Rózsa Miklós, a stopperórás komponista
Rózsa Miklós három Oscar-díja közül az elsőt 1946-ban a Hitchcock rendezte Bűvölet kísérőzenéjéért vehette át. Két év múlva a Kettős életért kapta meg újra a filmvilág legrangosabb kitüntetését, a harmadikat pedig 1958-ban a Ben Hurért. Több mint száz filmzenét komponált, a Cid, az Ivanhoe, a Julius Caesar és a Quo vadis zenéjét is ő szerezte.
Egy anekdota szerint Arthur Honeggerrel kötött barátsága hozta közelebb a filmes szakmához. Egy közös párizsi koncertjük után Rózsa Miklós arról kérdezte kollégáját, miből él. „Filmzenéket írok” – mondta Honegger, Rózsa pedig ekkor elhatározta, ő is megpróbálkozik vele.
Rózsa Miklós 1907. április 8-án született Budapesten. Apja gyáriparos és földtulajdonos volt, anyja a Zeneakadémián tanult zongorázni. Rózsa ötéves korától hegedült, később zongorázni is tanult, hétévesen lépett fel először nyilvánosan. Apja kívánságára vegyészmérnöknek tanult, közben zeneszerzést is tanult a lipcsei konzervatóriumban.
Diploma után 1935-ben Londonba ment, ahol a Hungaria című
baletthez komponált zenéi felkeltették Alexander Korda
producer figyelmét, aki a megbízta a Knight Without Armor (A páncél nélküli lovag) című film zenéjének megírásával. Korda a London Films Productions zenei igazgatójává nevezte ki.
Hollywoodban ismerkedett meg Margaret Finlasonnal, Gracie Fields korábbi titkárnőjével, akivel 1943-ban házasságot kötött, s akitől két gyermeke született.
Számos jelölés után az 1945-ös, Alfred Hitchcock rendezte Spellbound (Bűvölet” 1946-ban az első Oscar-díjat is meghozta számára, majd még kettő következett.
1995. július 27-én halt meg Los Angelesben. Önéletrajza Double Life (Kettős élet) címmel 1982-ben jelent meg. Magyarul Életem történeteiből címmel jelent meg könyve 1980-ban.
„A tonalitás szemérmetlen mestere vagyok – írja a Kettős életben –, a tonalitás számomra a dalt jelenti, a dal, különösen a népdal, a zene lényege, mivel az az emberi érzelem természetes, ösztönös és ősi kifejezője.”
Úgy tartotta: „Az első és legfontosabb dolog a filmes szakmában egy komoly zeneszerző számára az, hogy megtanuljon stopperórával komponálni.”
