Nemcsak csók Indiából

A fiatal írónő – olyan romantikus regények szerzője, mint a Vulévu vagy a Franciadrazsé – merész ugrásra vállalkozott: legújabb könyve helyszínéül Indiát választotta. Nemcsak írt róla, de járt is ott, közvetlen élményanyagot gyűjtve témájához, a férfi és a nő, a férj és a feleség kapcsolatának alakulásához az idő múltával.

Indiát megélni és megírni is lehet, de minél többet él meg valaki belőle, annál kevésbé érzi magát felkentnek arra, hogy élményeihez kapcsolódó gondolatait papírra vesse. Régi bon mot szerint, aki egy hetet tölt ott, regényt ír róla, aki egy hónapot, örül egy sikerült újságcikknek, ám aki egy évet – nos, az belátja, hogy semmit nem ért ebből a hatalmas országból, ezért le se ül a számítógép klaviatúrája elé.

Vass Virág ezt tudván óvatos volt: az indiai valóságnak csak egy kis, de korántsem elhanyagolható szegmensét vizsgálta, éspedig a férfi és a nő viszonyának alakulását. Mert amíg például nálunk ez általában fergeteges szerelemmel indul, amely azután – szerencsés esetben – megcsendesedik, rosszabb változatban az ellenkezőjébe: haragba, sőt gyűlöletbe fordul, nos, addig az indiai párok úgy kerülnek többnyire még ma is össze, hogy a család és a rokonság “megszervezi” a házasságot, s innen indulva az életnek a fiatalok megpróbálnak megbarátkozni az adott helyzettel – és egymással…

Mennyiben befolyásolja ezt a folyamatot az ázsiai ország ősi kultúrája, vallási szokásrendje, kaszti korlátjainak lassú oldódása, a modern életforma térhódítása – ez a kötet egyik nagy vonulata. Az erre rácsodálkozó európai nő – Szonja névvel maga a szerző – beleszédülése egy indiai szerelembe és a kibontakozás váratlan fordulatai adják a “sztorit”. Még váratlanabb a mumbai barátnő, Nonita harca saját sorsával, és annak meghökkentő kimenetele, az indiai “forgatókönyv” felrúgásával. Egyben megalapozva Vass Virág újabb, készülő könyvét, amelynek felkonferálása már ott szerepel a most megjelent kötet végén: Krásznaja Moszkva…