Önéletrajz a lap alján
Értek bizonyos meglepetések. Murányi Gábor recenziórovatát régóta kedvtelve olvasom a Könyvhét című folyóirat hasábjain, s ha konklúzióival nem is mindig értek egyet, nagyra értékelem felkészültségét, elmélyültségét, a téma és a műfaj iránti odaadását.
Arról nem is beszélve, hogy több évtizedes kutatómunkája és különleges memóriája eredményeképpen mindig megajándékoz egy-egy addig ismeretlen, fontos adalékkal is. (Ahogy a HVG-ben hétről hétre közreadott forráselemzéseinél már megszokhattuk.)
Most, hogy kötetben is kiadta a Lapmargó rovatcímmel megjelentetett dolgozatait, s egyben olvashattam ezeket a kritikákat, nem volt okom felülvizsgálni vonatkozó nézeteimet – sőt, a kritikusi kérlelhetetlenség, a bajzai hevület így még inkább szembetűnt –, s hogy mindez egy könyvszakmai újságban jelenik meg, ott tehát, ahol a könyvek vásárlására kellene buzdítani első renden, külön elismerést érdemel. (Említsük itt meg dicsérőleg a kiadó-főszerkesztő, Kiss József nevét is, ki mindezt nemcsak lehetővé teszi, hanem ambicionálja is – erre utal legalábbis, hogy a kötetet is ő adta ki.)
De a meglepetést a lábjegyzetek okozták. Amelyek csak formailag azok, valójában reflexiók, igazítások, újragondolások, esszék, tanulmányok és vallomások – az egész pedig könyv a könyvben, olyanféleképpen, ahogy Esterházy csinálta a Termelési-regényben, vagy az öreg Gábor Miklós, amikor „felülírta” egykori naplóit.
A műfaj (láttuk) bevált korábban is, s beválik most is. Murányinak egészen új arcát (arcait) mutatja meg. A tények és dokumentumok iránt elkötelezett szigorú kritikus mögött felsejlik egy tépelődő, mérlegelő férfi, akinek fontosak az élet egyéb értékei is (mondjuk, például, a barátság), s aki néha egészen lírai monológokra is képes.
Örömünkre.
