Munkácsi munkái

„Gondolkodj, miközben exponálsz!” – ez volt elhíresült credója a magyar származású amerikai sztárfotósnak, s ez lett a címe, mottója annak a vándorkiállításnak is, amely mostanra elért a budapesti Ludwig Múzeumba. Az extravagáns megnyitón (fekete-fehérbe kellett öltözniük a megjelenteknek, a művész fekete-fehér képeinek emlékére) hosszú beszédeket hallhattunk arról, hogyan forradalmasította Munkácsi a divatfotózást a Harper’s Bazaar fényképészeként (úgy, hogy megfuttatta az addig mozdulatlan manökeneket), s hogy ki mindenki bújt ki az ő köpönyegéből – a kiállított anyagban is találunk képeket, amelyeken későbbi fényképészek tisztelegnek Munkácsi munkái előtt.

E sorok íróját (ki persze a legnagyobb tisztelettel van divat és siker iránt, és tudja – elméletben legalábbis –, milyen nagyszerű dolog lehet százezer dollárt keresni évente) mégis a korai Munkácsi-képek nyűgözték le igazán: a húszas évek riportfotói, amelyek fényesen bizonyítják, hogy a kivételes képességű fotós nemcsak akkor gondolkodott, amikor exponált, hanem jóval korábban is. Van egy fényképe (a bravúros vetődéssel hárító Zsák Károlyt ábrázolja), amelyet a korabeli technikával csak úgy lehetett megcsinálni, hogy a fotós már a lövés pillanatában pontosan tudta, mi fog történni.

Na, ezt nem lehet megtanulni.