Film: A helyzet

Üldögél az ördög egy kávéházi szegleten. Az ördög? Ki is lehetne ő, akinek neve nincs, kora sem, családi állapota sincs? Mindazok, akik leülnek az asztalhoz, szeretnének vele egyezséget kötni. A vak a szeme világát akarná visszakapni, az apáca az istenhitét, a daganatos kisfiú apja a gyerek egészségét, az asszony menthetetlen férjét. Ám a dolgok nincsenek magukban. Értük bombát kell robbantani, gyereklányt ölni, házasságot szétrombolni, szakmai szabályokat szegni. Valamit valamiért.

Ül Mefisztó e kései, polgárosult utóda a csehóban, egyezségeket kínálva az önként jelentkezőknek. Hagyva, hadd döntsenek a vállalkozók maguk arról, mi mit ér meg nekik. A szálakat ez a kopott, fád, zárkózott férfi párka szövi egy vaskos határidőnaplóban írottak szerint. A sorsok néha végletesen összetekerednek.

Mi tartja össze ezt a drámát? Tudja az ördög. Talán épp a homály. A misztika. Racionálisabban az ember jóra-rosszra való vágya. A teljesítés csábítása. Az erkölcsi relativizmus. Tűrőképességünk rugalmassága. Meséink. Bűneink. Kompromisszumaink. Önzéseink. Ha éppen kegyesek is a rugók, lásson a vak, gyógyuljon a beteg, legyen szebb a lány, találjon vissza a fiú az apjához. Nem lehet igaz a romantikának, Oscar Wilde-nak az a végletes sejtése, hogy „mind megöljük, amit szeretünk”. Nem lehet egyetlen paradoxonba összerántani a világ ellentéteit.

A titokzatos karmester, aki szenvedélytelen varázslóként teszi a dolgát, maga is „sorsvállalkozó”, aki eljátszotta a rá rótt szerepet, céduláját tűz emészti, a helye üresen marad. Nincs tovább rejtelem, felháborodás, borzongás.

Érdekes másfél óra volt.

(A hely. Rendezte: Paolo Genovese, a nagy sikerű Teljesen idegenek írója és rendezője.)