Nincstelen fiatalok

Kutatók – nemzetközi vizsgálati módszerrel – megállapították a tíz legfontosabb kritériumot, amely elengedhetetlen az élet normális fenntartásához. Például: a családi jövedelemből futja-e rezsire, másnaponként húsételre? Van-e otthon mosógép, vécé satöbbi? Mindezek alapján az számít szegénynek, akinél legalább négy „jóléti elem” hiányzik.

Magyarországon – felmérések szerint – a 18 évnél fiatalabbak 25 százaléka az európai uniós szegénységi küszöb alatt él. Azaz: 700-800 ezer gyerek. E szégyenlistán csak Bulgáriát, Romániát, Lettországot és Litvániát előzzük meg.

Aggasztóbb a kép, ha a társadalmi egyenlőtlenségeket nézzük: minél nagyobb a szociális szakadék, annál reménytelenebb a nyomor.

– Az OECD országai között a legrosszabb helyen állunk esélyegyenlőség tekintetében – mondja Ferge Zsuzsa szociológus.
Idehaza egy gyerek sorsa ma alapvetően attól függ, az országnak mely szegletében születik. A hátrányos helyzetű gyerekek 68 százaléka a leszakadó, kelet- és észak-magyarországi régiókban lakik. Körülbelül 25 százalékuknak egyetlen foglalkoztatott sincs a családjában. E településeken bölcsőde alig van, a mélyszegény, többségében roma gyerekeknek óvodai férőhely nagyon ritkán jut. Mire az iskoláskort elérik, szociális lemaradásuk szinte behozhatatlan.

A nyomortelepeken a tanulásnak sincsenek meg a feltételei: nemhogy íróasztal, de általában külön ágy sincs a gyerekeknek. Ha a szülőknek nincs munkahelyük, gyerekeiket sem lelkesíti az iskola. Lemaradásuk miatt rosszul érzik magukat. A hiányosságok pótlására idejük sincs, hiszen vigyázniuk kell otthon a kisebb testvérekre. Ha pedig a szülőknek esetleg akad feketemunka, a gyerekek sokszor abba is besegítenek. Ilyen körülmények között a nyolcadikig is majdnem lehetetlen eljutniuk.

A mélyszegénységben élő fiatalok számára a „normális világból” való kirekesztődés, a kapcsolathiány a legfájdalmasabb.

Bass László szociológus az ELTE-n oktat leendő szociális munkásokat. Meséli, egyetemi diáklányok a terepmunka során összebarátkoztak helybéli srácokkal, akik bevallották: nem szoktak hozzá, hogy „ilyen megjelenésű lányok” egyáltalán szóba álljanak velük. Kiderült, már a falvakon belül is gettókba szorulnak a szegények: „odaátról”, a jobb házakból senki nem jár át hozzájuk.

Ez is oka annak, hogy a szegények különös becsben tartják a fogyasztási kultúra státusszimbólumait. Miként Bass tapasztalta: a legszegényebbeknek is van mobiljuk, kólát és chipset vesznek, mert a reklámokban ezt látják.

– Számukra az efféle élvezeti cikkek jelentik azt, hogy azért még ők is a társadalomhoz tartoznak.
A szociológus hozzáteszi: a nincstelen fiatalok is úgy gondolják, ráérnek házasodni, s legfeljebb két gyereket szeretnének. Többségük mégis szülő lesz 18 éves korára. Lakást venni nem tudnak, így a viskókban több generáció lakik együtt.

A szegényekkel kapcsolatos téveszmék egyike, hogy ők a segélyért szülnek. Csakhogy a statisztika bizonyítja: minél több gyerek van a családban, annál nagyobb a nélkülözés. Másfelől: ahol már semmi nincs, ott egyedül a család nyújthatja a biztonságot.

– Ők egyik napról a másikra élnek, nincs perspektívájuk. Ezért sem törődnek például a családtervezéssel – véleményez Krémer Ferenc szociológus.
Ferge Zsuzsa szerint a hosszú távú gondolkodás a középosztályra jellemző. De ma már ők is inkább félnek a jövőtől: az eladósodás, munkahelyvesztés miatt rettegnek a lecsúszástól.

Nem alaptalanul: a válság kirobbanása óta idehaza másfélszeresére emelkedett a szegények száma. A fenyegetettséget csak fokozták a Fidesz-kormány intézkedései: például a munkanélküli-segélyt kilencről három hónapra csökkentették.

– Ez példátlan Európában. Máshol az a legutolsó, hogy a segélyekből elvegyenek, vagy a szegényeket sanyargassák még jobban – említi Ferge Zsuzsa.
Tény: a 16 százalékos egykulcsos adó a gazdagabbaknak kedvez. Az Orbán-kormány ugyan bevezette a családi adózást, ám a személyi jövedelemadóhoz kötötte: ez is azoknak előnyös, akiknek jó állásuk van. Elsősorban ők vehetik igénybe a most megújított, szocpoltámogatással járó kedvezményes lakáshitelt is. A legszegényebb munkanélküli szülőknek csupán a családi pótlék jár, amelynek összegét három éve nem emelték, így a reálértéke 30 százalékkal csökkent.

Balog Zoltán, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkára azt mondja, a családi pótlék felemelését egyelőre nem tervezik.

– Az átalakított segélyezési rendszerrel valóban azok járnak jobban, akiknek munkahelyük van. Mi főleg azoknak a gyerekvállalását szeretnénk támogatni, akik dolgoznak. Ezzel is munkára akarjuk ösztönözni az embereket.
Persze a nincstelen gyerekek szülei nem lustaságból maradnak otthon: a leszakadó régiókban nincs munkahely.

Balog Zoltán állítja, éppen nekik akarnak segíteni a jövőre induló Startmunka programmal, amely révén 200 ezren kaphatnak egész éven át, napi hat-nyolc órában közmunkát. Ezzel párhuzamosan – a napi munkaidő egy részében vagy azon túl – tanulási lehetőséghez is jutnak a rászorulók.

– A kormányzati cél az, hogy minél többen befejezzék legalább a nyolc osztályt, s a közmunkaprogram végére képessé váljanak elhelyezkedni a munkaerőpiacon.
Ferge Zsuzsa azonban úgy látja: a jövő évi költségvetésben nincs forrás ilyen tömeges közfoglalkoztatásra és közoktatásra.

Krémer Ferenc szociológus szerint a közmunka pedig csak tovább szegregálja a szegényeket.

– A valódi munka szerződést jelent: az alkalmazottnak is vannak jogai, kiléphet, ha akar. A közmunkánál nincs szerződés, nem lehet nemet mondani. Ez inkább a cseléd státusa.
Ha valaki mégsem vállalja a közmunkát, fillér segélyt sem kaphat: lényegében éhhalálra ítéli magát és a családját.

Szakemberek hangoztatják: a Fidesz kormányra kerülése óta drámaian nőtt a gyermekszegénység. Eddig „csak” a rossz minőségű táplálkozás okozott gondot, ám most már terjed az éhezés, az ezzel járó megélhetési bűnözés is. Emiatt fokozódik a nincstelenekkel szembeni gyűlölet, amit a kormány mesterségesen szít azzal, hogy kriminalizálja a szegénységet. A 14 év alatti gyerekeket már szabálysértésért, kisebb lopásokért is leültethetik. Mostantól pedig 150 ezer forintra (!), illetve elzárással büntethetik az utcán „élő” hajléktalant.

– A két világháború között nagyobb volt nálunk a szegénység, de akkor ezt nem tekintették bűncselekménynek. A koldust nem vitték börtönbe. A mai civilizált világban sehol máshol nincsenek ilyen törvények – hangsúlyozza Ferge Zsuzsa.
Azt Balog Zoltán államtitkár is elismeri: a hajléktalanoknál kényszerítő eszközöket alkalmazni legfeljebb akkor érdemes, ha javul az ellátórendszer, lesznek olyan szállások, ahová be lehet vinni őket.

Krémer Ferenc arra figyelmeztet: óriási veszélyekkel jár, ha a nincstelen fiatalok abban a tudatban nőnek föl, hogy őket potenciális bűnözőnek tartják. Ez a legbiztosabb útja annak, hogy ezek a gyerekek – a sugallt társadalmi „elvárásnak” megfelelve – esetleg valóban kriminalizálódjanak.

Ferge Zsuzsa kiszámolta: ha a kormány jelenlegi adó- és segélypolitikája nem változik, jövőre akár 25-30 százalékkal is nőhet a szegénység. És ennek beláthatatlan következményei lehetnek.

Mindenesetre a szegénység politikai és közmegítélése Európában nálunk a legsötétebb: a nincstelenné válás itt társadalmi megsemmisülést is jelent. Akinek semmije sincs, azt bűnbaknak, ellenségnek tekinti a többség. Ez lassan teljesen felszámolja az emberek közti szolidaritást is. Elfordulunk a szegényektől, mert sokkoló látványuk azzal szembesít: bárki kerülhet ilyen helyzetbe.

Mélyül a nyomor

Ferge Zsuzsát 2005-ben még az első Gyurcsány-kormány bízta meg a Gyermekszegénység Elleni Program (GYEP) kidolgozásával. E nemzeti stratégia arra tett ajánlásokat, milyen változtatásokat kell véghezvinni a foglalkoztatás, oktatás, egészségügy és a szociálpolitika területén ahhoz, hogy 25 éven belül megszűnjön a gyermekszegénység.

A koncepciót akkor ellenszavazat nélkül fogadták el a parlamenti pártok. A kezdeti lépésekhez 80 milliárd forintra lett volna szükség. Ám a töredéke sem volt meg. Létrejött ugyan a GYEP Programiroda, elkezdődtek alapkutatások, de hiányzott a valódi politikai akarat az elképzelések megvalósításához.

A GYEP Programiroda az MTA-n belül működött. Tavaly, a kormányváltás után Pálinkás József MTA-elnök biztosította Ferge Zsuzsát: a gyermekszegénység-kutatást továbbra is kiemeltnek tekintik. Ehhez képest az MTA idén előbb csökkentette, majd nyáron megszüntette a kutatások támogatását. A programiroda munkatársai azóta ingyen dolgoznak.

Közben az Akadémia elnöke megegyezett a KIM-hez tartozó Wekerle Alapkezelővel, hogy az átveszi az egész programot. Ugyanakkor Fergét és kollégáit nem vonták be sem a tárgyalásokba, sem az új szakmai koncepció kialakításába.

A professzor asszony ezek után lemondott a GYEP vezetéséről. Úgy ítéli meg, a kormány intézkedései szögesen ellentétesek az általa képviselt, szegénység elleni stratégiával: a foglalkoztatás vagy a közoktatás átalakítása inkább elmélyíti majd a nyomort, s több százezer gyereket taszít még nagyobb reménytelenségbe.

Nincs rá pénz

Darvas Ágnes szociológus, a GYEP volt vezető munkatársa a 168 Órának arról beszélt: elméleti kutatások alapján kidolgoztak olyan gyakorlati fejlesztési terveket is, amelyekkel a leghátrányosabb kistérségekben csökkenteni lehetne a szegénységet.

Így indították el 2005-ben, norvég pályázati támogatással, Szécsényben és környékén az akcióprogramjukat. A kutatók a térség helyi vezetőivel, szakembereivel dolgoztak együtt. Ahol nem volt bölcsőde, óvoda, ott a szülőknek és a kicsiknek közös gyerekházakat létesítettek. Tanodákat hoztak létre, korrepetálták a lemaradó diákokat. Szociális szövetkezetek nyitásával próbáltak munkalehetőséget teremteni.

Az eredmények öt év után már látványosak voltak: az iskolai hiányzás csökkent, a fiatalok szívesen jártak az órákra. Javult a légkör a falvakban, enyhültek az etnikai feszültségek. A külföld figyelmét is felkeltette a program, amely az Európai Bizottság külön elismerését is elnyerte.

Idén tavasszal elfogyott a norvég támogatás. Az Orbán-kormány nem vállalta a nemzetközi sikereket elért program finanszírozását. Ami amúgy évi 140 millióba kerülne. Összehasonlításképp: a Kossuth tér „1944 előtti arculatának rekonstrukciójára” 2,5 milliárdot különített el a kormány a jövő évi büdzséből.

Balog Zoltán, a KIM társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkára szerint a pályázatot elindító önkormányzatok felelőssége, hogy a külföldi támogatások megszűnése után saját erőből finanszírozzák tovább programjaikat. Nem az államtól kellene segítséget várni.

Ennek ellenére az államtitkár kész húszmilliós „gyorssegélyt” adni a Szécsényi Gyermekesély Programnak. Ez azonban kevés a fennmaradásához.

Jövőre a KIM jelentős uniós forrásból 33 hátrányos helyzetű kistelepülés fejlesztését indítja el. Balog ígéri, Szécsény ezen forrásokra is pályázhat majd.

Máshol

Franciaországban nyolcmillióan élnek a létminimum (950 euró/hó/fő) alatt, egynegyedük 18 évesnél fiatalabb. A kétmilliónyi szegény gyermek korosztályon belüli aránya (17 százalék) magasabb, mint a felnőtt korú szegényeké (13 százalék). A mélyszegénység elsősorban az alacsony képzettségű, munkanélküli, nem uniós országokból származó szülők gyermekeit sújtja (28 százalék), a francia szülők gyermekei esetében 6 százalékot érint. A nélkülöző kiskorúaknak csaknem fele (47 százalék) három vagy annál több gyermeket nevelő családokban él. Kirívóan nehéz életkörülményei miatt évente 150 ezer fiatalkorút helyeznek a gyermeksegítő szolgálat felügyelete alá – informál Hilu Ansaf Anna, a Franciakoktel.hu szerkesztője.

Nagy-Britanniában az átlagjövedelem 60 százalékánál kevesebbet keresők számítanak szegénynek. Ilyen családokban 2,6 millió gyermek él. Az összes párt megszavazta azt a törvényt, amely a gyermekszegénység teljes felszámolását írja elő 2020-ra. Az OECD felmérése szerint az elmúlt tizenöt évben Nagy-Britannia többet költött a gyermekszegénység leküzdésére, mint a legtöbb fejlett ország. És 30 százalékkal visszaszorult a gyermekszegénység. Csakhogy a megszorítások ezt a programot is érintik, így fennáll a veszélye annak, hogy a szegénységben élő gyermekek száma újra növekedhet – tudjuk meg Markó Beátától, az Angolosan.hu szerkesztőjétől.

Oroszországban – az UNICEF 2009-es felmérése szerint – a szegénységi küszöb alatt élő mintegy 20 millió ember 24 százaléka tizenhat év alatti gyermek volt. Mostanra csaknem 23 millióra emelkedett a léthatáron billegők száma. Az utcán kóborló gyerekek négyötöde a nyomorgó családokból kerül ki. Rendőrségi adatok nyolcszázezerre, szociológiai felmérések 1–4 millióra teszik a hajléktalan gyerekek számát. Ők a szexuális bűntettek leggyakoribb áldozatai, a feketemunka-piac rabszolgái – írja Pogány Ira, az Oroszline.hu szerkesztője.

Németországban egyes kutatók azokat a családokat tekintik szegénynek, amelyek az átlagjövedelemnek csupán 60 százalékával rendelkeznek. Más felmérésekben 40 százalék a határ. Ez a családi átlag körülbelül 15 ezer euró. Az ennél kisebb jövedelmű családok gyermekei (8–16 százalék) számítanak szegénységben élőnek. A munkanélküliek és más rászorulók tartósan szociális segélyben részesülnek. Ez jelenleg fejenként havi 351 euró. Együtt élő párok ennek fejenként 90, a gyerekek 14 éves korig 70, afelett 80 százalékát kapják. Emellett jár támogatás lakásbérletre és fűtésre. Ahogy Heltai András, a Ger-mania.hu szerkesztője fogalmaz: noha nyomorról, éhezésről tehát nincs szó, tény, hogy Európa egyik legtehetősebb társadalmában százezrével élnek gyerekek – elsősorban az egy szülővel felnövők – igen szerény anyagi körülmények között.

Vészeld át okosan!

Bass László szociológus munkatársaival együtt alkotta meg az egyre keresettebb Szociopoly társasjátékot. Ez a régi Gazdálkodj okosan! elve alapján működik, ám itt nem a gyarapodás a cél. Az nyer, aki képes úgy beosztani a pénzét, hogy átvészelje a hónapot. A játékosok például választhatnak: beosztják a havi 28 500 forintos segélyt, vagy inkább feketemunkát keresnek, kockáztatva, hogy a segélyüket is elveszítik. A játékban sokféle váratlan nehézséggel kell megküzdeni: betegségekkel, bírságokkal, behajtókkal, uzsorásokkal.

A Szociopoly játékos formában mutatja be, mit jelent szegénynek lenni, milyen életstratégiákkal lehet átvészelni a nyomort.