Mit titkol a vagyonkezelő?

Az MNV – szóvivője útján – „unortodox hangnemű” levélben közölte velünk: „Meglepő, hogy a cikk írója veszi a bátorságot, és valótlan kijelentéssel félrevezeti az olvasókat, miközben olyan hamis látszatot kelt, mintha a végelszámolás alatt álló Játékszín Nonprofit Kft.-t többszörösen, áron alul értékesítették volna, miközben erről szó sincs.” A levelet így zárták: „Felhívom szíves figyelmüket, hogy a helyreigazítás elmaradása, illetve nem megfelelő teljesítése esetén a bíróságtól kérjük majd helyreigazító közleményünk közzétételének elrendelését.”

Jogállamban mégiscsak furcsa, hogy egy állami cég ilyen hangot üt meg. Fenyeget: amennyiben a 168 Óra nem engedelmeskedik a felszólításnak, bírósággal elrendelik a lap megregulázását. Demokráciában a bíróság független és szabad, nem állami (kormányzati) megrendelésre hoz döntést. Tévednénk?

Azért a 168 Óra ismét „veszi a bátorságot”: nem a cikkünket igazítjuk helyre, hanem az MNV-t az ultimátuma kapcsán. De előbb, az érthetőség kedvéért, röviden összefoglaljuk a Játékszín eladásának a történetét – amellyel az előző lapszámunkban hosszan foglalkoztunk –, ugyanakkor új információkat is megosztunk.

A telt házas minőségi bulvárszínház állami támogatását előbb elvonták, majd nemrég az MNV 3,1 millió forintért – pályáztatás nélkül – értékesítette a teátrumot. Pontosabban: ennyiért adták el a Játékszínt működtető nonprofit kft.-t – és ezzel a teljes állami színházi vagyont – Németh Kristófnak, a Barátok közt sorozat színészének s három üzlettársának. Múlt heti cikkünkben arra is kerestük a választ: miként lehetséges, hogy Budapest központjában egy elegáns, kitűnő állapotú színház csak ennyit ér.

Mit is kaptak az új tulajdonosok a pénzükért? Először is: a színházi brandet. De övék lett a díszlet- és jelmeztár, a komplett hangstúdió és lámpapark, a színpadi technika, a bútorok és a számítógépes rendszer is. A vörös bársonyszékekkel, klímával felszerelt 300 férőhelyes nézőtér ugyancsak. Mindent megkaptak, ami egy működőképes színházhoz kell.

Megvették a vagyonkezelőtől a Játékszín helyiségének bérleti jogát is húsz évre. A bérleti jog – szakértőink szerint – „vagyonértékű jognak” számít. Azaz önmagában is sokat ér: általában az ingatlan értékének 20-30 százalékát. A Játékszín 1640 négyzetméteres terézvárosi ingatlan.

Csak hogy lássuk, mi mennyit ér: ismert, a Budapesti Kamaraszínházat is bezárta az állam, s ott szintén végelszámolást indított. A Kamarához tartozott egy néhány négyzetméteres kis jegyiroda is a Károly-körúton. A teátrum igazgatójától, Szűcs Miklóstól időközben megtudtuk, mivel a Kamara állami támogatását is megvonták még a bezárása előtt, súlyos anyagi nehézségeik miatt eladták a jegyirodájuk bérleti jogát. Méghozzá 6 millió forintért. Később a kirendelt felszámoló biztos nagyon kevesellte ezt az összeget.

A Játékszínt – minden felszereléssel együtt – 3,1 millió forintra árazta be az MNV. Nem különös? Közben az is tudomásunkra jutott: az elmúlt húsz évben az állam több tíz millió forintot költött a Játékszín rendszeres karbantartására, felújítására. A 3,1 millió az „állagóvás” költségeit sem fedezi.

Különben a Kamaránál és a Játékszínnél ugyanaz a felszámoló biztos végezte a vagyonleltározást. Merkné Karámos Ágnes a 168 Órának – miként az előző írásunkból kiderül – nem nyilatkozott, ám annyit mégis elárult: ő csupán átvizsgálta a Játékszín gazdasági helyzetét, felbecsülte a vagyont, az értékesítési árat viszont az eladó határozta meg. Vagyis az MNV.

Ezért is kértük az állami vagyonkezelőt: hadd tekintsünk bele a Játékszín vagyonfelmérésének irataiba. Milyen számítások alapján jött ki az értékesítés összege? A vagyonkezelő múlt heti lapzártánkig nem reagált a kérésünkre. Aztán megjött a válaszuk: tíz évig nem nyilvános az adat. Ezt – Titkosították a Játékszín privatizációjának aktáját címmel – online közzétettük a 168óra.hu-n. Az MNV-nek ez sem tetszett. A helyreigazítást követelő levelükben az is olvasható: „Az ügyben semmilyen, az újságíró által említett „titkosítás” nem történt. Az újságíró által kért vagyonértékelés döntés-előkészítő dokumentumnak minősül, amiről a 2011. évi CXII. trv. (Innfotrv.) 27 § (5) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik: „A közfeladatot ellátó szerv feladat- és hatáskörébe tartozó döntés meghozatalára irányuló eljárás során készített vagy rögzített, a döntés megalapozását szolgáló adat a keletkezésétől számított tíz évig nem nyilvános.”

Tehát a Játékszín vagyonfelmérése nem titkos. Csak nem nyilvános. Így azért mindjárt más!

Azért megnéztük, milyen paragrafusra hivatkozik a vagyonkezelő. Megdöbbentünk. A törvényi passzus ugyanis úgy folytatódik: az adat megismerését engedélyezheti az azt kezelő szerv vezetője. Jelen esetben az MNV vezérigazgatója. Sőt, csak akkor utasíthatja el az adatkérelmet, ha úgy ítéli meg, az információ közzététele veszélyeztetné az állami szerv működését. Ezt valahogy „kifelejtette” kioktató leveléből az MNV.

Mégis: kit veszélyeztetnének a Játékszín értékbecslésének adatai? Az MNV-t? A kormányt? Netán a miniszterelnök feleségét, Lévai Anikót, aki – állítólag – támogatta Németh Kristóf privatizációs ötletét? A törvény arról is rendelkezik: ha az állami szerv elutasítja az adat megismerését, neki kell bizonyítania, milyen alapon teszi ezt.

Ráadásul a jogszabály arra is ösztönöz, hogy „a döntéshozatalt követően előtérbe kerül az átlátható, korrupciómentes, társadalmilag kontrollált közigazgatás kialakításával szembeni igény”. Magyarán, az információ szabadságának joga, valamint a közérdekű adatokhoz való hozzáférés joga előrébb való érdek a hivatalok belső ügyeinél.

Legalábbis így volt ez az „elmútnyócévben”. A szocialista kormányok idején a vagyonkezelő mindig versenyt írt ki állami cégek eladásánál, és az adásvétel adatai hozzáférhetők voltak. A Fidesz viszont többször módosította a vagyontörvényt. Megszüntették a független kontrollszerveket, a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanácsot és az Ellenőrző Bizottságot. Most már verseny nélkül is kiárusítható az állami tulajdon.

Az MNV azt is sérelmezte, miért írtuk, hogy mások becslései szerint a Teréz körúti teátrum 100 millió forintot is megérhet. „A fenti állítás egyértelműen hamis, minden alapot nélkülöz, hiszen nincs olyan hivatalos dokumentum, amely ezt az állítást alátámasztaná” – így az MNV.

Csakhogy a 168 Óra nem állította, hogy létezik ilyen dokumentum! A cikkünkből egyértelműen kiderül: a színházi szakmában hallható véleményekre hivatkozunk. Meg arra is: a Játékszín egykori dolgozói közül többen – névtelenül – feljelentést tettek a Fővárosi Főügyészségnél az állami vagyon elherdálása miatt. Ők is azt írták a hatóságnak: a játszóhely 50-100 milliót érhet. A főügyészség jelenleg vizsgálja az ügyet.

Úgyhogy nincs miért helyreigazítanunk. Viszont továbbra is kérjük: az MNV hozza nyilvánosságra a Játékszín adásvételének a jegyzőkönyveit. Amennyiben ezt megtagadja, a 168 Óra megint „veszi a bátorságot”, s megteszi a szükséges jogi lépéseket.