Isten veled!
Rajongott az egzotikus helyekért, a tengerért, szigetekért. Sokat utazott. De a pihenés számára Balatonszéplak volt. Az újságíró-üdülővel szemben vett egy kis lakást. Gyakran menekült ide. És ha lent nyaralt, irány persze a MÚOSZ zöld pázsitja, amelyet időközben teljesen kiégetett a Nap, de mi zöldnek láttuk évtizedekig.
Különös viszonyunk volt. Imádtam fotografálni. Irénnek mindig volt egy képötlete, és amikor azt megcsináltuk, már suttogta, „van jobb, figyelj csak”. És olyan arckifejezést, mozdulatot hozott elő magából, amelyet korábban még sohasem láttam.
Ha az MTI műtermében Psotát fotografáltam, férfi kollégáimnak hirtelen akadt valami sürgős dolguk körülöttünk, ami aztán mégsem lett sürgős; ott maradtak és élvezték Irén szellemességét, egyéniségét. A Naphegyre, az MTI-be, mindig millió ruhával jött fel. Aztán szétdobálta őket, a parókákat, a kalapokat is. „Melyiket szeressem?” – kérdezte, nem tudta eldönteni. De javasolni nem lehetett neki, mert akkor biztos nem azt vette fel.
Sosem lehetett rá haragudni.
A legszebb emlékem ezekről a műtermi fényképezésekről, amikor az egyik asztalon gyöngyvirágot talált, és rögtön elrohant átöltözni a gyöngyvirághoz, majd azt suttogta neki: „Szeretlek, szeretlek!”
Engem kért fel egy tévéműsor fotografálására is. Egy hétig tartott. Irén volt Josephin Baker, Dolly, elénekelte a Tibi-tangót és nagyon sok dalt a repertoárjából. Táncolt Szakály Gyurival, kifárasztott mindenkit, de ő friss maradt. Este azt kérdezte: „Már be is fejezzük?”
És a Roncsderby... Megkérte, fotografáljam itt is – az ő elképzelése szerint. Talán akkor engedett magához a legközelebb. Akkor láttam meg: a vidám nő belül zokogó asszony. Akkor mesélt szerelméről, aki Darvas Ivánnal ült együtt börtönben 1957-től nagyon sokáig. Ő volt az igaz szerelem.
A Roncsderby bemutatója után fotóztam, rávette a színházat: egy délelőtt tűzzenek ki új fotóspróbát. Nekem énekelt és játszott el mindent, amit a darab kívánt és amit szeretett volna elmondani a képekkel. Könyvet akartunk csinálni ebből.
Aztán a 80. születésnapjára – a Madách Színház felkérésére – alakításaiból kiállítást készítettem. Szerettem volna a 85. születésnapjára is, de azt már nem tudtuk összehozni.
Néma lány, Kurázsi mama, Dolly, Yerma – Irén, isten veled!
Keleti Éva
