Gyilkos szomszédok – Zoltán Gábor: Tovább él a 20. századi múlt

Két éve jelent meg Zoltán Gábor rendező, író Orgia című könyve, és nagy vihart kavart. A XII. kerületben élő szerző helytörténeti kutatásokba kezdett, hogy feltárja a környék nyilas múltját. Szálasiék hatalomátvétele után ugyanis itt működött a legnagyobb nyilasközpont, itt volt a legerősebb nyilasszervezet, és a legkegyetlenebb tömeggyilkosságokat is itt követték el. Az író eredeti dokumentumok alapján írta meg a korszakról regényét, amely provokatívan őszinte szembenézés a múlttal. Nemrég jelent meg a folytatás, a Szomszéd című esszékötet, amelyben az író új dokumentumokat tár a nyilvánosság elé, és arról is ír, miért kezdett bele az Orgiába és milyen volt a könyv fogadtatása. Úgy véli, a 20. századi tragikus múlt nem zárult le, a jelenünkben tovább él.

2018. május 19., 18:35

Szerző:

– Az Orgia nagy szakmai és sajtóvisszhangot kapott. A siker mennyire változtatta meg írói életét?

– Előző könyveim pár száz, ezer példányban fogytak, ahhoz képest az Orgiát már kétszer újranyomták. Nekem ez nagyon nagy dolog. Megtisztelő, hogy történészek is felfigyeltek a regényre, recenziót írtak róla, és meglepett, hogy írótársaim közül is többen milyen szeretettel fordultak hozzám. De persze akadtak kritikus hangok is.

– Említette, hogy egyetlen külföldi kiadó sem vállalta az Orgia megjelentetését.

– Pedig komoly erők mozdultak meg azért, hogy máshol is kiadják. Megkeresett egy magyar származású üzletember, aki évekig élt Kanadában. A regény egyik fejezetét angolra fordíttatta, Kanadában eljuttatta kiadókhoz is, de nem járt sikerrel. Amerikában, Németországban is hiába próbálkoztunk. Egy részlet lengyelül megjelent egy varsói irodalmi lapban, de a teljes kötet iránt nem volt fogadókészség. Igazából nem tudom, mi lehet az elutasítások oka.

– Az Orgia és a most boltokba kerülő esszéregény, a Szomszéd is kíméletlen őszinteséggel szembesítenek a nyilasok rémtetteivel. Arra is választ keresnek, miként lehetséges, hogy a gyűlölet és az aljasság ilyen mélyen megfertőz egy társadalmat, és a polgárait kegyetlengyilkosokká teszi. Nem könnyen befogadható témák. Ön eredeti dokumentumok alapján tárta fel a XII. kerület nyilas történelmét. Nyilván azért, hogy elkezdődhessen egy párbeszéd a múltról.

– Nem voltak ilyen szándékaim. A kutatómunkámat 2010-ben kezdtem el, az után, hogy az Orbán-kormány hatalomra került, és engem mint „szélsőségesen liberális” elemet kirúgtak a munkahelyemről, a Magyar Rádióból. Úgy húsz évig voltam az irodalmi osztály szerkesztő-rendezője. Munkanélküli lettem, és közben láttam, ahogy az Orbán-kormány lebontja a jogállamot, és napról napra erősödik a szélsőjobb. Amikor az Orgiába fogtam, már elveszítettem minden reményemet és kapcsolatomat ezzel a társadalommal. Úgy írtam meg a könyvet, mint amikor az ember magában beszél. Elvárásaim nem voltak, viszont senkitől sem zárkóztam el, aki a regényem kapcsán megkeresett.

– Kik keresték meg?

– Például egy amatőr dokumentumfilmes páros arra kért, vegyek részt a munkájukban. Filmjükben a hazai egyházakat akarták szembesíteni történelmi felelősségükkel és azzal, hogy milyen szerepük volt a nyilasrémuralom idején. Nem vállaltam, mert úgy gondolom, a felelősség össztársadalmi ügy, nem érdemes kiragadni az egyházakat, és rajtuk számon kérni a múltat. Itt, a XII. kerületben sok helyen ugyanabban a házban, egymás szomszédságában éltek a nyilasok és majdani áldozataik. Gyakran a szomszédok jelentették fel egymást, és tudniuk kellett arról, hogy kit mikor hurcoltak el Szálasi pribékjei. Tudniuk kellett a tömeggyilkosságokról is, de erről a háború után sem beszéltek. Az Orgia megjelenése után azonban több egykori áldozat leszármazottja megkeresett, hogy elmondják a történeteiket, és kérdezhessenek.

Fotó: Merész Márton

– A nyilasok leszármazottaival is találkozott?

– Csak egy férfi jött el hozzám, aki az Orgiában felismerte a nagyapját. Azt már régóta tudta róla, hogy nyilas volt, de azt nem, hogy ennyire fontos szerepet vitt a nyilasmozgalom szervezésében. Ez megdöbbentette. Mélyen elítélte a nácik és nyilasok tetteit. Úgy gondolta, ezekre nincs bocsánat. Az ő nagyapja a fennmaradt népbírósági periratok szerint részt vett a zsidók Duna-partra terelésében, és valószínűleg a fegyverét is használta. A háború után elfogták, rövid börtönbüntetést kapott.

– A Szomszédban arról is ír, hogy a nyilasok többsége enyhe ítéletekkel megúszta a tömeggyilkosságokat. Vagy meg sem büntették őket, háborítatlanul folytatták tovább az életüket. Miért volt ennyire elnéző velük a bíróság?

– Túl mély volt Szálasi Ferenc pártjának társadalmi beágyazottsága. A nyilasokkal kapcsolatos egyik tévhit, hogy ezek a csőcselékből jött lumpenproletárok voltak. Az iparosok, kereskedők nagy része itt, a XII. kerületben a nyilas párt tagja volt, és beszervezték a segédeiket is. A helyi köztisztasági vállalatnál, a Városmajor úti kertészetben jelentős nyilaskeresztes szervezetek alakultak. Az itteni gyárak, a MOM, a Ganz, de még a Beszkárt is tele voltak nyilasokkal, köztük mérnökök, főmérnökök is. Az egészségügyi intézményekben, a kórházakban rengeteg nyilas volt a takarítónőtől a főorvosig. Ha ezeket az embereket mind elítélték volna, ki ápolja a betegeket, ki vezeti a villamosokat? A háború után néhány főbűnöst, például Szálasit vagy a kerületi nyilasközpont egyik rettegett vezetőjét, Kun pátert kivégezték, de a többségük megúszta. Ugyanakkor a Rákosi-rendszerben jó néhány polgárt, akik életük kockáztatásával, vagyonuk feláldozásával mentették a zsidókat, kitelepítettek családostul. Nem tudták nekik megbocsátani, hogy még van valamijük. Viszont például a XII. kerületben a nyilasok közül sokan visszatérhettek a zsidóktól elkobzott kényelmes budai otthonaikba. Sőt többen beléptek a kommunista pártba, és ott építették tovább politikai karrierjüket.

– Mi a magyarázata annak, hogy épp ebben a kerületben erősödött meg annyira a nyilasmozgalom? Összefügg azzal, hogy viszonylag sok tehetős asszimilálódott zsidó család élt itt?

– Gazdag zsidók az I. kerületben is laktak, ott mégsem váltak annyira aktívvá a nyilasok. A XII. kerületben viszont sok volt a vidékről, falvakból betelepült keresztény. Gyökértelennek érezték magukat, ezért is csatlakoztak a helyi nyilasszervezetekhez, ahol befogadták őket, odafigyeltek rájuk. Ha megbetegedtek, soron kívül elhelyezték őket a kórházakban. A nyilasok szellemiségét erős kommunisztikus vonások jellemezték, nem véletlen, hogy testvérnek szólították egymást. Ők törölték el a nemesi címeket, nem szerették az arisztokratákat, mert a magyar felsőosztály tagjai nyitottabbak voltak legalábbis a módosabb zsidók felé. A nyilasok közt sok értelmiségi és művész is akadt. Nem nézték le tanulatlanabb társaikat, képezték őket, előadásokat tartottak nekik. Profi muzsikusok is voltak köztük. Gyűlölték, irigyelték a zsidókat. Leírtam például a világhírű Solti György történetét. Ambiciózus zsidó családból származott, majd az Operaház korrepetitora lett. Aztán a zsidótörvények miatt kitették az állásából. Így kerülhetett a helyére valamivel később a nyilas Pongrácz Zoltán. Az új korrepetitor nemcsak a zsidókat üldözte, hanem az általa nemzetietlen liberálisnak tartott művészeket is. A rádióban első dolga volt, hogy Bartók Bélát letiltsa. Más területeken, például az építészeknél is hasonló helyzet alakult ki: a nyilas építészek úgy gondolták, zsidó kollégáik eltávolításával nyílhat meg számukra a pálya.

– Ön, főleg az Orgiában provokatív részletességgel ír arról, hogy a nyilasok milyen szadista, perverz módon kínozták meg áldozataikat. Többen kritizálták is önt ezért, és lehet, hogy a külföldi kiadók is a sokkoló jelenetek miatt tartózkodtak a könyvtől. Másfelől viszont e pokoli szenvedéseket embertársainknak át kellett élniük egykor. Tartozunk nekik annyival, hogy legalább elolvassuk, amit velük tettek. De honnan tud ön a kínzásokról?

– Rengeteg, nyilasokkal kapcsolatos periratot, jegyzőkönyvet néztem végig. Önmagában az is rettenetes, ha emberek pusztán a származásuk miatt nem élhetik tovább a megszokott életüket. Kiteszik őket a lakásukból, az állásukból, sárga csillagot kell viselniük. Szörnyű, ha úgy mészárolják le őket, mint az állatokat a vágóhídon. De itt nem ez történt. A nyilasok ügyeltek arra, hogy foglyaik borzalmas lelki, testi megszégyenítést és szenvedést éljenek át a haláluk előtt. Ez az, ami leginkább megdöbbentő, és amire én is csak keresem a magyarázatot. Akik elolvassák a könyvet, ugyanezen gondolkodnak el, és ha másért nem, ezért érdemes volt megírni. A nyilasok nem ördögök voltak, hanem ugyanolyan átlagemberek, mint bárki. Mint a szomszédunk vagy mi magunk. Pszichológiai kísérletek bizonyították azóta, hogy mindenkiben van hajlam a kegyetlenségre, ez az ösztön is hozzánk tartozik. De normális körülmények között ezt féken tudjuk tartani, és ez a kultúrának köszönhető, mert gátakat szab. Olyan szélsőséges helyzetekben azonban, mint amilyen az elszabadult nyilasrémuralom volt, már nincs semmi, ami a gyilkos ösztönöket fékezze. Évtizedekig tartó uszítás és kirekesztés következménye volt, ahová a társadalom eljutott 1944-ben. Hasonló dolgok ma is megtörténnek sok helyen a világban.

Fotó: Merész Márton

– Olyan országban élünk ma is, ahol a politikai hatalom évek óta gyűlöletet gerjeszt, ellenségeskedést szít. A folyamatos migránsozás és sorosozás következménye az Európában is kimagasló magyarországi idegengyűlölet, rasszizmus és antiszemitizmus. A mostani választás is bizonyítja: megfélemlítésre, szélsőséges nézetekre meglehetősen fogékony a társadalmunk.

– Ha nem éreztem volna úgy, hogy a tragikus 20. századi múlt a jelenünkben él tovább, nem írtam volna meg az Orgiát és a Szomszédot. A Krisztinavárosban, az egykori nyilaspártközpont előtt épülhetett fel illegálisan a turulszobor, a XII. kerületi önkormányzat fideszes és KDNP-s képviselőinek jóváhagyásával. Az egyik Greguss utcai házból elhurcolt zsidó áldozat emlékére botlókövet helyeztek el 2012-ben. Az emlékkövet másnap eltüntették. Ez csak ebben a kerületben fordult elő, ahol az egykori nyilasok leszármazottai közül még mindig többen lakhatnak itt. A könyvemet „inspirálta” Morvai Krisztina, a Jobbik EP-képviselője is, aki a zsidók „metélt farkincáiról” értekezett. Vagy egy másik példa az elmúlt évből: a római-parti mobilgátról zajló viták odáig fajultak, hogy a Római-partért Egyesület a Facebook-oldalán tette közzé: zsidó értelmiségiek akarják őket gettóba zárni azzal, hogy kifogásolják a gátépítést. Kirakták a lezsidózott értelmiségiek fotóit is. Nyilvánvaló, hogy ez már az antiszemita indulatokat gerjesztő Soros-kampány következménye volt. Egy civilizált országban, a kultúra egy bizonyos szintjén ez nem történhetne meg. Embertársaink tisztelete jóval nagyobb volt nálunk a hetvenes években is, mint ma. Látjuk a fasizálódás új veszélyeit és hogy a humánum mindinkább elvész magán- és közéletünkből. Nem tudhatjuk, hogy a kulturális gátak további rombolása hová vezet. 

Február 4-én A Budapesti Fesztiválzenekar és a Müpa közös megrendezésében ismét megtartják a koncertszezon egyik legpördősebb, legintenzívebb fesztiválját, a Prokofjev-maratont. Az egynapos fesztiválon lesznek nagyzenekari koncertek, intim kamarazene, filmvetítések és ingyenes hangversenyek is.

Európában is egyedülállóan veszélyeztetett múzeum és kulturális tér lett a budapesti, az államszocialista rendszer művészeti értékkel is bíró szoboralkotásait egybegyűjtő Memento Park, derült ki az intézmény közleményéből.

Az Adult Swim kedd este bejelentette, hogy minden együttműködést megszakított Justin Roilanddal, miután az ügyészség testi sértéssel és személyes szabadság korlátozásával vádolta meg az egyik legnépszerűbb animációs sorozat társalkotóját.