Különös házasság

Míg az előző kötet középpontjában a közéleti szál (a költővé válás, a közösséghez – a Lázcsóvásokhoz – való tartozás) volt a legerősebb, itt a magánélet aprólékosan megrajzolt történetét kapjuk, a főhős (akinek neve megegyezik a szerzőével) felnőtté válásának másik pillérét. Ahogy a Tévelygések korában egy nagyobb (baráti, alkotói) közösséghez való viszonyának alakulása hajtja hősünket, itt egy kisebb közösségbe (tkp. egy családba) igyekszik beilleszkedni. S amiként korábban, ez most sem sikerül. Tapasztalatlansága, naivitása, jóhiszeműsége lehetetlen helyzetekbe sodorja, hogy aztán „rugótermészete” felülkerekedvén, meghozza a megfelelő döntéseket. A regény végére végleg felnőtt ember lesz belőle, immár felemelt fejjel indulhat új kihívások, új csalódások felé.

A történet szereplőit tehát már ismerjük, igaz, most azok lesznek a főszereplők, akik korábban inkább csak háttéremberek voltak. Ákom Bandi egyfelől, akinek a címet köszönhetjük (habár ilyen című regény már született az előző részben, gyermekkori élményekből – épp az vezetett a Hektorral való végleges szakításhoz), és Lednek Pálma, aki most abszolút főszereplővé növi ki magát. Démoni hősnővé, olyan alakká, akinek pusztító szépségénél csak féktelen gonoszsága nagyobb. Aki mindent és mindenkit le akar győzni, számító és szívtelen, aki akkor érzi magát elemében, ha gyötörheti környezetét, ha leigázhatja a körötte lévőket, különösen a férfiakat. Igazi Jókai-regényalak a hatvanas évek elejének Terézvárosából.
A regényhős Nyerges végül kalandos úton kimenekül a gyilkos ölelésből, verseskötete is megjelenik, az egyetemet is sikerül befejeznie – így aztán nincs akadálya, hogy a regényíró Nyerges néhány évtized múltán pompás regényben beszélje el a történteket.

Mi pedig sírunk-kacagunk a hihetetlen események és ismerős alakok kavalkádján, és hálát adunk az égnek, hogy szépirodalmi művet olvasunk, nem emlékiratot. Mert utóbbi esetben nem tudhatnánk, kit sajnáljunk jobban.