No goulasch, no pußta, no betyár

– Tapasztalataink szerint az idelátogató külföldiek előszeretettel vesznek kisebb-nagyobb tárgyakat, melyeket hazavisznek emlékbe. Jelenleg az artistik-touristik shopokban egészen elképesztő tárgyakat lehet vásárolni, a minikulacstól a fröccsöntött karikásostorig. A Boulevard és Brezsnyev Alapítvány most valós értékek közvetítésével promotálná a magyar művészetet a világporondon. A szlogen: No goulasch, no pußta, no betyár – mondja Victora Zsolt, az alapítvány elnöke, és az azonos nevet viselő galéria vezetője.

Mikor jutott eszébe, hogy "művészi szuvenírt" áruljanak?

Június végén volt egy borzasztóan sikertelen aukciónk, nem úgy keltek el a munkák, ahogy reméltük. Ekkor azt mondtam magamban: ha már a magyar embereknek nincs pénzük a válság miatt, akkor hátha van a külföldieknek. Már korábban rendeztünk egy apró, eklektikus kiállítást, amelyre nagyon sok külföldi betért, és vásárolt ajándékokat, ez adta az ötletet az artistik-touristik shophoz, hogy a külföldiek ne fröccsöntött Hősök teréket és műanyag karikás ostort vigyenek szuvenírként Magyarországról, hanem „rendes” műtárgyakat. Szuvenírt vinni fontos dolog. A művészet tudja képviselni hazánkat külföldön. Másrészt: mivel nincsenek forrásaink, ezzel a szeptember 15-ig tartó projekttel a jövőnket próbáljuk finanszírozni.

Azt gondoltam volna, hogy az emberek a legritkább esetben visznek haza műalkotást. Mi a tapasztalatuk, mit vettek az ötletadó kiállításon?

Kicsike, 20-szor 40 centis képeket, apró tárgyakat, amelyekre aztán emlékként tekinthetnek. Nem feltétlenül Budapest-szimbólumokat. Szeretnénk felvenni a nagykövetségek kultutrális felelőseivel is a kapcsolatot, mindenkit szeretnénk elérni, akik kapcsolatban állhatnak külföldi turistákkal: szórólapokat, videóspotot készítünk. Ez egy érdekes társadalomművészeti kísérlet lesz, hogy mit sikerül másfél hónap alatt összehoznunk.

Mennyit kóstál egy műlkotás-szuvenír?

Ezer-kétezer forinttól akár több százezer forintig terjedhet az összeg.

A külföldiek között is sok a sovány pénztárcájú turista, ők inkább apró használati tárgyakat szeretnek vinni ajándékba. És akinek van pénze festményre, az sem biztos, hogy "betolakodna" ismerősei lakásába egy felakasztandó képpel, nem erőltetné másra a saját ízlését. Nem gondolja, hogy van átmenet a fröccsöntöt karikás ostor és az egyedi festmény között. Gusztusos tömegtermék is lehet szuvenír.

Ez az elkövetkezendő időkben fog kiderülni. Most kimegy a művészekhez a felhívás, most értesülnek erről, kíváncsian várom én is, hogy ez hogyan csapódik le, milyen tárgyakat küldenek be. Nagyon sokat beszélgettem az utóbbi időben a művészekkel, és nekik is probléma volt, amit Ön is fölvetett: hogy mégis mit? Az egyik képzőművész barátunk például befőttet fog hozni, ehető befőttet, amelynek a címkéjét és a csomagolását maga fogja tervezni. Nem tucattárgy lesz, mint az I Love Budapest feliratú kiskanál.

Tehát nemcsak falra akasztható képben, kirakható kisplasztikában gondolkodnak, a kispénzű kamaszok is találnak például "zsebdögöt" a testvérüknek, haverjuknak.

Persze, vagy egyedi tervezésű képeslapokat, naptárakat. De olyan vicces ötlet is felmerült ,hogy Budapest különböző területeiből vett vízmintákból állítanak össze kémcső-kompozíciót.