Egymillió felfedező

Lehet már annak negyven éve is, hogy egy teherautó sárba lökte azt az ifjú biciklist, aki éppen Dubrovnikból Skóciába tekert (sportból). Az elgörbült sárhányó és a legörbült arcvonások reparálására egy jószívű hölgy adott módot: behívta az esőből a szerencsétlent, megfürdette, megaltatta, másnap megreggeliztette, és azt kérte, ha már így esett, ne guruljon idegenként tovább, nézze meg ezt a városkát.

2009. október 31., 09:11

Ebből született a könyv.

A szerző Kanadában él, Kína történelmét kutatja, a városka pedig, ahol hajdan megállította a végzet: a hollandiai Delft. Leghíresebb szülötte Vermeer, akiről sokan tartják úgy: Rembrandt ikercsillaga volt. Képei Timothy Brookot is lenyűgözték. Kiválasztott közülük néhányat, és történészként vizsgálta őket. Vajon miként kerülhettek Ázsia kincsei a képekre? A méregdrága kínai kobaltkékporcelán-státusszimbólumok és mellettük a delfti fajanszok, csempék? A kínai motívumokkal díszített, hamisított kerámiatálon mit keres a dohányzó ember rajza (hiszen Csung-Csen császár 1639-ben halállal büntette!), hogy kerül ide a perui Potosíból az ezüst és a belőle vert pénz? És mit jeleznek a korból a térképek, a földabroszok a festmények hátterében? Mit a geográfus arcképe, amelynek modellje valószínűleg Leeuwenhoek volt (textilkereskedő, térképész, a mikroszkóp feltalálója, „a mikrobiológia atyja”.)

Ez a Holland Kelet-indiai Társaság fénykora. A 16. és 17. században egymillióan (!) tették meg a Hollandia és Ázsia közötti tengeri utat. Igaz, minden három emberből kettő nem tért vissza. Vagy mert elpusztult, vagy mert Keleten letelepedett.

A mesés Kína feletti befolyásért versenyzett egymással Portugália (Makaóból), Hollandia (Dzsakartából) és Spanyolország (Manilából kiindulva). Katonák, kereskedők, papok rajzottak ki az új földekre, tanultak idegen nyelveket, más kultúrákat. Beindult a világkereskedelem. John Donne intette az angolokat 1623-ban: „Senki sem különálló sziget.” Európa, Ázsia, Amerika: ugyanaz a föld! Tapasztalataink innentől kezdve globális természetűek.

Ha tetszik, ha nem.

(Timothy Brook: Vermeer kalapja. Fordította Jutai Péter. Európa Kiadó.)

Történelmi időutazásra hívjuk mindazokat, akik hisznek a zene világformáló erejében. Augusztus 21-én, Budapesten a Budai Vár – Szentháromság térnél olyan este bontakozik ki, ahol nem márványból vagy bronzból, hanem hangjegyekből és érzelmekből épül emlékmű. Egy este, ahol a múlt emlékei és a jelen dallamai egyetlen lélegzetbe olvadnak össze, és minden hang, minden akkord a szabadság iránti örök, olthatatlan vágyat zengi – egyszerre emlékezve és a jövőbe mutatva, ahol a zene válik a közös üggyé. Egy teljes zenei életpálya emelkedik diadalívként a közönség elé. A világhírű zeneszerző, szövegíró, producer és előadóművész, Leslie Mandoki visszatér Budapestre legendás formációjával, a Mandoki Soulmates-szel, hogy közösen írják tovább a szabadság zenéjének történetét. Az est méltó jelmondata: 50 év szabadságvágy, mely Leslie életútjának hitvallása.