbbi átlag két napig marad, a fesztiválra érkező, akinek több előadásra is van jegye, 7,2 napig vendégeskedik, ennyi ideig veszi igénybe a méregdrága kiegészítő szolgáltatásokat, költi a pénzét a vendéglőkben. Vagyis a sokszor szidott és idén végképp befagyasztott állami (tartományi) támogatás korántsem kidobott pénz, csak éppen a nyereséget másik rubrikában tartják nyilván.

Egyébként a fesztivál mellett szól az is, hogy igen nagy a törzsközönsége. Az idén ide érkezettek hatvankét százaléka már több mint tízszer jött el a fesztiválra, vagyis lehet rá számítani!

Az idei év művészeti mérlege azért különlegesen érdekes, mert átmeneti esztendő volt ez: Markus Hinterhäuser egyetlen évre vette át az intendánsi szerepkört (felváltva ezzel a korábban csak a zenei műsorra vonatkozó vezetést), kipótolva az űrt Jürgen Flimm távozása és Alexander Pereira érkezése között. Tevékenységét azért is figyelték árgus szemek, mert ő a

Bécsi Ünnepi Hetek kinevezett intendánsa, aki a 2013-ban távozó Luc Bondy helyett átveszi az osztrák főváros e legnagyobb kulturális rendezvénysorozatának irányítását.

Nos, Bécsnek nincs mitől tartania, Hinterhäuser igazán jól vizsgázott. Már csak azzal is, hogy nem akart mindenáron újítani, átvett korábban tervezett produkciókat, köztük Az árnyék nélküli asszony (Richard Strauss) előadását, amely Christian Thielemann vezényletével nagy sikert aratott. Legalábbis, ami a zenét illeti, ugyanis Christof Loy rendezéséről erősen megoszlottak a vélemények (Még Placido Domingo is bírálta, mondván, hogy lemezfelvételnek tűnt az előadás. Sajnálkozva fűzte hozzá egy minapi nyilatkozatában, hogy mintha a salzburgi operarendezők eleve botrányra játszanának). Több szerencséje volt Christoph Marthalernek: Hinterhäuser egyik kedvenc rendezője Janaček Makropulosz ügy című operájának színrevitelével remekelt, csakúgy, mint a másik kedvenc, Peter Stein Verdi Macbethjével.

Eleve sok dicséretet kapott, amiért összehozta a két „nehéz embert” Steint és Ricardo Mutit

(Macbeth). Muti egyébként az idén reflektorfényben állt: itt, Salzburgban ünnepelte a 70. születésnapját, amelyre szép ajándékot is kapott. A Bécsi Filharmonikusok tiszteletbeli taggá választották.

Nem minden előadás kihasználtsága volt egyforma, miközben persze nem mérhető e tekintetben azonos mércével a kevésbé népszerű Janaček opera Verdivel, vagy Mozarttal. Emellett, mint mindig, az egyes rendezések fogadtatása is igen vegyes volt, például vitát kavart Claus Guth a Da-Ponte trilógia tavalyról áthozott előadásaival – igaz, az átdolgozásnak köszönhetően az idén barátságosabban fogadták, mint az előző évben. Nem mindenki kedvelte például, hogy mindhárom operát más-más, ráadásul színvonalban alaposan eltérő zenekar játszotta. Ugyanakkor nagy tetszést aratott, ahogyan Hinterhäuser összhangba hozta a koncert - és az operaprogramot. A prózai előadások vegyes fogadtatásra találtak, de mindent összevetve Thomas Oberender ötéves működés a „fantáziadús” jelzőt kapta. Peter Stein ertőteljesebb, Martin Kusej – a két előd – eredetibb volt, de Oberenedernek is jelentős érdemei voltak, például az idén Peter Handke.

Jó barátok

A fesztivál végén nem lehet szó nélkül hagyni a tekintélyes egyesületet, amely mindenkor a Nyári Játékok mellett áll. A Baráti Kör az idén ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját: fél évszázada segíti, támogatja a nevezetes kulturális rendezvényt. És nem csak azt, hiszen éppen mostanában potom 3,5 millió eurót adományozott a Mozart Ház felújítására.

A Baráti Kör ugyanakkor semmilyen módon nem avatkozik be a fesztivál ügyeinek irányításába. Nem nyilvánít véleményt, amikor éppen intendánst keresnek, nincs e fontos posztra saját jelöltje, egyszerűen csak önzetlenül segít. Tagjai között neves személyiségek vannak, némelyikük az osztrák kulturális és közélet ismert alakja, mások egyszerűen csak gazdagok. Mint a sokszoros milliomos Donald Kahn, aki ma már salzburginak vallja magát. Azt azonban kevesen tudják, hogy az egyesület tulajdonképpen csak 5000 tagból áll, s közöttük egészen egyszerű halandók is vannak. Olyanok, akik az évi 120 euró tagdíjon kívül legfeljebb kisebb összegekkel járulnak hozzá a fesztivál sikeréhez. Nekik azonban jó érzés a
Hírességek közé tartozni.

A Baráti Kör egyébként szép ajándékkal várja Pereirát: az új intendáns első programjához 400 ezer eurós támogatást kap.

További cikkeket olvashat Ausztriáról a

Szervusz Ausztriahonlapon