Kultúrmorzsák: Melodrámák a 21. században

Ha a memóriám nem csal, sok évtizeddel ezelőtt a versmondás hajdani nagyasszonya, Jancsó Adrienne Lantos István zeneművésszel próbálta visszacsempészni ezt a rég elfeledett műfajt. Estjeik némelyikét rádiófelvétel is őrzi. A melodrámát immár évek óta a verselés mai grand dame-ja, Havas Judit igyekszik elevenen tartani. Irodalmi „négykezesük” másik tagja Jandó Jenő Kossuth- és Prima-díjas zongoraművész.

Előadásaik – megcsillantván a boldog békeidők elbűvölő szalonhangulatát – igen nagy sikert aratnak. Ady-estjükön a költőóriás minden arcát felmutatták, ahogy Juhász Ferenc fogalmazott: „A végzetest, a lehetetlen-szépet, a duhaj-dühöngőt, a szerelmes őszt és a hervadó tavaszt, a csókok keresztre feszítettjét, a drágakő bánat aranyfoglalatát, a könnyhímzést az Isten szempilláján.” Meglepetés volt ez még az Ady-rajongóknak is. Miként egy ritkán hallható zenei opus, Az éjszaka zenéje is Bartók Béla a Szabadban című ciklusából.

„A holt költő szerelme” ismét a színen

– Ez az ízig-vérig romantikus műfaj valóban igazi erőpróba az előadóművészeknek? Melyikőtöknek kell jobban figyelni a másikra?

H. J.: Nagyon figyeljük egymás rezzenését is. Igaz, általában több a prózai rész, mint a muzsika, de amikor közösen játszunk, az tényleg erőpróba, ahogy említetted. Könnyebbség viszont, hogy közösen szerkesztjük a műsort, tehát mindketten jól ismerjük, mikor mi következik.

J. J.: Nem degradáló kifejezés a kíséret. Olyan ez, mint a zongorista közreműködése egy Schubert-dalnál. Mondhatjuk egyenrangú együttműködésnek.

– Ám főszereplővé válik a zene, amikor önálló darabrészleteket vezet be vagy egy-egy verset le, vagy egybefüggő versfolyamot. Hogyan kezdődött a ti „szalonduettetek”?

H. J.: A Petőfi Irodalmi Múzeumban Praznovszky Mihály főigazgató egyszer megkérdezte, lenne-e kedvem, s ha igen, kivel, hogy A holt költő szerelme című Liszt–Jókai-melodrámát előadjam. 1874 tavaszán Liszt Ferenc Magyarországon tartózkodott, a fővárosban, Horpácson és Kalocsán is vendégeskedett. Március 16-án mutatták be a melodrámát, Laborfalvi Róza szereplésével.

J. J.: Liszt A holt költő szerelme című alkotása egyedülálló mű a nagy zeneszerző munkái között. Jókai romantikus költeménye ihlette meg. Egyértelműen sejteti, hogy Petőfi Sándorra emlékezik az író, és Szendrey Júliát vélhetjük felfedezni a költő özvegyének alakjában. A látomások, a halál borzalmai a kor legromantikusabb megfogalmazásában jelennek meg a szövegben, amelyhez Liszt melankolikus, erőteljes, hatásos zenét írt. A szöveg és a zene sokszor együtt hangzik el, egymást erősítve. E ritka mű Liszt Ferenc sokarcúságának
bizonyítéka.

– Jandó Jenőnek amúgy is erős a kötődése a zenetörténet legtermékenyebb alkotójához. Műveinek válogatását lemezre vette a zeneszerző saját hangszerén, amelyért 1992-ben a Liszt Társaság Nagydíjával jutalmazták.

Liszt melodrámája és Weöres játékos zsenije

„E különös, mára teljesen elfeledett műfaj, a zenei kísérettel kombinált próza Liszt alkotóműhelyében egészen újszerű és egyedi formában virágzott fel. A néha kifejezetten szorongató hangvételű, nemegyszer horror- és földönkívüli elemekben bővelkedő történetek messzire mutató muzsika komponálására csábították Lisztet – a mai hallgatót pedig a zene és az irodalom kapcsolatának újragondolására készteti” – írja egy kritikus.

H. J.: A Holt költő szerelme volt az első közös munkánk, amelyet Komarnóban és Komáromban egy Jókai-évfordulón adtunk elő, később másutt is, sok helyen. Ezt követte a többi melodráma.

J. J.: Sokan egyenrangú partnernek tekintik a zongoristát és az előadóművészt – mi magunk is így tartjuk –, de azért vitathatatlan a szöveg elsőbbsége. Ilyenkor nagyon kell figyelni a kísérőnek, hol tart a partner, hogy időben tudjak belépni. Hiszen kétszer sohasem tudja másodpercre tökéletesen ugyanúgy elmondani, eljátszani ugyanazt az ember. Ez sokkal improvizatívabb műfaj, mint a dal, ahol pontosan rögzítve vannak az ütemek. Épp ettől játékosabb, talán összetettebb élményt is jelent.

Havas Judit és Jandó Jenő melodrámaestjeire már a rendkívül plasztikus, költői címek is csábítják az értő közönséget. Nem véletlen ez, hisz Judit nemcsak előadóművész, hanem irodalomtörténész is. S ha már zongoraművész partnere az imént a játékosságot említette, felidéződik bennem a Weöres Sándor 100. születésnapjára készített összeállításuk, a Remegő gyöngy közt aludtál című. Óriási élmény volt a költő csupa ritmussal, zeneiséggel megáldott versei között magunkban dúdolni a zongorából áradó Kis kece lányom vagy a Debrecenbe kéne menni című gyermekdalokat. Azon az estén gyermekké szelídültünk mindannyian az előadókkal együtt. S ők művészetükkel közénk csalogatták a gyermeklelkű költőzsenit is...