Így kezeld a Klimtedet!
Bécs eddig is elég jól bánt Gustav Klimt emlékével (néhány állandó kiállítás mellett mindig feltűnt egy-két időszaki is, akármikor ment az ember), de most, hogy a bécsi szecesszió atyja másfél száz éves lett, szülővárosa (ez se pontos így, hisz Bécs közelében született) igazán kitesz magáért. Se szeri, se száma az ünnepi tárlatoknak. (Persze mégiscsak szeri, száma. Csak az elágazások, időeltolódások miatt nehéz az összeszámolásuk. Mondjuk úgy, hogy mintegy kilenc nagy kiállítás szerveződik Klimt emlékére, ebből egy már bezárt, kettő még nem nyílt meg – majd a születésnapra. De így is bőven van meríteni valója annak, aki mostanában Klimt nyomába ered a fényes császárvárosban.)
Az Albertina például az egész életművet végigkísérő grafikai anyaggal lepi meg a látogatót. Biztosan lesznek, akik ezzel az igével nem értenek egyet, és a rajzokat az életmű fősodrában helyeznék el: találnak itt hozzá érveket. (Igaz, azok is, akik, miként a mester, csak a nagy művek előtanulmányának, vázlatainak, variációinak tekintik ezeket. Az anyag kétségtelenül oly gazdag, hogy ha Klimt soha ecsetet nem vett volna a kezébe, akkor is helye volna az egyetemes művészettörténetben.)
A MAK-ban (fordítsuk ezt Iparművészeti Múzeumnak) egy belga milliomos villájához való hozzájárulásának stációit követhetjük nyomon, a Kunsthistorisches Museum pedig saját Klimt-kincsét tárja új módon a látogató elé, hiszen a díszes főlépcső homlokzatának egy részét a fiatal Klimt festhette meg. Na de, ki néz meg egy lépcsőházi oldalfalat? Most a helyiek emelvényt ácsoltak elé, és a nézők közelről gyönyörködhetnek a művekben – hogy aztán az ideiglenes kiállításoknak szánt termekben a művek születésével is megismerkedhessünk.
