Országvezetők

Helmut Schmidt, az egykori NSZK 1974–82 közötti szociáldemokrata kancellárja tehetséges zongoraművész volt. Hivatalos vendégeit gyakran szórakoztatta muzsikálásával. Számos lemezfelvétele készült, például Mozart zongoraversenyeiből és Bach műveiből, az ismert német karmester, Christoph Eschenbach vezényletével.

Az Egyesült Államok 42. elnöke, a demokrata párti William Jefferson Clinton (1993–2001) iskoláskora óta muzsikál. Tagja volt egy dzsesszegyüttesnek, és ezt a hobbiját elnökként is megőrizte. ’92-es kampánya alatt sokat játszott kedvenc tenorszaxofonján. Terminusa leteltével átadta magát másik kedvtelésének, és belevetette magát a keresztrejtvények világába.

Nicolas Sarkozy, Franciaország volt konzervatív köztársasági elnöke, ha sportról van szó, a síelést és a futást kedveli. Nem sokan tudják róla, hogy ezenkívül komoly kollekcióval rendelkező, szenvedélyes bélyeggyűjtő.

David Cameron, Nagy-Britannia konzervatív miniszterelnöke gyakran megy kerékpárral a munkahelyére. Szabadidejében fut vagy teniszezik, leginkább egy teniszgéppel, amelyet liberális koalíciós partneréről, Nick Cleggről nevezett el Cleggernek. Ifjabb korában kórusban énekelt, és ma is szereti a kórusmuzsikát, otthon gyakran hallgat egyházi zenét.

Angela Merkel, a CDU jelenlegi kancellár asszonya szintén nagy zenebarát. Sokszor látni őt Németország hangversenytermeiben komolyzenei koncerteken. Ha ideje engedi, sokat olvas és kertészkedik.

Magyarország konzervatívnak mondott jelenlegi miniszterelnöke szabadidejében futballmeccseket néz tanácselnökei és oligarchái körében, sörözik és szotyolahéjat köpköd a szélrózsa minden irányába. Ha a magyar labdazsonglőrök éppen nem rúgják a bőrt, akkor kedves színészének társaságában – akinek biodíszleti munkásságáért egy színházat adományozott – pálinkagőzben, illuminált állapotban kislányok meghágásáról danászik. Szegény Magyarország.