A Sony új szuperhősfilmje olyan, mintha egy dühös négyéves csinálta volna

Fájó élmény a Morbius, aminek nagyjából annyi értelme volt, mint az instant vízpornak.

2022. április 1., 08:00

Szerző:

A szuperhősmozik másfél évtizede uralják le a mozikasszákat, ám az utóbbi időben mintha kifulladni látszana ez a lendület. Az éllovas Marvelnél is megfigyelhető zuhanás van a színvonalban a Végjáték óta – néhány kivétellel –, a DC viszont épp most kezdte el összekapni magát, amikor a szuperhősös blockbuster-filmek már közel sem akkorák, mint voltak pár évvel ezelőtt. Mostohagyerekként a Marvellel együttműködésben dolgozó Sony is elkezdte szövögetni az álmait, hogy saját hősös univerzumot építsen fel, és ő maga is lecsípjen egy szeletet a nagy franchise-tortából.

Önálló próbálkozásaik viszont a Pókember karakterétől egy kicsit is elkalandozó antihősök esetében szó szerint katasztrofálisak lettek. A Venom első része még csak-csak elszórakoztatta az egyszerű popcorn-mozikra vágyókat, a második rész viszont már egyenesen felért egy intellektuális mélyütéssel. A poénok rosszak, a tempó összeszedetlen, a látvány pedig kásás volt, a rosszul megírt szövegkönyv pedig olyan nagyágyúkat is nevetségessé tett, mint Tom Hardy, vagy Woody Harrelson. Arról nem is beszélve, hogy elbánt Venom és Vérontó legendásan gonosz karaktereivel.

MORBIUS (2022)
Fotó: Sony Pictures Entertainment, SPE / Collection ChristopheL via AFP

Ezután érkezett meg idén április végén a Morbius, amelynek nemcsak amiatt volt nehéz dolga, mert egy relatíve ismeretlen szereplőt mutat be a nagyközönségnek, hanem a Pókember: Nincs hazaút történéseivel és magas színvonalával is kalkulálnia kellett. Az eredmény pedig pontosan olyan lett, mint amire előzetesen is számítani lehetett: szörnyű. Pedig színészalapanyagban nem volt rossz a felhozatal.

Jared Harris mellett a The Crown-ban felfedezett Matt Smith és a főszereplő Jared Leto is nagy névnek számítanak, még ha utóbbitól korábban sem álltak messze az Arany Málna-díjas alakítások. A Morbiusnak viszont sikerült mindent alul múlnia. 

A történet szerint Michael Morbius egy elismert kutató, aki gyermekkora óta végtagbénulással küzd, tudományos karrierje során pedig saját és fogadott testvére – akit a filmben következetesen Mylonak neveznek, miközben nem is ez a valódi neve – gondjára próbál gyógymódot találni. Végül egy vámpírdenevérekkel való találkozás után sikerül kifejlesztenie a csodaszert, amely nemcsak visszaadja a mozgás képességét, de kifejezetten erőssé is teszi. A szernek azonban komoly mellékhatásai lesznek: szuperhallása lesz, vért kíván, és amikor nem jut hozzá, vámpírrá változik. 

MORBIUS (2022)
Fotó: Sony Pictures Entertainment, SPE / Collection ChristopheL via AFP

Ez alapján egy mezei horrorfilm is lehetne a Morbius, de erről a történetről már évtizedekkel előbb lerágták a csontot, így másik utat választottak a készítők. A Morbius viszont szuperhősfilmként is szupergyenge lett. Daniel Espinosa rendező – akinek nevéhez eddig is maximum vállalhatónak nevezhető filmek kötődtek – a karakter képregényes megjelenítésből alig vett át valamit.

Úgy pedig, hogy nincs meg a valódi ellenfele, Pókember, az egész valahogy erőltetettnek tűnik. A Sonynak annyira tellett a karakterből, hogy beetetésként használja jövőbeli terveihez, magát a cselekményt egy egyszerű versus-filmmé alacsonyították le, egy botrányos szövegkönyvvel és milliószor látott struktúrával, bármiféle meglepetés nélkül.

Mélyelemzésnek a film kapcsán sok értelme nincs is, ez ugyanis nagyjából olyan lenne, mintha egy papírfecni vastagságát kéne lemérnünk colstokkal.

A halálos betegséggel való együttélés nehézségeiről, és a gyógyulás adta lehetőségekből sem tud igazán semmit kibontani a film – emellett ráadásul szinte minden karakter eldobható, és egyetlen egy emlékezetes mondat nincs a filmben. A látvány abszolút vállalható, persze egy 75 millió dolláros büdzséből azért nem egy nagy mutatvány kihozni mindezt.

A Sony neve mellett tehát a Marvellel közösen készített Pókember mellett leginkább csak szégyenfoltok láthatók, ráadásul idén már a második hatalmas kritikai buktájába szalad bele a stúdió. Hogy van-e ebből kreatív értelemben véve kiút, azt nem tudni, de amíg a Pókember-filmekből csilingelnek a százmilliók a gyártónak, panaszkodni nagyon nem fognak.

(Kiemelt kép: Sony Pictures Entertainment, SPE / Collection ChristopheL via AFP)

 

Szinte elképzelhetetlen a karácsony Reszkessetek betörők nélkül. A filmet ugyanis bár már unalomig játszottak a televíziócsatornák, az alkotás még mindig sokakat odaszegez a képernyők elé. Ám mielőtt idén bárki leülne megnézni, jobb ha megismer pár tényt a filmről, amit eddig biztosan nem tudott.

A könyv klasszikus karácsonyi ajándék, nincs is jobb, mint bekuckózni egy hideg, ködös, téli napon, és olvasni egy bögre forró kakaó vagy tea mellett. Ebben az összeállításban olyan könyveket ajánlunk, amelyek biztos sikert aratnak a fa alatt.