Addig kerestek egy titokzatos Leonardo-freskót, amíg ki nem derült, hogy nem is létezik
Leonardo da Vinci elveszettnek hitt legendás freskója, a firenzeiek katonai győzelmét ünneplő Anghiari csata valójában sosem létezett - állítja művészettörténészek egy csoportja, amely egy szerdán ismertetett publikációval befejezettnek nyilvánította az évszázadok óta tartó lázas hajszát a firenzei Palazzo Vecchio falán sejtett monumentális falfestmény után.
Az amerikai Virginiai Egyetem művészettörténésze, Francesca Fiorani vezette kutatócsoport szerint a nagy reneszánsz festő valóban megkapta élete legnagyobb megbízatását az Anghiari csata megfestésére, hozzá is látott az előkészületekhez, vázlatokat is készített a freskóhoz, de még csak el sem kezdte a festést az előkészületekkel kapcsolatos problémák miatt.
Fiorani a firenzei Uffizi képtárban rendezett nemzetközi konferencián számolt be szerdán a kutatási eredményekről. A művészettörténész szerint kutatásuk egyértelműen cáfolja Maurizio Seracini híres olasz tudós elméletét, amely szerint Leonardo elveszett falfestménye a Palazzo Vecchio egyik nagytermének fala, egy csatajelenetet ábrázoló Giorgio Vasari-freskó mögött rejtőzik.
A Palazzo VecchioSeracini, a San Diegó-i Egyetem művészettörténész professzora 2008-ban jelentette be, hogy megoldotta az elveszett Leonardo-remekművet övező rejtélyt, meggyőződése szerint a freskót Giorgio Vasari (1511-1574) olasz építész, festő és művészettörténész rejthette el saját, a marcianói csatát ábrázoló falfestményével, hogy megóvja az 1503-ban elkezdett, de befejezetlenül maradt Leonardo-freskót.
A National Geographic Society negyedmillió dolláros pénzügyi támogatásával és az akkori firenzei polgármester engedélyével a professzor 2011-ben hat kis lyukat is fúrt a Salone dei Cinquecento keleti falába, és azt állította, hogy az 1563-ban készült Vasari-kép mögött ugyanolyan fekete festék maradványát találta meg, mint amilyet Leonardo Mona Lisa arcképéhez használt.
A kezdeti kutatási eredményeket azonban az olasz műemlékfelügyelet elégtelennek találta, és 2012-ben elrendelte az amúgy is hevesen vitatott falfúrás leállítását, a falat hosszú hónapokig elfedő állványzat elbontását. Seracini akciója - Vasari műve alaptalannak és károsnak tartott "meglékelése" - ellen annak idején 500 olasz és külföldi művészettörténész tiltakozott petícióban.
A Francesca Fiorani vezette kutatás eredményei szerint feljegyzések tanúskodnak a munka megkezdéséhez szükséges anyagok leszállításáról, ám ezek az alapanyagok csak a fal festéshez való előkészítésére szolgáltak, nem magára a festésre, és mivel a falat nem sikerült megfelelően előkészíteni, Leonardo nem is látott hozzá a festéshez.
Az elveszett falfestményről utoljára a 16. században tettek említést. A freskót, amely állítólag háromszor nagyobb, mint Leonardo Utolsó vacsorája Milánóban, Benvenuto Cellini itáliai szobrász átütő erejű remekműként jellemezte. A festményhez készült néhány vázlat mindmáig fennmaradt.
Az Anghiari melletti ütközetben Firenze, Velence és a Pápai Állam egyesített seregei csaptak össze Milánóval 1440. június 29-én. A hármas szövetség győzelme alapvető fontosságú volt Firenze politikai és katonai hatalommá válásához. Miután 1503-ban Piero Medici lemondott, és kikiáltották a Firenzei Köztársaságot, a város vezetése megbízta Leonardót, hogy a katonai győzelmet egy remekbe szabott műalkotással örökítse meg a Palazzo Vecchio Ötszázak termében.
