Hiába izzott hatalmas hőfokon, mégis összeroskadt a hírnév súlya alatt
Tíz éve halt meg a hatszoros Grammy-díjas Amy Winehouse.
Adott egy széttetovált antisztár külsejű nő, aki rendetlenül öltözködik, az interjúkban furcsákat mond, zavaros családi ügyek húzzák a vállát és nem veti meg a tudatmódosítókat. Mégis sztár lesz, méghozzá a legnagyobbak egyike. A hatszoros Grammy-díjas Amy Winehouse tíz évvel ezelőtt ezen a napon csatlakozott a 27-esek klubjához.
Nehéz pontosan körbeírni, hogy aki annyira nem illik bele a sztársághoz szükséges klasszikus szórakoztatóipari keretrendszerbe, azt miért emeli pajzsára a közönség? A megfejtéshez közelebb visz minket Juhász Edina zenekritikus, aki úgy véli, Amy Winehouse nyers őszintésével volt több a kortársainál. „Adott egy nő, aki nem akar oktávokat ugrálni a hangjával, mégis ezer közül felismerhető” – mondta Juhász Edina.
Tökéletesség helyett a tökéletlenség versenyszámában indult, akkoriban a legnagyobb popikonok közül talán csak a lázadó imidzsre gyúró Pink szerepelhetett ebben a ligában, de ami jelentős különbség volt kettejük között, az a zenei stílus. Juhász Edina szerint Winehouse szövegei mélyebbek voltak a kortársakénál, nem törekedett az amerikai piacra jellemző kényszeres optimizmusra, inkább soulban és jazzben mozgott otthonosan, mégsem vált depresszívvé. Azonosulási lehetőséget adott, hiszen az emberek rájöttek: nem a megszokott panelekből építkezik, hanem új irányaival, meghökkentő őszinteségével valóban komolyan gondolja azt, amit énekel.
Iszonyúan sokat tudott a jazzről, miközben a hangja tökéletesen passzolt volna bármilyen zenéhez, a szövegeiben mindig az őszinteségre törekedett és ezzel az együttállással teljesen újat mutatott az embereknek” – vallja a zenekritikus. Ez a szintézis vezetett a 2008-as Back To Black című albumhoz, amely meghozta számára az áttörést. Már a 2003-as Frankkel is részese lett a körforgásban, de ott még az igazi Winehouse-stílus nem domborodhatott ki, olyan dalt is fel kellett énekelnie, amelyet nem szeretett.
Érdekes módon a többszáz alkohollal és kábítószerekkel kapcsolatos botrány hatására a rajongók nemhogy elhidegültek tőle, hanem a frusztrált, önértékelési gondokkal küzdő énekes dalai ettől még autentikusabbak lettek. Amy Winehouse talán leismertebb slágere, a Rehab is arról szól, hogy nem hajlandó egy rehabilitációs klinikára bevonulni. Hangjában Ella Fitzgerald művészi utódját sejtették, de igazán a szöveg taglózta le a közvéleményt: erről a problémáról csak nagyon kevesen mertek eddig így énekelni.
„Ebben a dalban simán felvállalja a függőséget, viszont az is nyílt titok, hogy étkezési zavarai voltak, ez viszont nem jelent meg a szövegeiben. Az is köztudott volt, hogy ugyan csendben és minden felhajtást kerülve, sőt, sokszor az érintettek lelkére kötve, hogy ne mondják el, de iszonyatosan sokat adakozott és támogatott gyerekalapítványokat, a mellrák elleni harc kampányait is segítette, de felhívta a figyelmet a klímaváltozás veszélyeire” – mondta Juhász Edina.
A hírhedtté vált 2011-es belgrádi fellépése csak egy volt a sok közül, amikor a színpadon öntudatlanul billegve próbál annyira egyben maradni, hogy legalább néhány dalt befejezhessen. A fél világ tétlenül és tehetetlenül nézte végig, ahogy a kábítószer lassan elragadja Amy Winehouse lelkét. Rosszul sikerült házasság, a hirtelen jött hírnévvel járó nyomás depresszióba lökte, a lelki gyötrelmeket kábítószerrel enyhítette.
Halálát alkoholmérgezés okozta 2011. július 23-án, mindössze 27 évesen. Többek között ennyi idősen halt meg Jimi Hendrix, Janis Joplin, Jim Morrison és Kurt Cobain is. Az életéről készült 2016-os Amy – Az Amy Winehouse-sztori Oscart nyert legjobb dokumentumfilm kategóriában.
Amy és a többiek
Huber Zoltán filmkritikus szerint a kirobbanó tehetségű, hatalmas hőfokon izzó, a középutakat és megalkuvásokat élből elutasító, ezért a hírnév súlya alatt összeroskadó zenész tragikus popkulturális ikon, aki évtizedek múltán is izgatja az emberek fantáziáját. „Az Amy elsöprően pozitív kritikai fogadtatásának titka valószínűleg az, hogy a siker és a szeretethiány, a tehetség és a depresszió ismerős ellentétpárjai mellett a film a felelősség kérdését is felveti” – fogalmazott Huber Zoltán.
Nem lehet elmenni amellett, hogy a 10. évfordulóra édesanyja főszereplésével újabb doku kerül a közönség elé. Emellett megjelenik az Amy Winehouse & Me: Dionne’s Story című alkotás is, ebben az énekesnő keresztlánya kalauzolja el a nézőket a zenész életébe. Huber Zoltán az elhunyt sztárokról újabb és újabb bőrt lehúzó álomgyárról is elmondta véleményét: „Jelenleg egyre növekvő tartaloméhség van, az ilyen címekkel pedig ki lehet tűnni. A hollywoodi életrajzi filmek ráadásul hagyományosan jól szerepelnek a díjkiosztókon, úgyhogy bármit is gondoljuk az újabb rókabőrök lehúzásáról, a jelenség a szórakoztatóipar kíméletlen logikáját követi.”
(Kiemelt kép: Amy Winehouse brit énekesnő látható a tárgyalás szünetében 2009. július 23-án, a londoni Westminster Magistrates Court előtt. Fotó: Ben Stansall / AFP)
