Nővérkék és japán iskoláslányok sztaniolba tekert hentesbárddal

Mellettünk épp a frissiben piacra dobott Zap képregényantológia stábja reagálja az utolsókat a színpadon, a nézőközönség gyér, lelkesnek nem lelkes ugyan, de legalább érdeklődő. Nézőközönség keze ügyében igény szerint sör vagy comics, esetleg mindkettő, de az egyik biztosan. A kinti söntés előtt ülünk egyébként, kihangosítókon dörmög felénk a mindentudás, odabenn pedig a május 17-én nekilódult 4. Magyar Képregényfesztivál dübörög, csendben talán, de legalább ízesen, cseppet sem bántó piknik színezettel: a hangulat mondhatni családias és nyugodt.

Bumm! Kapoow!

Csendes a helyszín, de nem ingermentes. A fentebb emlegetett hangutánzó szavak használatára ehelyütt szükség végül is nincsen: tumultus semmi, váll vállnak csak akkor csattan, ha épp ugyanazt a korai Batmant – még Kandi Lapos korszakból, vagyis ha összefeszül, akkor végül két gyerekkor feszül itt össze ám! – szemeli ki magának az antikos standnál két értő artmen. Az olvasótábor minden, csak nem egységes: gyermekes anyukák, suhancok Rozsomák-pólóban, láncos punk-kölkök, utolsó Fantom példányokért türelmesen kutakodó, koros apukák. Van itt kérem minden, csak győzzünk válogatni.

Standulunk

Elcsábul az ember, ha ilyen töménységben éri a kedvenc zsánere. Hamarost két Vertigo kötettel lesz szélesebb a könyvespolcunk mifelénk eső része:
- Nagyobb forgalomra számítottatok? - kérdezzük az eladót
- Valahogy nincsenek sokan, ha erre akarsz célozni, de „kellemesen csendes”, talán így jellemezhetném az egészet. Magunk vagyunk, és ez így teljesen korrekt.
Ebben maradunk.

Standokra van osztva a placc: jelen van a mai magyar képregény-szubkultúrából az összes fontos szereplő a Rohamtól az Eduárd képregényboltig. Középen rajzok elsőkézből, kiállítva; jobbra rajzverseny lurkóknak; hátul mangába öltözött lányok suhannak – ők az egyetlenek egyébként a hátul, a kissé befülledt, fénytelen, alkalmasnak talán csak jóindulattal nevezhető teremben trónoló tünde-Han Solonak dresszelt srácon kívül, akik a jófajta, nyugati hagyományoknak megfelelően még be is öltöztek kedvenc szereplőjüknek. Nővérkék, és japán iskoláslányok, kezükben sztaniolba tekert, papírmasé hentesbárd.
Ezen a ponton megittunk egy sört mi is.

Végezzük ki!

Eltelik két óra: szűkölünk. Dagobert bácsivá lennénk picit, kartondobozokba duccolt képregényhalmokban akarunk fürdeni. Amilyen sovány a látogatottság, annyira süt a heppöningről a műfaj iránti feltétlen szeretet és tisztelet: nicsak, az orrunk előtt lett felnőtté valami komoly és komolyan megbecsült. Jelzésértékű talán, hogy a Magvető könyvkiadó idén avatja első képregényét: a Spirált:
- Csak azért is keresztül toltam – mosolyog Sárközy Bence, a kötet szerkesztője – a franciák pedig már meg is vették. Bár a miénk szebb.

Május 18-án vasárnap többek között a Nocturne-t jegyző Csordás Dánielel beszélget Bakács Tibor Settenkedő, ugyanitt Futaki Attilla és Nikolényi Gergely kerül mikrofonvégre; Kertész Sándor tart elődást a szocialista képregényről; megrajzolják Para-Kovács Imrét.

Meg satöbbi, már csak a szemben lakó cseh-sör fesztivál kombója miatt tessenek kimenni.