Magna a szigeten

A kétórás műsor végén – amelyben felcsendültek a régebbi és újabb Magna-slágerek – a közönség egy része a színpadra tódult, együtt énekelve a Pálinka-dalt a banda frontemberével, Mező Misivel, más része ütemes tapssal, ovációval fejezte ki tetszését. A koncert – amely a Müpában megejtett előadás szabadtéri változata volt, Cakó Ferenc homokrajz-művésszel, az ABS Big Banddel (katonazenekar) valamint egy pályakezdő unokahúggal meg egy ufóval felturbózva – fényesen bizonyította, hogy Magnáék mára igazán eladható üzleti vállalkozássá váltak. (A végén a Magna-pálinka vásárlási előnyeire is felhívták figyelmünket.)

Egyszóval minden gromek és papinek. Igazi szirupos sikertörténet ez, négy vidéki fiú elindul a középiskola magasságában, és harmincas éveik elejére hét határon híres zenekar lesz belőlük. Egy gyulai Beatles. (Három gitáros meg egy dobos.) Van honlapjuk, rajongótáboruk, webáruházuk, koncertlemezük, sajtójuk és sajtóelhárítójuk (szakmai jegy PR-cikk fejében, komolyodjunk), be vannak futva, mint Overdose, és még mindig azt az életérzést öntik dalba, hogy nadrágjuk rojtos, de nemes szívet takar.

Itt kéne sóhajtozni akkor, hogy hová tűnt a lelkes amatörizmus meg az ifjúi hév! Hogy felfalta őket a biznisz.

Csakhogy ez nem igaz. Ebben a csoportban éppen az az érdekes, hogy miközben nagyon megcsinálták a céget (mert nagyon meg akarták csinálni), megmaradtak annak a garázsbandának, amelyik elsősorban azért zenél, mert úgy érzi jól magát. Akik azért besorolhatatlanok, mert nem tudnak (még ha akarnának is) megfelelni. Akik orbitális közhelyeket ötvöznek zseniális, meghökkentő, egyedi részekkel – zeneileg és szövegileg is: ez a Magna-hatás. Meg az, ahogy Mező Misi meg Szabó Tibi beindul, és látszik, ahogy eltűnik előlük a világ, a karrier, a közönség, a jövő, és csak a dal van, amelybe egy kicsit bele is tudnak halni, hogy a következő dallammal megint újjászülessenek.

És akkor jöhet az after party, mint a szigeten.