Menekülőben

Túl a Horthy-proklamáción, a rendszerváltó nyilas hatalomátvétel idején az írók úgy tudják: mindketten szerepelnek a zöldingesek feketelistáján, csak azt nem tudni: ez mit jelent, mivel jár.

A kerékpáros balatoni bujdosás után végül mégis a főváros. Karácsonyeste asztalnál ülnek, amikor jelentik: az oroszok a szomszéd utcában vannak! Némethné Démusz Ella süteményt, bort és poharakat rak egy tálcára, ha bejönnek – karácsony lévén –, ne menjenek üres kézzel. (Ó, régi szép civil és civilizált világ! Itt a vége!)

Az ostrom elhúzódott, s közben többször menekülni kell: Némethéktől Illyésékig és vissza, majd tovább. Közben Némethné megsebesül, Németh bujkál, a lányok betegségekkel kínlódnak. Ennivaló nincs, víz nincs. Csak a hullák körben. Csákánnyal temetik őket. A romok közt bizonytalanságra ítélt emberek. Illyésék két szobájában harmincnégyen (!).
Püskiék biztatására indulnának Némethék vidékre. Át a hídtalan Dunán, a Rózsadombról gyalog a Keletibe, négy gyerekkel, közben beesteledik, kijárási tilalom van, lőhetnek. Ahová bekéredzkednének, a házba nem engedik be őket, elzavarják: ki tudja, kifélék, mifélék...

Végül mégis eljutnak az akkoriban különösen beszédes nevű Békésbe. Tetvesen, horpadt hassal, betegen, de épen és együtt. Aztán a kiéhezettek hatan egy hét alatt harminc kilót szednek fel.

Ám megtörik a nyugalom: beviszik Németh Lászlót a rendőrségre. Hogy a vizsgálótiszt korábban olvasója volt – szerencsés véletlen. De ennyi szerencse kijárt az írónak! És még semminek sincs vége: sem a megpróbáltatásoknak, sem az elismeréseknek.

Németh László, aki szívesen dokumentált mindent, megírta a lányait, a Medve utcai polgárit, saját hipertóniáját, közreadta levelezéseit, de épp a legmozgalmasabb, legkeservesebb hónapokról jegyzett fel keveset. Ezt pótolta most a lánya.

(Németh Magda: Mélységből mélységbe. Németh László és családja 1944–1945. Nap Kiadó.)