Fényképek, fotóalapú festmények, női pop art

A

MUMOK, a Modern Művészetek Múzeuma –Ludwig gyűjtemény – Hyper Real, a realitás iránti szenvedély a festészetben és a fotográfiában címmel a hatvanas évek végén Amerikából elterjedt fotórealisták alkotásait mutatja be. Amikor ez az irányzat Európában a hetvenes években feltűnt, a Ludwig házaspár már régen felfedezte, és vásárolta a műveket, mit sem törődve a szkeptikusokkal, akik az alkotók festészeti kompetenciáját vonták kétségbe. Azóta jó pár évtized eltelt, s ma már csak örülhetünk, hogy az időközben régen eltűnt amerikai életstílust ez a fotókat aprólékos műgonddal leutánzó műfaj is megőrizte – egyebek között betekintésre az utókornak.
A MUMOK tehát nem volt nehéz helyzetben, amikor az anyagot e kiállításhoz össze kellett gyűjteni: elég volt körülnézni saját, illetve a Ludwig gyűjtemény más németországi múzeumainak raktárában. Nem beszélve arról, hogy rendelkezésre álltak olyan Pop Art művek is, amelyeket a fotórealisták eredetileg kiindulópontnak és mintának tekintettek.

„Igazi”, mert valós fényképeket bemutató kiállítás nyílik november 17-én a

Kunsthausban, Hundertwasser harmadik kerületi bohókás múzeumában. A nemzetközi hírnevű svájci fotóművész, René Burri alkotásai tekinthetők itt meg – a szervuszausztria a kiállítás megnyitója után részletesen beszámol a látnivalókról.

Másként kapcsolódik a fotóművészethez a

Wien Museum: a november 25-én nyíló kiállítás a kirakat történetét mutatja be, természetesen fényképek segítségével. Az árú bemutatásának e lehetőségét a 19. században fedezték fel a kereskedők, a kiállítás pedig a kirakatok fotóival egyszersmind kis divatáttekintést is ad, nem beszélve a város fejlődésének történetéről.

Izgalmas rendezvény a

Salon XV: a fotoK ügynökség Bécs XV. Kerületének egyik főutcáján húsz üresen álló üzlethelyiséget alakít át kiállító teremmé.
A rendezvénysorozat azonban csak november 14-ig tart nyitva.

A fotóhónap eseményeiről saját

honlapad bővebb áttekintést, pontosan jelezve, melyik rendezvény mettől meddig tart nyitva.

És a nők…

Persze az osztrák múzeumoknak a fotóművészet mellett más súlypontja is van ebben az őszi-téli időszakban- miközben több másik kiállítás szintén kapcsolódik a fotográfiához is. Nem utolsósorban az egyik legismertebb osztrák képzőművésznő, Valie Export ezévi jubileuma, születésének 70. évfordulója irányíthatta a figyelmet a hölgyekre. Az eredetileg Waltraud Hollinger néven született Valie Exportot sok évtizeden át feminista művészként tartották nyilván. Az Alsó-Belvederebenfebruár elejéig nyitva tartó kiállítás most éppen azt igazolja, milyen sokoldalú művésszé vált az évtizedek alatt. A Belvedere inkább az utolsó húsz év alkotóművészetére koncentrál, csakúgy, mint szülővárosában, Linzben, a Lentos , ám a két kiállítás más- más motivációjú műveket állít ki. Ezek jól kiegészítik egymást és igen széles skálán ölelik fel az alkotó érdeklődési és tevékenységi körét. Mindkét kiállításon sok a fotó és a videó-film.

A bécsi

Kunsthallekiállítása ugyancsak a női képzőművészetnek hódol: a Power up. Female Pop Artists nyolc hölgy példáján mutatja be, mennyire téves az a hit, hogy a pop art férfi-műfaj. Evelyne Axell, Christa Dichgans, Rosalyn Drexler, Jann Haworth, Dorothy Iannone, Kiki Kogelnik, Marisol und Niki de Saint Phalle inkább azért állt kevésbé a reflektorfényben, mert Warhol, Liechtenstein, Rauschenberg és társaik hangosabbak voltak, s bár a feminizmus előretörésével akadt olyan női alkotó, akinek sikerült felhívni magára a figyelmet, ám neki nem volt érdeke társait is magával vinni. A február 20-ig nyitva tartó kiállítás, a Múzeumi Negyedben most megmutatja, mennyire ugyanabból a tőből fakad ez a női pop art.

Frida Kahlo: csak december elejéig

A legtöbb nagy múzeum ősszel megnyitott kiállítása az évvégi ünnepek alatt is nyitva tart még. Kivétel az egyik legnagyobb látogatottságú. A

Bank Austria-KunstforumFrida Kahlo kiállítása, amely már december 5-én bezár.

A kiállítás ráadásul nemcsak Kahlo izgalmas képeit öleli fel, hanem fényképész édesapja jóvoltából olyan családi fotókat, amelyek betekintést nyújtanak e testi és lelki szenvedésektől gyötört mexikói asszony gyermekkorába, családi hátterébe. (Ez utóbbi már csak azért is érdekes, mert Kahlo Németországban született édesapja valójában egy erdélyi magyar zsidó család leszármazottja, aki 1890-ben vándorolt ki Mexikóba.)

A Kunstforum faláról hol szigorúan, hol szelídebben tekint ránk a festőnő, úgy érezzük egyenesen a szemünkbe, mintha kontaktust keresne, és szinte kérne, el ne feledjük, tartsuk meg emlékezetünkben. Aki szembenéz ezzel az erős szemöldöke miatt még határozottabbnak tűnő tekintettel, hamar megérti, miért alakult ki körülötte valóságos kultusz, miért találták nők és férfiak oly vonzónak, utánzásra csábítónak. A 145 kiállított kép közül 55 önarckép, az elsőt még 19 évesen festette, egy évvel a súlyos buszbalesete után.

A fűző, amit később kénytelen volt viselni szintén a kiállított tárgyak között van. A baleset, a fájdalom és szenvedés még a csendéleteken is ott van, csakúgy, mint a mexikói, azték, indián motívumok. Ugyanakkor a bécsi kurátor – szemben a berlinivel – az anyag rendszerezése révén elérte, hogy mégsem a fájdalom áll a középpontban. A barátokról festett képekkel kezdődik a tárlat, ezután következnek az önarcképek és a fotók, hogy végül a csendéletekkel teljesedjen ki az élmény.

Az

AlbertinaPicasso kiállítása szerencsére január 16-ig várja a látogatókat, és a másik teremben Michelangelo rajzai is január 6-ig megtekinthetők.

A

Leopold Museumbana Beyeler gyűjteménytől kölcsönkapott Cézanne-Picasso-Giacometti festmények január 17 -ig vendégeskednek Bécsben, az Otto Mühl kiállítás nyitva tartását pedig éppen most hosszabbították meg január 24 -ig.

További cikkeket olvashat Ausztriáról a

Szervusz Ausztriahonlapon