Nekimennék az egész világnak
„ Két seb a két szemem. Ez a világ rohad.” Alceste szavai, a hazugság, a korrupció ellen lázadó indulata ma is helytálló. Egyszerre szenvedélyes asztalra csapás és markáns, kellemetlen tabló lett Zsámbéki Gábor Mizantrópja – írta a darabról Csáki Judit. Olvasóink egy darab páros jegyet nyerhetnek a Katona József Színház február 26-i előadására.
„Jobbat nem tudtam írni, és bizonyos, hogy nem is fogok” – írta Molière A mizantrópról, amelyet társulata 1666-ban mutatott be, ám kortársai kevéssé értékelték.
Noha Alceste szavai, a hazugság, a korrupció ellen lázadó indulata ma is helytálló: „ Két seb a két szemem. Ez a világ rohad. / Nem merek szétnézni, mert elhányom magamat. / Kétségbeesek és beteg leszek, / ha látom, hogy élnek az emberek! / Gyáva hízelgés, árulás, szennyes önérdek, / jogtiprás és csalás – amerre nézek! / Torkig vagyok! Majd’ szétvet az utálat. / Már nekimennék az egész világnak.”
A Katona József Színház másodszor tűzi műsorára a darabot: a nyolcvanas években Cserhalmi György és Udvaros Dorottya főszereplésével bemutatott előadást Székely Gábor rendezte. Ahhoz az előadáshoz készült Petri György új fordítása, amelyet most egy-két ponton Petri barátja és költőtársa, Várady Szabolcs igazított át.
A korábbi Cserhalmi által megformált, úri, daliás férfialak helyébe most – Zsámbéki Gábor koncepciója szerint – elhanyagolt és elhasználódott fiatal középkorú értelmiségi lép.
Fekete Ernő világítóan sápadt, kiolthatatlan belső tüzű prófétája tiszteletre méltó makacsságot tanúsítva fordul szembe a világgal, a szokásrenddel – írja Tarján Tamás a főszereplőről. Nem a „Lássuk, Uramisten, mire megyünk ketten” igéje vezérli. Maga van, egymaga. Kálváriájáért, bukásáért részben magát kellene okolnia, mert képtelen szót érteni az egyetlen neki teremtett lénnyel – szerelmével, a fiatal özvegy Célimène-nel –, aki nem csupán a mizantrópiára (az embergyűlöletre) fogékony, hanem önmaga teljes életének szeretetére. Az ideaember fogyatékkal él: szeretetét, szerelmét akkor lenne képes kimutatni, ha etikai világmodelljét már megvalósulni látja. Fekete Ernő mindinkább magába húzódó, csatát vesztő figurája mellett Ónodi Eszter nagyvonalú tartózkodással, dús eleganciával játssza a kritikus nyitottságról és érzelmi telítettségről le nem mondó, gyász-képzeteket keltő fekete ruháiban is sugárzó, érzéki nőt.
A tavaly januárban bemutatott darab az akkor leköszönő igazgató, Zsámbéki Gábor búcsúja a széktől és a titulustól.
Egyszerre szenvedélyes asztalra csapás és markáns, kellemetlen tabló – írta a darabról Csáki Judit.
Olvasóink egy darab páros jegyet nyerhetnek a február 26-i előadásra.
Az előadásról további információért kattintson ide!
