Hetvenöt éves Keith Richards
Valamikor 1950 körül, egy angliai ház egyik szobájában egy kisfiú megigézve bámulta a polcra kirakott gitárt. Túl magasan volt ahhoz, hogy eléjre. Theodore Augustus „Gus” Dupree jazz-zenész, észrevéve unokája érdeklődését, felajánlotta neki, ha le tudja venni a polcról a hangstert, játszhat rajta. A kisfiú nekilódult, széket, könyvet, párnát hordott össze, és addig pakolta őket egymásra, amíg az rögtönzött toronyra felmászva végre sikerült elérnie a hőn áhított gitárt. A nagyapja betartotta az ígéretét, és ráadásnak megmutatta neki egy spanyol gitárszerzemény, a Malagueña pár hangját.
Szüleitől nemsokára meg is kapta legelső gitárját, és az 1943. december 18-án, a délkelet-angliai Dartfordban született Keith Richards attól a naptól kezdve mindennap mániákus lelkesedéssel nyüstölte gitárját, a korszak nagyjait, Billie Holidayt, Louis Armstrongot, Chuck Berry hallgatva, és a bakelit-felvételekről, hallás után kisilabizálva kedvenc előadói összes számának akkordjait, legkisebb, legfinomabb részleteit. Keith minden idejét a gitárjának szentelte, tanulmányait, és saját véleménye szerint az ellenkező nemet is mellőzve. – Csajoznom kellett volna. De én csak gitároztam” – mondta az egyik egy interjújában. – Szerintem ez többé-kevésbé megoldódott – replikázik erre irigyen interjút készítő Matt Sweeney.
Évekkel később, egy vonaton futott bele régi osztálytársába, az akkor közgazdaságtan-hallgató Mick Jaggerbe, akinél éppen frissen vett album, Chuck Berry- és Muddy Waters-lemezről kezdett el áradozni előtti. Az albumok egy hosszú beszélgetéshez vezettek a zenéről és közös kedvenceikről, a beszélgetés pedig több évtizednyi közös munkához és barátsághoz, illetve a Rolling Stones megalapításához. Jagger és Richards a zenekar eredeti vezetőjével, Brian Jones gitárossal hárman alkották a Rolling Stones magját, egészen Jones 1969-es kirúgásáig, és pár nappal később, kétes körülmények között bekövetkezett haláláig.
Ekkorra, 1969-re már tisztázódtak kettejük között a szerepek. Énekesként Jaggerre főleg szövegíró és showman szerepe hárult, Richards pedig a Rolling Stones fő dalszerzője lett. Bár állítólag csak most, 2018-ban kezdett el józanon színpadra állni a Rolling stones koncertjein, Richards játéka mindig is annyira megbízható volt, hogy a Stones-tagok az egyébként kiváló dobos Charlie Watts helyett őt kezdték el követni a játékukkal.
Richards persze régi vágású rockerhez méltóan nem csak az alkohollal ápolt közeli kapcsolatot: többször ítélték el felmentett börtönbüntetésre marihuána-birtoklásért, de elkapták már heroinnal is. Szóval elég jól leplezi, hogy a mintegy 3000 gitárt számláló hangszergyűjteménye mellett hasonlóan impozáns könyvtára van, illetve jelentős klasszikus műveltsége is van. Pályafutása a Rolling Stones mellett - amelynek a sikeréről ékesszólóan árulkodik a tény, tény, hogy a Rolling Stone magazin 14, Jaggerrel közös szerzeményét is a 100 valaha megírt legjobb száma között tartja nyilván - három szólólemezből, produceri munkákból, három epizódszerepről a Karib-tenger kalózaiban, és rengeteg kollaborációból áll. Dolgozott többek között a Beatles-el John Lee Hookerrel, B. B. Kinggel, Leonard Cohennel, Alexis Kornerrel, és a nagy példakép Chuck Berryvel is. Egyik lányával, Theodorával saját mesekönyvet is kiadott, melyben a nagyapja gitárjával közös történetét meséli el. 2010-ben kiadta életrajzát, Life címmel. A Rolling Stone magazin 2011-ben minden idők negyedik legjobb gitárosának választotta meg. És ha már szó esett a Karib-tenger kalózairól, ő a bálványa Johnny Deppnek, aki félig Pepe Le Pew-ról, félig róla mintázta a franchise főszereplője, Jack Sparrow alakját.
Bár Jaggerrel – aki kevesebb mint három hónappal idősebb nála – a barátságuk hullámvölgyeket (a nyolcvanas években kifejezetten eltávolodtak egymástól, aminek hatására mindkettőjük szólókarrierbe kezdett, és ezt megsínylették az ekkor megjelent Rolling Stones-albumok sínylettek meg), a mai napig folytatják közös munkájukat: a Rolling Stones két évvel ezelőtt 2016-ban adta ki legújabb Blue & Lonesome címmel, amely a Rolling Stones blues gyökereihez nyúl vissza, illetve folyamatosan turnéznak, jelenlegi, No Filter turnéjuk Európában tavaly járt, idén az Egyesült Államokat játszották tele zenéjükkel, a régi vágású beat-rock, és a blues legendássá vált keverékével.
