Jövőre érheti el a járvány a magyar könyvkiadást

A koronavírus-válság a legtöbb hazai könyvkiadót súlyosan érinti – derült ki a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) által nemrég közreadott, 59 kiadó részvételével végzett kutatásból. Azt írják, hogy az első kilenc hónapban a könyveladásból származó árbevétel a kiadók 62 százalékánál csökkent, és a kiadott könyvek száma, vagyis a címszám is visszaesett a kiadók 76 százaléka esetében. Az ágazat három, különböző területen jártas szakemberét kérdeztük arról, milyen körülmények között érte a válság a könyvszakmát, és milyenek a kilábalás esélyei.

• Veszedelmes viszonyok

A hazai könyvágazat szerkezete a nyugat-európai és a szomszédos országok modelljeitől sok szempontból eltér. Ennek okai a rendszerváltás előtti időkben is keresendők, de a kilencvenes-kétezres évek jelentős válságai és változásai is hozzájárultak a jelenlegi piaci szerkezet kialakulásához.

Ahogy az egyik beszélgetőpartnerünk fogalmazott, valójában nincs is olyan, hogy könyvágazat. Különböző szereplők vannak, akiknek nagyon különbözők az érdekeik. Magyarországon az elmúlt évtizedekben sajátságos helyzet alakult ki: a könyvkiadók jelentős részét nagy könyvkereskedelmi vállalatok, elsősorban a Líra és a Libri működteti.

„Gyakorlatilag példátlan, hogy kereskedőknek kiadóik legyenek” – mondja Kocsis András Sándor, a Kossuth Kiadói Csoport vezérigazgatója, aki korábban az MKKE elnöke is volt. „Ez az állapot diszkompetitív (nem versengő – a szerk.) piacot hozhat létre, illetve a kereskedő, akinek hidegnek kellene lennie, értelemszerűen a saját kiadóit fogja preferálni ebben a rendszerben.”

Nyugat-Európában és a globális piacon inkább az a trend, hogy kiadók olvadnak össze, és hoznak létre nagy tőkével és befolyással rendelkező szervezeteket. A Penguin Random House például épp néhány nappal ezelőtt jelezte, hogy megvásárolja a Simon & Schuster könyvkiadót, és ezzel a művelettel egy gigantikus kiadóvállalat jöhet létre.

Ahhoz hasonló rendszer, mint ami Magyarországon működik, nagyon kevés helyen fordul elő. A két nagy kereskedő, a Líra és a Libri együttesen lefedik a könyvkereskedelem legnagyobb hányadát, és ők tulajdonolják a legbefolyásosabb, legnagyobb presztízsű kiadókat is. Beszédes adat, hogy a könyvforgalomnak átlagosan a húsz-huszonöt százalékát bonyolítják le a kis és a mikrokiadók, amelyeknek a befolyása elenyésző.

Ahogy a kétféle szereplő érdekei eltérnek, úgy a válságaik is különbözők. Azt, hogy a könyvkiadók mennyire vannak kitéve a kereskedőknek és a külső hatásoknak, jól mutatja a koronavírus-válság. Ahogy a legtöbb krízisben, ezúttal is a kicsik járnak rosszul, a nagyobb presztízsű kiadók pedig, ha nem is növekednek, de biztonságban tudhatják magukat a tőkeerős anyavállalatokkal a háttérben. Ez a különös, Kocsis által monopolisztikusnak nevezett helyzet csak néhány éve vált drasztikussá, a harmadik könyvkereskedelmi és kiadói monstrum, az Alexandra bedőlése után.

Fotó: Pozsonyi Roland

• Válságok és felívelések a hőskorban

A nyolcvanas évek közepén Magyarországon huszonhat állami tulajdonú kiadó működött, a gazdasági liberalizációval azonban már az évtized végén megjelentek kisebb magánkiadók. A rendszerváltás után – az állami tankönyvkiadó kivételével – gyakorlatilag minden kiadó magánkézbe került. A műhelyeket általában az azokat működtető társaság vagy igazgató vette meg. A privatizációval elvileg elég jól jártak, hiszen nagyon kedvező hitellel – úgynevezett egzisztenciahitellel –, 7 százalékos kamatra lehetett pénzhez jutni, miközben az infláció jócskán 30 százalék fölött járt. Így a privatizáció az államnak volt nagyobb bukás – mondja Kocsis. Szerinte a tulajdonhoz jutó kiadók kiváló szakemberek voltak, de a gazdasági, vállalkozási ismeretek a döntő többségüknél hiányoztak.

A hazai könyvkiadás ezzel együtt virágkorát érte a kilencvenes években, erre Gál Katalin, az MKKE elnöke, és Gyurgyák János történész, az Osiris Kiadó vezetője is jól emlékszik. Gyurgyák szerint az olvasók a 2000-es évek legelején kezdtek elpártolni: „Ezt megelőzően számunkra felívelő korszak volt, mert az értelmiségi olvasók ezt akarták. A kétezres évektől viszont folyamatosan csökkent az olvasóközönség, és ez összefüggött szerencsétlen döntésekkel is.”

Miközben a könyvkiadás virágzott, a kereskedelmi szektor nehezebben talált magára. 1990-ben az úgynevezett előprivatizációs törvény alapján a tíz főnél kevesebbet foglalkoztató állami könyvesboltokat árverésen értékesítették. „Ekkor történt, hogy a könyvszakma elveszítette a bolti infrastruktúra kétharmadát” – emlékszik Kocsis. „Voltam olyan árverésen, ahol a boltot egy porcelánkereskedő vitte el.

Ugyan benne volt a törvényben, hogy öt éven át könyvforgalmazási kötelezettség van, de a legtöbben betettek egy könyvespolcot a sarokba, és el volt intézve”

– érzékelteti a korabeli viszonyokat. „A könyvkiadás elkezdett éledezni, és az őrületes készlet kiömlött az utcára. 1990 és 1993 között nem volt olyan vidéki város, ahol ne állt volna négy-öt bódé, de Budapesten is bódékból, bádogasztalokról, a járdáról árusították a könyvet.” A 2017-ben bedőlt Alexandra-birodalom feje, Matyi Dezső is ilyen utcai árusként kezdte a pályáját Pécsen.

Az első nagy csőd Kocsis szerint 1990 végén, 1991 elején következett be, amikor „egy jó lelkű órásmester” kezdte ellátni a boltokat mint magánvállalkozó. „Ezt a vállalkozást úgy hívták, hogy Kleopátra, és hetek alatt fordított be nagyon nagy mennyiségű készletet” – mondta Kocsis. A könyvkereskedelemnek ezután kisebb- nagyobb felívelései és krízisei követték egymást, megjelentek és kivonultak külföldi befektetők, többek között a német hátterű Bertelsmann is megfordult Magyarországon. Ezen a formálódó piacon vetette meg a lábát az Alexandra, amely a kétezres évek közepére gyakorlatilag a legnagyobb piaci szereplővé vált, számos könyvkiadóval, bevásárlóközponti boltokkal, hatalmas könyváruházakkal.

A kétezres évekre három nagy szereplő volt a piacon. A Líra és a Libri – amelyek a hajdani állami kereskedővállalatok boltjainak egy részét vették át – az Alexandrához hasonlóan a könyvkiadásba is beszálltak. A Líra a kilencvenes évek közepén vette meg a nagy presztízsű Magvető és Corvina Kiadót, a Libri könyvkereskedő vállalat 2011-ben indított azonos nevű kiadót, ma már övé többek között a Jelenkor is, ahova legfőképp a kortárs szépirodalmi könyvek kiadását csatornázza be, híven a patinás kiadó hagyományaihoz.

„Az igazán mély válságok vagy globális válságokhoz köthetők, vagy valamilyen nagy könyves konglomerátum robbanásához” – mondja Gál Katalin, az MKKE elnöke, aki az ágazat eddigi legnagyobb krízisének a 2008-as recessziót és a mostanit tartja. Bár hangsúlyozza, a jelenlegi globális válságban még benne vagyunk, nehéz megjósolni az eseményeket, pláne azok hatásait.

Fotó: Shutterstock

• A csőd, amely majdnem felzabálta a piacot

A hazai könyvpiac jól ismert rákfenéje az úgynevezett bizományosi rendszer. Ez azt jelenti, hogy jelenleg (1993 óta) a könyvkereskedők nem megveszik, hanem csak átveszik a könyveket, és amit sikerül eladniuk, azt kifizetik, a maradékot meg visszaküldik a kiadóknak. A kockázatot tehát a kiadók viselik, ráadásul

a kereskedők nagyjából egységesen és szinte példátlanul magas, 50-55 százalékos árrést alkalmaznak. Így a kiadó a bolti vételárnak jó, ha a felét megkapja,

és – nagyon leegyszerűsítve – ebből kell kigazdálkodnia a következő könyvek kiadását. Már persze, ha megkapja. Amikor azonban a kereskedő nem vagy nem időben fizet, akkor nincs miből finanszírozni a következő könyveket, kifizetni az alkalmazottakat, és így tovább.

A 2008-as recesszió idején sokaknak feltűnt, hogy miközben az Alexandra fizetési morálja igen gyenge, egyre-másra nyitja az újabb boltokat. Ebből, de főleg a hatalmasra duzzadt adósságállományból lett elegük a befolyásos cégeknek 2017-ben, amikor az Alexandra a rossz gazdálkodás miatt másodszor is csődközelbe került. A Líra és a Libri a Kossuth Kiadói Csoporttal együtt ekkor visszahívta a könyveit az Alexandrából, ami megpecsételte az eladósodott vállalat sorsát.

Arról megoszlanak a vélemények, hogy az Alexandra-birodalom csődje mekkora veszteséggel járt, de az ágazatot érő válság következményei máig éreztetik hatásukat.

„Ami a kiadókat közvetlenül érintette, az másfél milliárdos veszteség lehetett” – mondja Gál Katalin. Kocsis András szerint a veszteség ennél összességében jóval nagyobb lehet, a két Alexandra-cég, a Pécsi Direkt és a Könyvbazár csődje nagyságrendileg 13 milliárd forint, amelyből 3-4 milliárd a kiadókat, a nyomdákat és a szerzőket, fordítókat sújtotta. Gyurgyák János, aki már akkor – a kereskedőláncoktól független – prémiumkiadó, az Osiris vezetője volt, a balatoni nyaralójával fizetett az Alexandrától elszenvedett veszteség miatt. „Nagyon fontos megjegyezni, hogy Matyi Dezső mind a mai napig a könyvszakmában van, és a mai napig nem tudjuk, mi történt valójában, ki mit tett, és ezért ki a hunyó” – mondta Gyurgyák. „Bocsánatkérést már nem várok, de azt igen, hogy vonják végre felelősségre az illetőket, és hogy kiderüljön az is, miért nem történt semmi az állam részéről. Elképzelhetetlen – legalábbis Európában –, hogy valaki milliárdokat síboljon el, míg másokat egy Sport szeletért lecsuknak.”

Az Alexandra-birodalom egykori vezetőjét, Matyi Dezsőt is megkerestük, de azt mondta, az események óta négy év telt el, teljesen visszavonult a szakmától, és nem kíván az ügyben megszólalni.

• A kultúrpolitika felelőssége

Gyurgyák János szerint a magyar könyvkiadás minőségi része egyébként is hosszú ideje szenved az állam közönyétől. Mint mondja, két nagyon szerencsétlen döntés alapjaiban változtatta meg a 2000 előtti kedvező trendeket. Az egyik a pedagógustámogatás kivezetése, a másik a felsőoktatási támogatási program kivéreztetése volt. Gyurgyák felidézi, hogy egy kormányzati ciklusokon átívelő folyamat végén Hiller István, az akkori kulturális miniszter úgy érvelt: a könyv áfáját 5 százelékra csökkentették, ami bőven kompenzálja a hatalmas állami támogatás kiesését. A kiadóvezető szerint ez alapvető félreértése volt a helyzetnek, s részben ennek a következményeként futott fel a gagyi, a kereskedőláncoktól független minőségi könyvkiadás pedig elkezdett sorvadozni.

Az állam támogatáspolitikáját Gál Katalin szerint is át kellene gondolni. Ami most hozzáférhető, az nagyon kevés. A Nemzeti Kulturális Alap (NKA) például átlagosan 300-400 ezer forinttal tudja támogatni egy könyv kiadását, ami értelmezhetetlenül kicsi összeg a könyvkiadás többnyire milliós költségeihez képest. A támogatásoknak egy másik, de jelentős része célzottan, és nem feltétlenül szakmai kritériumok mentén kerül elosztásra.

Az utóbbi időben ráadásul új szereplők is megjelentek a piacon erős állami háttérrel; elég csak az egyik MNB-alapítvány által megálmodott, és az alapítvány vagyonkezelője által tulajdonolt Pallas Athéné Könyvkiadóra gondolni. Sokan az átrendeződés jelének tekintik azt is, hogy az ellen-CEU-ként is emlegetett Mathias Corvinus Collegiumot fenntartó alapítvány októberben tárgyalásokat kezdett a Libri-Bookline könyves cégcsoport kisebbségi tulajdonrészének (25 százalék) megvásárlásáról.

A koronavírusból való kilábalás esélyeiről Gyurgyák a következőket mondta: „Ha az következik be, amit gondolok, és a COVID második hulláma súlyosabb gazdasági következményekkel jár majd, az a prémium-könyvkiadást alapjaiban fogja érinteni. El sem tudom képzelni, hogyan fog ez a jövőben működni azon keretek között, amelyek ma adottak.” Mint fogalmazott, arra számít, hogy

a magyar minőségi könyvkiadást sújtó válság jövő ősszel tetőzhet, míg a bestseller- piac ennél hamarabb magához térhet.

„Kampó – idézett egy klasszikust –, csakhogy ez a kimúlás a magyar nemzeti kultúra nem jelentéktelen részét jelenti. Az elkövetkező másfél év a választásokig a ki kit győz le valóban fontos kérdéséről fog szólni. Mégis szeretnék mindenkit figyelmeztetni arra, hogy a minőségi könyvkiadás egy év alatt el tud tűnni, de az újrateremtéséhez évtizedekre lesz majd szükség.”

A magyarországi könyvkiadás és könyvkereskedelem az elmúlt három évtizedben különféle válságokat szenvedett el a piac folyamatos átrendeződése mellett, az ágazat szereplőinek tehát van gyakorlatuk a válságkezelésben. Kérdés, hogy a sajátosan kiegyenlítetlen belső viszonyok és az állam passzivitása mellett meddig bírja még a terhelést.

A cikk a 168 Óra hetilap 2020. december 9-i számában jelent meg.