Meglepő döntés a cannes-i zsűritől

A versenybe meghívott öt francia versenyfilm rendezője közül Audiard az egyetlen nemzetközileg is elismert rendező, talán ezért is előzte meg nagy várakozás a Dheepant, amelynek bemutatójáról a kritikusok csalódottan távoztak.

A 2009-ben A prófétával Nagydíjat nyert és 2012-ben a Rozsda és csonttal kasszasikert aratott Audiard legkevésbé sikerült filmje a Dheepan, amelyben a rendező egy Párizsba emigráló volt tamil lázadó portréját rajzolja meg.

Egy Srí Lanka-i menekülttáborban egy fiatal nő és egy kilencéves kislány csapódik a főhőshöz, a franciák előtt a Srí Lanka-iak már egy családnak adják ki magukat. Egyikőjük sem beszél franciául, de Dheepannak egy drogbandák által uralt veszélyes párizsi külvárosban sikerül házmesteri állást kapnia. A „család” mindent megtesz a beilleszkedésért és azért, hogy megértse az idegen kultúrát, de nem tudják magukat kivonni a bandaháborúból, Dheepan ismét fellázad.

A film első fele hitelesen mutatja be a menekültek életét és egymás közötti konfliktusait a kizárólag bevándorlók lakta lakótelepen, de a történet egyik pillanatról a másikra egy akciófilmbe oltott bosszútörténetté válik. A bandavezéreket lekaszaboló tamil menekült és fogadott családja pedig – mint egy mesében – Londonban talál rá a boldogságra és a harmonikus életre.

Az idei sokszínű, de közepes mezőnyben Nemes Jeles László volt az egyetlen rendező, aki az auschwitzi koncentrációs táborban játszódó filmjével teljesen új művészi látásmóddal robbant be, és egy csapásra a fesztivál sztárja lett.Eddig Magyarország kapcsán a legtöbb esetben Tarr Béla neve ugrott be a filmes újságíróknak, idén viszont a Saul fiához gratuláltak a kollégák a magyaroknak.

A fődíjas Dheepanon kívül egyébként kizárólag radikális filmeket díjazó zsűri valamiért mégsem merte odaadni a Saul fiának az Arany Pálmát. A magyar film Nagydíja azonban így is óriási teljesítmény. A Saul fia ráadásul további három díjat is kapott: a nemzetközi kritikusok Fipresci-díját, a francia filmkritikus emlékére alapított François Chalais-díjat, valamint a Vulcain elnevezésű technikai díjat Zányi Tamásnak adták hangmérnöki munkájáért.

A díjkiosztót követő sajtótájékoztatón a zsűri tagjai nem értékelték külön-külön a filmeket, de Xavier Dolan kanadai rendező, Sophie Marceau francia és Sienna Miller brit színésznő is a Saul fiát emelte ki a mezőnyből.

A többi díj egy részével egyetértett a fesztiválközönség, másokat viszont értetlenül, sőt füttyel fogadott. Hu Hsziao-hszien, a tajvani újhullám alapítója és vezéregyénisége egyértelműen megérdemelte a legjobb rendezés díját a The Assassin című festői szépségű harcművészeti filmjéért. A francia Vincent Lindon is vitathatatlanul a legjobb férfi alakítást nyújtotta Stéphane Brizé A piac törvénye című dokumentarista jellegű játékfilmjében, amelyben egy hitelekkel küzdő álláskereső családapát alakít, akinek végül biztonsági őrként sikerül elhelyezkednie egy áruházban, ahol folyamatos megaláztatásokkal szembesül. A francia színészt állva ünnepelte a zárógála közönsége.

A zsűri díját szokás szerint egy eredeti alkotás, a görög Jorgosz Lantimosz The Lobster (A homár) című filmje vihette haza. Értetetlenül fogadták ugyanakkor az újságírók, hogy a zsűri Emmanuelle Bercot-nak ítélte a női alakítás díját a megbukott Mon Roi (Királyom) főszerepéért. Ráadásul megosztva az amerikai Rooney Marával, aki a nemzetközi és a francia sajtó által is a fődíjra várt Carol című filmben Cate Blanchett partnere. Az ausztrál világsztárt viszont egyáltalán nem díjazták. A mexikói Michel Franco legjobb forgatókönyvnek járó díját a végstádiumba került, halálos betegekkel foglalkozó ápolóról szóló Chronic című filmért pedig szintén megmagyarázhatatlannak találták az újságírók.