Múzeumi álmok

– Új kinevezése kárpótolja, hogy személyes álma, a Szépművészeti Múzeum bővítése elúszott?

– Bezárult egy kapu, de kinyílt egy tágasabb másik. Kiderült, a kormány egy sokkal jelentősebb múzeumfejlesztési projekt keretében képzeli a Szépművészeti bővítését.

– Az eredeti elképzelést az ön neve fémjelezte. Az újabb kit dicsér: doktor Fideszt vagy Kormány professzort?

– Sokakkal beszélgettünk az új koncepcióról, így Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár úrral is. Az ő nevéhez köthető a budai Vártól a Hősök teréig nyúló Andrássy-negyed kigondolása, amelynek része az Ötvenhatosok terére tervezett múzeumi fejlesztés – ez utóbbiban helyet kaptak az én elképzeléseim is.

– E szerint a Nemzeti Galériát összevonják a Szépművészeti Múzeummal, és az egyesített gyűjtemény modern része átkerülne a múzeumi negyedben felépítendő Új Képtárba, míg a régi mesterek anyagának a Szépművészeti Múzeum adna otthont. Ugyancsak az Ötvenhatosok terére kerülne a Kecskemétről a fővárosba költöző Magyar Fotográfiai Múzeum képanyaga is. A pénzt a kormány a 2014-es uniós forrásokból teremtené elő. Ám ön is nyilatkozta: nincs teljes garancia, hogy lesznek ilyen források. Azt is hallani: a Szépművészeti Múzeum elmaradt felújítására szánt uniós négymilliárdot sem a múzeumi negyedre, hanem a Várbazár helyreállítására fordítja a kormány.

– A 2014-ben kezdődő új uniós költségvetési ciklus elvben hasonló lehet a 2007-eshez: több ezer milliárd forintra számíthat az ország, bár a gazdasági válság valóban sok mindent kérdésessé tehet. De a jövő bizonytalansága miatt botorság volna sutba dobni a hosszú távú gondolkodást. Ha 2014-től ismét lesznek EU-s források, akkor a múzeumi negyed megvalósítása finanszírozható lesz, ha viszont nem, akkor nemcsak ezt a projektet, hanem az ország egész működését újra kell majd gondolni.

– Sokan úgy vélik: a kormánynak az anyagiaktól függetlenül sincs átgondolt kultúrpolitikája.

– Vannak erős kultúrpolitikai elképzelések, de az is igaz, hogy egyes elemei nem mindig kerülnek szinkronba. A múzeumi negyed projektje viszont éppen a konzisztens kormányzati gondolkodásra példa. Ez az elképzelés egyaránt szolgálja a magyar múzeumügy, Budapest és az ország érdekeit.

– Önt eltérő világnézete ellenére az előző kormányzat hozta helyzetbe, és támogatta elképzeléseinek megvalósítását. Saját eszmetársai iránt sosem rendült meg a bizalma?

– Egy közintézmény vezetőjének munkaköri kötelessége, hogy lojális legyen a mindenkori kormányhoz. Amúgy pedig már több mint húsz éve vagyok a Fidesz tagja, s ennyi idő után már egy házasságban is elég rendkívüli dolognak kell ahhoz történnie, hogy bármelyik fél meglepődjön. Kormánybiztosi kinevezésem arra is utal, hogy erre most sincs ok.

– De ami a múzeumi negyedet illeti: olyan hévvel vonták össze a Nemzeti Galériát a Szépművészeti Múzeummal, ahogyan szovjet mintára 1957-ben kettészedték a Szépművészeti honi és nemzetközi anyagát, majd az előbbinek nyitottak egy új kiállítóteret előbb a Kúria egykori épületében, majd a Várban. Most miért volt a nagy sietség? Netán politikai reváns a múltért?

– A magyar képzőművészet nemzetközi elismertetésének rengeteget ártott, hogy 1957-ben kimetszették az európai kontextusból. Ráadásul mindig is nyilvánvaló volt, hogy a Galéria várbeli épülete nem igazán alkalmas arra, hogy múzeum legyen. Ugyanakkor az is igaz, hogy az eltelt több mint ötven évben kialakult intézményrendszeri status quo megváltoztatása most sok bizonytalanságot szülhet. A Galériában dolgozó kollégákat mégis arra kértem és fogom kérni, hogy akik valóban szívükön viselik a nemzeti művészeti gyűjtemény sorsát, a változásban ne a kibicek sugdolózásából felsejlő veszedelmet lássák, hanem a lehetőséget, amelynek révén valóra válthatják a gyűjtemény működésének jobbítására vonatkozó, eleddig megvalósítatlan elképzeléseiket. Meg fogják látni, én ez utóbbiak valóra váltását jövök segíteni.