Hosszú házasság, ritka házasélet
Táskásodó szemek, beállt világ, kockázatok nélküli élet: svéd összkomfort. „Van már kenyerem, borom is van...” Protestáns etika? Magától értetődik! És a dolgok is mennek maguktól. Két középkorú házaspár, összejárnak, vacsoráznak. Régi, bizalmas barátság fűzi őket össze. Hosszú házasság, ritka házasélet. Megbeszélnek mindent. Olykor unalom az ágyban, elégedettség az asztalnál. Száraz vörösbor, moderált diskurzus. „Szívem, minek is szomorítsam?”
Aztán egy súlytalan, vacsora közbeni pletyka körbediskurálása során váratlanul megpattan a zománc. Kis diszkomfortérzés a nyugalomban, unalomban, lassú malomban. És aztán már a lavina következik: a csalás és csalatás, a menekülés és hazudás, a „minden összeomlott” pánikja, zokogások, kis ravaszkodások és nagy vereségek fejezetei, a dulakodás, a káromlás, a pofonok. („Már nem vagyok otthon az égben.”) Jelenetek két házasságból.
Bergman kezdte a reménytelen együttélések viviszekcióját. De hosszú előzményei vannak a megcsömörlött középkorúak drámáinak. Efféle dúlt asztali harcot és harsány életkudarcot a Nem félünk a farkastól is mutatott (nagyban), a magabiztos befutottak és a fiatal kezdők szituációs harcát a Kés a vízben című kamaradarabban is láttuk, hogy most egymástól nagyon távoli művek, iskolák, tendenciák és alkotók közé húzzunk vonalakat.
Vállalt az előd: Bergman. A hosszú északi esték ráérős, lassú dramaturgiát is megtűrnek (néha túl ráérőset is). A kitartott csendek, hosszú lecsengésű gesztusok alkalmat adnak, hogy mi is – képességeink szerint – elmerüljünk, megmártózzunk e „kis privát pokol” tüzeiben. A színészek játéka invitál befele bennünket. (Igen kellemes meglepetés az egyik főszerepben Lena Endre, aki miatt 2000-ben Cannes-ban kijöttem a nézőtérről, mert szemmeregetős, csupán a nyaki erek intenzív kidagasztásával működtetett játéka annyira zavart. Mégpedig egy Bergman által írott, Liv Ullmann által rendezett, Erland Josephson által játszott, vagyis elvileg nem akármilyen filmtől futottam el miatta! A mű címe Hűtlenség volt. Megírtam annak idején.)
Most tehát: Jelenetek két házasságból, svéd–dán film, rendezte Simon Staho. Próbálják ki!
