Kocsis Zoltán: "Az én zenekaromban tizenegy zsidó és tizenegy roma dolgozik"

– Kocsis úr, az utóbbi hónapokban nyugtalanító hírek érkeznek Magyarországról. Milyen a légkör pillanatnyilag?

– A légkörnél jobbat nem is kívánhatnék, az időjárás csodálatos, éppen a Balatonról jövök.

– És milyen a politikai légkör?

– Attól tartok, nem a megfelelő személyt kérdezi.

– De hát ön magyar polgár, Budapesten él.

– Először is magyar zenész vagyok, s csak azután magyar polgár. Ebben a minőségemben pedig azt mondom: egészen jól érzem magam. Zenészként is, sőt, kicsit még jobban, mint tavaly ilyenkor, ugyanis ki fogják egészíteni a költségvetésünket. Szerintem az előző kormány Gyurcsány Ferenc vezetésével nem törődött igazán a kulturális élettel.

– És a mostani kormány?

– Csak az ég tudja, hogyan fognak alakulni a dolgok. Van egy oktatási államtitkár, Hoffmann Rózsa, ő tényleg változtatni akar. Hogy min és hogyan, az még nekem sem világos. Mindenesetre minden kormányzattól, legyen az jobb- vagy baloldali, elvárom, hogy támogassa a Nemzeti Filharmonikusokat.

– Várható-e, hogy negatív hatások érvényesülnek a magyar kulturális életben?

– Ezt most még nem tudom megmondani. A kultúrát mindig a legkönnyebb támadni: ha például fel akarnak oszlatni egy zenekart, akkor biztosan nem lesz általános felzúdulás. De én mindig mindegyik miniszterelnöknek elmagyaráztam, pártállásától függetlenül: "Nézze, a zene jóformán az egyetlen, ami miatt respektálnak bennünket külföldön." Pillanatnyilag nem látok semmiféle negatív tendenciát, semmilyen megszorítást.

– És az operaházi fejlemények, Fischer Ádám lemondása?

– Úgy tudom, azt mondták neki: "Ádám, bármit dirigálhatsz - bármikor, bármelyik darabot, bármilyen énekesekkel. "És aztán történt, ami történt - ő távozott. Pontosan ugyanezt éltem át vele 1997-1999 között, amikor állandó vendégkarmesterünk volt. Egyre többet akart dirigálni. "Ádám, nekünk 18 koncertünk van egy évadban, nem dirigálhatsz tízet. Rendben?" - "Rendben." - Aztán a rákövetkező évben újra kezdte: "Többet akarok vezényelni, tízet vagy tizenkettőt egy évadban." Egy idő után elment a menedzserhez, és felmondott. Néhány héttel később széltében-hosszában arról beszélt a bel- és külföldi sajtóban, hogy én kidobtam. Senki nem dobta ki! Ennél is rosszabb azonban,
amit a Weltnek és az Opernweltnek nyilatkozott: hogy a magyarok műveletlenek és nem beszélnek idegen nyelveket. Ezt én mint magyar polgár a leghatározottabban visszautasítom.

– Fischer Ádám más, külföldön élő művészekkel, például Schiff Andrással együtt petíciót adott át Brüsszelben.

– Igen, hallottam róla. És azt kell mondanom: hogy megállapítsuk és hitelt érdemlően bizonyítsuk, mi is történik Magyarországon, ahhoz Magyarországon kell élni. Én nem hiszem, hogy tényleg szörnyű dolgok történnek. Egy példa:
ugyebár sokat vitatkoznak a sajtótörvényről, de ha felütöm például a baloldali beállítottságú Népszabadságot, nem látok változást. A cikkek, a hangvétel - minden olyan, mint tavaly vagy tavalyelőtt. Azonkívül rendszeresen publikálok egy rendkívül fontos baloldali folyóiratban, a Holmiban - ott is minden maradt a régiben. Ha erre a folyóiratra nincsenek politikai befolyással, akkor miről beszélünk?

– A petícióban diszkriminációról, antiszemitizmusról és homofóbiáról is szó esik.

– Az én zenekaromban tizenegy zsidó és tizenegy roma származású muzsikus dolgozik. Amíg nem mondja nekem valaki, hogy bocsássam el őket, nem hiszek el ilyesmiket. Ami az általános állapotokat illeti: Magyarország szociális
állammá vált.

– Mit gondoljunk akkor azokról az aggodalmakról, amelyek a petícióban megfogalmazódtak?

Csak ismételni tudom magam: a legtöbb művész nem él Magyarországon. Schiff András például Firenzében él. Nem – tartom túl elegánsnak, hogy egy külföldi újsághoz megy panaszkodni. Ha gondom van a kormánnyal, odamegyek, és ott
helyben, nekik panaszkodom. Az aktuális kormány kedveli Andrást, ez a kormány nem ördögökből áll. A külföldi sajtóban ördöginek látszik, de nem az, ez egy abszolút demokratikus kormány. Nem igaz, hogy a többség fél, senki nem fél.

– Schiff András nemrég azt mondta egy interjúban, nem tudja elképzelni, hogy a jövőben fellépjen Magyarországon, vagy akár csak beutazzon az országba.

– Na, ezt nem hiszem. Tudja mit? Holnap meghívom.

– És gondolja, hogy elfogadja a meghívást?

– Szerintem igen. Ha jól emlékszem, amikor Jörg Haider pártja bekerült az osztrák parlamentbe, Schiff András akkor is azt mondta, hogy nem lép föl többé Ausztriában. Aztán csak fellépett a Salzburgi Ünnepi Játékokon.