Könyv, elsősorban egykori istennőknek
Aki kezébe veszi Kende B. Hanna A kisemmizett férfinem című könyvét, annak tudnia kell, hogy nem az olcsó megoldások ígéretét tartja a kezében, hanem komoly,ám mégis nagyon olvasmányos kultúrtörténeti művet. És ha ráadásul nő az olvasó, akkor felszínes tanácsok helyett megkapja annak a megnyugtató tudatát, hogy valaha, valamikor istennő volt, és az ő tartotta kezében a világ szálait.
Az ünnepi könyvhéten nemcsak a művekkel, hanem a szerzőkkel is találkozhatunk a könyvsátrak előtt. Ott ülnek, dedikálásra készen az asztalnál, előttük az opusz. Mi, olvasók pedig sokszor nem tudjuk, ki előtt haladunk el, mit mulasztunk, ha nem állunk meg. Gyakran egy kivételes embert, egy kivételes találkozást.
Tanulmánykötetre egyébként is ritkán esik a média figyelme. Kende B. Hanna életének és munkásságának javát a gyermek-pszichodráma kidolgozásának és tökéletesítésének szentelte. Fontosabbak voltak a páciensek és a tanítványok, mint a könyvek alkotása. Néhány napja nagy szakmai elismerés érte: az iskoláján nevelkedett szakemberek megalakították a Kende Hanna Társaságot.
Új könyve azonban egészen más világba kalauzol el minket.
Manapság számos pszichiáter, pszichológus foglalkozik műveiben a nőkkel, a nőiséggel. Kétségbeesett, önbizalomhiányban szenvedő nők vásárolják hatalmas példányszámban és avatják így bestsellerré ezeket a könyveket. Reménykednek, hogy megtalálják benne a csodareceptet, hogyan legyenek sikeresek és boldogok, és mindezt nőként.
Aki kezébe veszi Kende B. Hanna A kisemmizett férfinem című könyvét, annak tudnia kell, hogy nem az olcsó megoldások ígéretét tartja a kezében, hanem komoly,ám mégis nagyon olvasmányos kultúrtörténeti művet. És ha ráadásul nő az olvasó, akkor felszínes tanácsok helyett megkapja annak a megnyugtató tudatát, hogy valaha, valamikor istennő volt, és az ő tartotta kezében a világ szálait.
Aki a címből netán arra gondol, hogy ez valamiféle Védett férfiakra (sokan emlékszünk még Merle sikerkönyvére) hajazó, vagy netán feminista felhangú mű, az is téved.
Kende B. Hanna egy vallomással kezdi a könyvét: „Mióta pszichológiával és pszichoanalízissel foglalkozom, nem tudok mit kezdeni a férfi-nő viszonynak azzal a szemléletével, amely szerint a nőknek azért van hiányérzetük, mivel nincs olyan nemi szervük (péniszük), mint a férfiaknak.” Talán nem véletlen, hogy a női pszichoanalitikusok kezdték el először firtatni ama freudi tétel igazságát, hogy az úgynevezett péniszirigység alapvetően meghatározná nő pszichológiáját. Kende B. Hanna, aki nem a freudi, hanem az adleri irányt követi, úgy véli, hogy a férfiak eleve kisebbrendűségi komplexussal születnek, nem képesek életet adni, az anatómia csak a nőknek adja meg a gyermekkihordás és a –szülés lehetőségét. A férfiak nem szívesen néznek szembe a természet adta anatómiai hiányukkal. Igaz, eredeti megfosztottságuk kompenzálásaként nagyot alkottak: létrehozták a kultúrát és a civilizációt. És nagy lehetett a hiányérzetük, mert igencsak túlkompenzáltak: sokat hoztak létre. Sőt, a klónozás technikájának kiagyalásával már ők is embert teremthetnének, akárcsak a nők -- ha hagynák.