A Sony új szuperhősfilmje olyan, mintha egy dühös négyéves csinálta volna

Fájó élmény a Morbius, aminek nagyjából annyi értelme volt, mint az instant vízpornak.

2022. április 1., 08:00

Szerző:

A szuperhősmozik másfél évtizede uralják le a mozikasszákat, ám az utóbbi időben mintha kifulladni látszana ez a lendület. Az éllovas Marvelnél is megfigyelhető zuhanás van a színvonalban a Végjáték óta – néhány kivétellel –, a DC viszont épp most kezdte el összekapni magát, amikor a szuperhősös blockbuster-filmek már közel sem akkorák, mint voltak pár évvel ezelőtt. Mostohagyerekként a Marvellel együttműködésben dolgozó Sony is elkezdte szövögetni az álmait, hogy saját hősös univerzumot építsen fel, és ő maga is lecsípjen egy szeletet a nagy franchise-tortából.

Önálló próbálkozásaik viszont a Pókember karakterétől egy kicsit is elkalandozó antihősök esetében szó szerint katasztrofálisak lettek. A Venom első része még csak-csak elszórakoztatta az egyszerű popcorn-mozikra vágyókat, a második rész viszont már egyenesen felért egy intellektuális mélyütéssel. A poénok rosszak, a tempó összeszedetlen, a látvány pedig kásás volt, a rosszul megírt szövegkönyv pedig olyan nagyágyúkat is nevetségessé tett, mint Tom Hardy, vagy Woody Harrelson. Arról nem is beszélve, hogy elbánt Venom és Vérontó legendásan gonosz karaktereivel.

MORBIUS (2022)
Fotó: Sony Pictures Entertainment, SPE / Collection ChristopheL via AFP

Ezután érkezett meg idén április végén a Morbius, amelynek nemcsak amiatt volt nehéz dolga, mert egy relatíve ismeretlen szereplőt mutat be a nagyközönségnek, hanem a Pókember: Nincs hazaút történéseivel és magas színvonalával is kalkulálnia kellett. Az eredmény pedig pontosan olyan lett, mint amire előzetesen is számítani lehetett: szörnyű. Pedig színészalapanyagban nem volt rossz a felhozatal.

Jared Harris mellett a The Crown-ban felfedezett Matt Smith és a főszereplő Jared Leto is nagy névnek számítanak, még ha utóbbitól korábban sem álltak messze az Arany Málna-díjas alakítások. A Morbiusnak viszont sikerült mindent alul múlnia. 

A történet szerint Michael Morbius egy elismert kutató, aki gyermekkora óta végtagbénulással küzd, tudományos karrierje során pedig saját és fogadott testvére – akit a filmben következetesen Mylonak neveznek, miközben nem is ez a valódi neve – gondjára próbál gyógymódot találni. Végül egy vámpírdenevérekkel való találkozás után sikerül kifejlesztenie a csodaszert, amely nemcsak visszaadja a mozgás képességét, de kifejezetten erőssé is teszi. A szernek azonban komoly mellékhatásai lesznek: szuperhallása lesz, vért kíván, és amikor nem jut hozzá, vámpírrá változik. 

MORBIUS (2022)
Fotó: Sony Pictures Entertainment, SPE / Collection ChristopheL via AFP

Ez alapján egy mezei horrorfilm is lehetne a Morbius, de erről a történetről már évtizedekkel előbb lerágták a csontot, így másik utat választottak a készítők. A Morbius viszont szuperhősfilmként is szupergyenge lett. Daniel Espinosa rendező – akinek nevéhez eddig is maximum vállalhatónak nevezhető filmek kötődtek – a karakter képregényes megjelenítésből alig vett át valamit.

Úgy pedig, hogy nincs meg a valódi ellenfele, Pókember, az egész valahogy erőltetettnek tűnik. A Sonynak annyira tellett a karakterből, hogy beetetésként használja jövőbeli terveihez, magát a cselekményt egy egyszerű versus-filmmé alacsonyították le, egy botrányos szövegkönyvvel és milliószor látott struktúrával, bármiféle meglepetés nélkül.

Mélyelemzésnek a film kapcsán sok értelme nincs is, ez ugyanis nagyjából olyan lenne, mintha egy papírfecni vastagságát kéne lemérnünk colstokkal.

A halálos betegséggel való együttélés nehézségeiről, és a gyógyulás adta lehetőségekből sem tud igazán semmit kibontani a film – emellett ráadásul szinte minden karakter eldobható, és egyetlen egy emlékezetes mondat nincs a filmben. A látvány abszolút vállalható, persze egy 75 millió dolláros büdzséből azért nem egy nagy mutatvány kihozni mindezt.

A Sony neve mellett tehát a Marvellel közösen készített Pókember mellett leginkább csak szégyenfoltok láthatók, ráadásul idén már a második hatalmas kritikai buktájába szalad bele a stúdió. Hogy van-e ebből kreatív értelemben véve kiút, azt nem tudni, de amíg a Pókember-filmekből csilingelnek a százmilliók a gyártónak, panaszkodni nagyon nem fognak.

(Kiemelt kép: Sony Pictures Entertainment, SPE / Collection ChristopheL via AFP)