Krisztina-díj

Az nem lehet, hogy már ennyi ideje nincs közöttünk! Hogy már második alkalommal a róla elnevezett díj kapcsán kell említenünk a nevét.

Mindenki addig él, amíg emlékeznek rá – költők mondják ezt szebben is, de ez a lényeg. Gyémánt Krisztina, Gyémánt László festőművész fájdalmasan korán elhunyt felesége férjének vásznain és ebben a díjban él tovább. (És persze a barátok, ismerősök emlékeiben.) Egy díjban, amely vállaltan azért született, hogy Gyémánt Krisztina varázslatos lényének messzi időkig fenntartsa az emlékét: hogy új és új nemzedékek, amelyeknek nem volt szerencséjük személyesen ismerni őt, ezen a napon – miközben új és új nyertes veheti át a róla elnevezett díjat – megismerhessék az ő történetét, megtudhassák, hogy élt itt egy tündéri asszony a Földön, valamikor a huszadik és huszonegyedik század határán, aki új értelmet adott (vagy éppen egy nagyon is régi értelmet rehabilitált) a múzsa szónak. Aki jelentős művek egész sorát inspirálta, aki a szó eredeti értelmében alkotótársa volt a párjának.

Tavaly, első alkalommal Fehér László felesége, Geisler Edit kapta a díjat. Őt idén az örökmozgó(kat alkotó) szobrász, Haraszty¨ Édeske István asszonya, Haraszty¨ Éva kapta meg, az őt ismerők szerint nagyon is megérdemelten. A Krisztina-díj tehát elindult abba az irányba, hogy igazi hagyomány váljék belőle, s hogy a névadó múzsa alakját hosszú ideig megőrizze.