Keserű komédia a Katonában

A Katona József Színház társulatának színe-java a színpadon, parádés szereposztásban, Zsámbéki Gábor vezényletével. Aki pontosan tudja, hogy Spiró György drámájában ki, melyik apró szerepben alakít pár percben is nagyot – a darab szerint a Hungária körút egyik kereszteződésében.

Ahol hétköznapjaink jól kiválasztott típusai futnak egymásba. „Mindannyiunk számára ismerős sorsok, alkatok - jószerivel egyetlen olyan sincs köztük, aki az újdonság erejével hatna” – írja róluk Békés Pál. „E figurákat nevezhetjük jellegzetesnek, és nevezhetjük közhelyesnek is. Ám a szerző képes olyan sűrítményt alkotni az önmagukban különös jelentéssel nem bíró elemekből, hogy a végeredmény ütő- és hatóképes színmű, amely nem a konfliktusok feszültségéből, hanem a szüntelen és egyre fokozódó pörgésből meríti erejét.

A gyerekét egyedül nevelő, beteg anyját ápoló, romos Skodáján állás után reménytelenkedő Nő (Ónodi Eszter) és a fényes cégautón csőre töltött mobillal az infarktus felé robogó humánerőforrás-igazgató Férfi (Gáspár Sándor) tulajdonképpen e darab központi hősei lennének, ha volna hős, és volna központ. Amikor e két véletlen összekoccantotta ember egymásra néz, s egy pillanatra mintha meg is látnák egymást, az a darab egyetlen szívhangja. Reménytelenül halk. Elnyomja a Vállalkozó (Bezerédi Zoltán) agresszív harsánysága.” S van itt még hajléktalan, online-bróker, meccsre igyekvő szkinhead, vendégmunkás, tüntető és turistacsoport.

Spiró szokása szerint keserű és indulatos komédiát írt. Goldonira hivatkozik, de – mint Koltai Tamás írja az Élet és Irodalomban – jó adag gogoli undor is van benne. Nem a szereplők, hanem a közeg iránt. A könnyed, szellemes dialógok, a verbális poénok, a jól működő vígjátéki technika mögött alig palástolt viszolygás érezhető, amellyel a szerző a vacak életminőség, a színvonaltalanság, a nyerészkedés és az ócska szólamok iránt viseltetik. Fontos döntés, hogy tartózkodik a napi (havi, évi) aktualitásoktól, közvetlen politikai áthallástól, személyek vagy csoportok azonosításától. A Koccanás nem publicisztikus dráma, hanem jellem- és helyzetvígjáték, még ha a jellemek és a helyzetek inkább típusosak is, mint egyéniek.

Csakugyan. Spiró drámája mit sem kopott az elmúlt kilenc évben. A Katona 2003-ban mutatta be a darabot. Ha változott valami, azok mi magunk vagyunk. A bróker nagyobbat kaszál, a munkanélküli elkeseredettebb, a vállalkozó ügyesebben ügyeskedik. A sör drágább, a lángos kisebb.