Múlt és jövő között
A XXI. Század Társaság értékőrző és értékteremtő életművek elismeréséül osztja ki minden évben a Hazám díjat. Az idei kitüntetettek között van Rolla János, Czeizel Endre és Konok Tamás is.
Mind az vagyunk, láncszem a múlt és jövő között, de azért igyekszünk úgy tenni, mintha a világtörténet különlegesen szerencsés pillanata volnánk: maga a jelen. Élünk, van, ami sikerül, van, ami nem, aztán utánunk az özönvíz. Meg előttünk is. Ehhez képest itt van Rolla János, akinek minden oka megvan arra, hogy a kivételes pillanatnak érezze magát. Talán mert az is: a szép élet. Értelmes élet. Hasznos élet. Akkor volt sikeres, amikor lehetett, úgy, ahogy lehetett. Zenével.
Semmi oka nem volt arra, hogy muzsikus legyen, csak a tehetsége. Tudott hegedülni. Néha az az érzésem, hogy tudott, de annyira nem szeretett. Ha egy Menuhin-házaspár felügyelte volna a neveltetését, talán nem kellene magyarázni a zenén kívül élőknek, hogy kiről is van most szó. Viszont ha egy magasabbra ívelő szólókarriert fut be, akkor nagy valószínűséggel nem én magyarázom most a zenén kívülieknek, hogy kiről is van szó. Nekem vele, velük kezdődött a komolyzene, az ő fénykorukkal, a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján.
Plein Air koncert a Liszt Ferenc kamarazenekarral:
(A cikket teljes terjedelemben elolvashatja a 168 Óra XXIII. évfolyamának 46. lapszámában, melynek nyomtatott vagy digitális kiadását
itt megrendelheti.)
