Hatszázezer magyar áldozat, 900 fotó
A holokausztnak hatszázezer magyar áldozata volt, a tömeggyilkosságokat megelőző zsidóüldözésről, a megkülönböztető rendszabályokról, a gettósításról, a deportálásokról, a haláltáborokról mégis alig maradtak fenn fotók. A zsidóüldözés magyar történetéről elképesztően kevés, mindössze 900-1000 fénykép ismert. Önkéntes szakemberek most internetes oldalt nyitottak, azon mindenki számára hozzáférhetővé teszik a különböző helyeken fennmaradt, eddig nem ritkán téves adatokkal ellátott képeket. És várják a továbbiakat.
Tamási Miklós, a páratlan online képgyűjtemény, a Fortepan alapítója mutatta be a holokausztfoto.hu portált, amelyre kezdetben mintegy 100 kép került fel, főként a Fortepan anyagából. Amint Jalsovszky Katalinnak, a Nemzeti Múzeum Fotótára (volt) főmunkatársának, a téma ismert kutatójának írásaiból kitűnt, a sárga csillag viselésére kényszerített több mint hatszázezer honfitársunkról mindössze 98 fotót ismerünk. Az 1944 tavaszán elkezdett „zsidótlanításnál“ kialalakított közel 200 gettóról 52 fotó maradt, a több mint 5000 települést érintő deportálásokról 49. A munkaszolgálatosokról vannak – de csak az első évekből. Később, amikor sorsuk drámaivá fordult, már tilos volt a fotózás. De maradt kép az ukrajnai jelenetről, amikor huszonnégyüket lőtték agyon „összeesküvésért“ kísérőik.
Az 1944-ben Budapesten, a zsidók kényszerlakhelyeként kijelölt 1940 sárga csillagos házról 12 fotó létezik, ezek is jobbára csak az épületeket, a kapukat mutatják, a benti életről nincsenek felvételek. A védett házakról alig pár kocka maradt, a budapesti gettóról pedig, ahol több, mint 60.000 ember élt borzalmas körülmények között közel két hónapon át, felszabadításáig egyáltalán nincs fotó. Sem a nyilasok rémtetteiről, a Dunába lőtt áldozatokról, a csendőrök, vagy a Zsidó Tanács működéséről. Nem készültek fotók a halálmenetekről, a bújtatott zsidó személyekről, családokról. Nehezen érthető, ha tudjuk, hogy az érintettek jelentős részben városi középosztálybeliek voltak. Miért nem készültek képek szenvedéstörténetükről, vagy ha készültek, miért semmisítették meg őket? Megválaszolatlan kérdés. Akárcsak az, hogy a legtöbb esetben az úgynevezett keresztény középosztály passzív tagjai miért nem fotóztak az utcán, vagy legalább az ablakokból. Különösen 1944 nyarán, amikor viszont légitámadásokat, épületkárokat sokan, sok képen megörökítettek.
Az elkövetők vizsgálatával is adós a fotótörténet. Nem tudjuk, mi történt a csendőrség, a honvédség és a rendőrség fotóarchívumával. Készültek-e egyáltalán ilyen dokumentációk, s ha igen, mi lett velük? Nem ismerjük a német haditudósítók anyagát, egy-két sorozatot leszámítva alig van fotónk. Furcsa módon a négy évtizedes, szoros szovjet-magyar kapcsolatok ellenére nem folyt teljes körű kutatás a szovjet levéltárakban, múzeumokban sem. 1944/45-ről évtizedek óta ugyanazt a mintegy 30 szovjet haditudósító fotót látjuk, miközben írásos forrásokból ismerjük, hogy Budapest bevételét szinte házról-házra dokumentálták fényképezőgéppel is – mutatott rá Tamási Miklós.
Sokan még mai is félnek feltárni az „eltagadott történelmet“, hangzott el a portál bemutatóján. Ugyanakkor most adott a lehetőség, hogy helyi közösségek a fotók összegyűjtésével feltárják múltjuknak ezt a szakaszát. A portálra regisztrálás után bárki feltölthet képet. Várják mindazokat a fotókat, amelyek megörökítik a zsidók megkülönböztetését, az antiszemita törvények következményeit, a munkaszolgálatot - mégpedig Magyarország 1938-1945 közötti területén. A magán-kezdeményezés elindítóinak reményei szerint bekerül az összefoglaló gyűjteménybe minden idevágó, közintézményben, múzeumokban, levéltárakban, a sajtóban (néha többszörösen is) fellelhető kép. Reményeik szerint ez elősegíti, hogy a médiában és a történeti munkákban látható Holokauszt-fotográfiák korrekt képaláírással, valós történeti kontextusban, jó minőségben jelenjenek meg. Jellemző például, hogy a közszolgálati MTI fotógyűjteményében (amely üzleti alapon működik) nem egy holokauszt-történeti kép szerepel hamis adatokkal. Az alapítók egyúttal számítanak külföldi múzeumokra, intézményekre, magángyűjteményekre, fotóügynökségekre, remélve, hogy azok e portálon is hozzáférhetővé teszik magyar vonatkozású képeiket.
