Főúr, megfizetek!
Ki ne ismerné Pesten Walburg Ernő báró különös történetét? Azt a részét legalábbis, amikor a hányatott sorsú férfiú, a morganatikus házasságból született főrend, kit a sors mégis inkább alrenddé nevezett ki, valamikor a huszadik század elején (ezerkilencszázkettőben, hogy pontosak legyünk) megjelent Harsányi Adolfnál, a New York kávéház bérlőjénél, és munkát kért tőle. Harsányi felismerte a helyzetben rejlő üzleti lehetőséget, és főpincérré nevezte ki a bárót. S bár e foglalkozás nem tartott tovább néhány hónapnál hősünk életében, mégis maradandó nyomot hagyott a magyar vendéglátás és nyelv történetében. Walburg Ernő miatt hívjuk ma is főúrnak a főpincért (a világon egyedülálló módon), hiszen őbáróságát mégse szólíthattuk anno egyszerűen pincérnek.
Na, ennyit tud minden átlag pesti Walburg Ernő történetéből. A többit meg most tudhatja meg a Budapest Könyvek legújabb darabjából, mely a Főurak a monarchia nagykávéházból címet viseli. Megtudhatjuk belőle, hogy Walburg Ernő és testvérei voltaképpen az egyik Habsburg nagyherceg és egy elvált magyar polgárasszony házasságából születtek, mely házasságot a bécsi udvar nemhogy elismerni nem volt hajlandó, hanem még a vonatkozó iratokat is oda- és visszamenőleg eltüntettette. A Walburg név éppúgy kitalálmány, miként a gyermekek kreált története.
Nem lehet könnyű úgy leélni egy életet, hogy az ember nincs. (Rejtő tudott csak efféle sorsokat festeni, gondoljanak Senki Alfonz alakjára.) Ráadásul úgy nincs, hogy ha viszont lenne, ha be tudná bizonyítani valódi születési körülményeit, a legeslegfelső körökhöz tartozna. Nemigen lehet ezt a lélektani helyzetet feldolgozni: hősünknek sem sikerült, a testvéreinek sem.
Sikerült viszont Buza Péternek feldolgoznia a család és a szerteágazó le- és felmenők hihetetlen históriáját. A kiváló művelődéstörténész lehetetlent nem ismerve kutatott levéltárakban és családi iratok között, szólaltatott meg rokonokat és ismerősöket, olvasott újra periratokat és leveleket, hogy végre összeálljon a kép: ki volt Walburg Ernő?
Tartsanak vele, érdemes!
Nádas Sándor
