Kamondi Zoltán: csőd van

Csődben van a magyar filmgyártás?

Igen. Azelőtt évente húsz-huszonöt hazai játékfilm készült, erre a filmszámra épült rá a komplett szakma. Az elmúlt másfél évben viszont mindössze öt filmet fejeztek be. Legalábbis ezt nyilatkozta Andy Vajna, filmügyi kormánybiztos. De ezeknek a műveknek a sorsáról sem tudunk igazán semmit. Nemzetközi filmfesztiválokra nem hívták meg őket, és idehaza sem láthatóak még. Nagyon nehéz helyzetbe kerültek a honi filmesek, mert aki nem tud, vagy nem akar valamelyik itt gyártott nemzetközi, főleg amerikai produkciónál bérmunkát vállalni, az szó szerint nyomorog. Furcsa, hogy mindez megtörténhet egy olyan kormányzat idején, amely önmagát nemzetinek definiálja, és azt hangoztatja: egyedül ő képviseli a nemzet érdekeit a gazdaságban és a kultúrában is.

Havas Ágnes, a Magyar Nemzeti Filmalap vezérigazgatója decemberben büszkén nyilatkozta: „Rendszerváltást vittünk végbe a filmgyártásban.”

Igazságtalan lenne minden bajért a jelenlegi filmvezetést vádolni. A magyar filmgyártás válsága már 2009-ben elkezdődött: új alkotások finanszírozására nem volt pénz, a szakma akkori irányító testülete, a Magyar Mozgókép Közalapítvány súlyosan eladósodott, nem is tudott kiírni pályázatot. A közalapítvány a filmesek demokratikus önkormányzati szervezete volt, de tény, hogy átláthatatlanul, rosszul gazdálkodott. Majd jött az Orbán-kormány, amely a szakmai önkormányzatot felszámolta, s a miniszterelnök Andy Vajnát bízta meg a filmes rendszer átalakításával. És ahogyan minden más területen, itt is elkezdődött a hatalom centralizációja. Létrehozták a Magyar Nemzeti Filmalapot, amelynek igazgatóját, kurátorait is a kormánybiztos jelölte ki, mindenfajta szakmai kontroll nélkül. Ők ítélkezhetnek az összes játékfilmes pályázatról, támogatásról, az egész szakma sorsa a kezükben van. Egyébként ilyen központosításra Európában máshol is akad példa, hasonló állami filmközpont létezik Dániában is. De van egy döntő különbség: az itteni filmalap a szakma teljes kizárásával működik, úgy rendelkezik a hazai filmesek sorsáról, hogy semmilyen filmes szervezettel nem hajlandó egyeztetni. Ha póttagot hív be a döntőbizottság, azt sem a szakmából választja ki, hanem a teljesen leszerepelt, hiteltelenné vált és folyamatosan cenzúrát gyakorló MTV-ből. Nyilván kormányzati utasításra.

A filmeseink nyomora azért is megdöbbentő, mert közben a magyar filmgyártás évek óta nem kapott annyi állami támogatást, mint most. Több mint öt milliárdot fordít az Orbán-kormány a hazai filmre. Ennyiből nem telne a Magyar Filmszemle megrendezésére?

Andy Vajna többször kijelentette, hogy nem akarják finanszírozni a Filmszemlét. Nem értjük miért, hiszen ez a rendezvény évtizedek óta létfontosságú az alkotóink számára, a szakmai megmérettetésnek legfontosabb fóruma. S persze a magyar film ünnepe is. Miért nem merik megmutatni nekünk és a közönségnek az eddig elkészült filmjeiket? Ráadásul a filmszemlére mindig sok neves kritikus és producer jött el, és a leginkább tetsző új magyar műveket beválogatták, meghívták a cannes-i, velencei és a többi „A kategóriás” nemzetközi fesztiválokra. Ez a szisztéma tökéletesen működött nálunk majd ötven évig. Vajnák ezt is szétverték. fogalmunk sincs róla, miért. Velünk egyáltalán nem tárgyalnak. Egyébként nem az a legnagyobb baj, hogy idén elmarad a filmszemle, hanem, hogy egyetlen filmünk sem lesz ott a februári Berlinálén. Miért nem nyilatkoznak erről? A magyar filmművészet néhány éve még Európa élvonalához tartozott, rendezőink sorra kapták a nemzetközi díjakat. Most lassan eljuthatunk odáig, hogy nem jegyeznek minket külföldön. Óriási presztízsveszteség ez a magyar filmnek és az egész országnak is.