„Egy óriási kampányt kéne rendezni, hogy a mozi él és élni fog”
A Pintér Béla és Társulata oszlopos tagjaként rengeteg előadásban játszol, az utóbbi időben mégis több szerepedet leadtad. A forgatások miatt?
Béla szinte mindegyik darabját játssza, így több száz előadásszáma van. Volt egy megbeszélés közöttünk, hogy a személyiségemhez kevésbé kötött előadásokat leadom, és beugranak helyettem. Ennek az is az oka, hogy nagyon sokat forgattam és már nehezen bírtam fizikailag, de ha visszaáll minden a megszokott életbe, továbbra is havi 15-16 előadásban fogok játszani. De azt ki tudja, mikor lesz? Talán tavasszal.
Ez egy nagyon hullámzó év volt, márciustól leállt az élet – ezzel együtt a színházak működése és a filmgyártás is. Néhány hónap kiesés után már lehetett forgatni kisebb stábokkal, de a színházaknak az évadnyitó után nem sok idejük volt a bemutatókra.
Országosan legalább 600-800 ezer embert érint ez a helyzet. Vidékről feljövő pincérek, szakácsok, fiatal pultosok, akik másodpercek alatt utcára kerültek, soha nem fognak tudni magukhoz térni, mindig görgetni fogják maguk előtt a problémákat. Amikor már megoldották a színházak is, hogy a nézők minden harmadik helyen üljenek, a kormány senkivel semmit nem egyeztetve egy gyors bejelentéssel több száz óra munkát a szemétbe dobatott. A tényszerű dolgokat el kell fogadni, de nehéz eltekinteni attól, hogy nagyon sok ember B, C vagy még D tervét is bedöntik.
Thuróczy SzabolcsHogyan befolyásolja a te munkádat a koronavírus?
Sokat dolgoztam a nyáron, de az elmaradt fesztiválok miatt – ami nagy fájdalom – könnyebb volt a filmeseknek egyeztetni.
Két filmet is forgattál a nyáron. Az egyik Vékes Csaba és Rohonyi Gábor vígjátéka, a Szia, Életem!, amely egy negyvenes, ihlethiányos fantasy íróról szól, akinek ráadásul még a nyakába szakad a soha nem látott kisfia is, akit egy hétéves kisgyerek, Pásztor-Várady Mór alakítja. Milyen volt egy ennyire fiatal színésszel együtt dolgozni?
A forgatás 80 százalékában vele voltam, és óriási felfrissülés volt a színészetemnek, hogy minden picit művibb vagy rutinosabb dolgot irtott, és ha nem figyelt rám, tudtam, hogy kevésbé vagyok szuggesztív. A kettőnk játéka egy oda-vissza pingpong volt, hiszen ugyanúgy kellett nekem is az ő koncentrációja. Általában a producerek félnek kisebb gyerekkel forgatni, mert meginoghat, nem bírja elviselni a nyomást, amiből sok feszültség adódhat, de Mór szülei is jól kezelték a helyzetet, és mi is igyekeztünk a kedvében járni. Egy érzékeny szituáció alakult ki, nagyon jól dolgoztunk együtt. Ő lesz a film szíve-lelke.
A járvány következtében a film forgatásának kezdete júniusra tolódott. Az apa szerepére eredetileg Scherer Pétert kérték fel, ám ő a korábban megkötött filmes szerződései miatt nem tudott részt venni a produkcióban, így téged kértek fel a helyére. Nehéz beletanulni ilyenkor az új szerepbe?
Én egy kisebb szerepet játszottam volna ebben a filmben, amelyet végül Tasnádi Bence kapott meg, de mivel Scherernek szerződése volt, Major István és a producerek felkértek a főszerepre. Hirtelen át kellett pozicionálni magam, rájöttem, hogy nagy öröm ez a bizalom, és ha egy ilyen lehetőség az öledbe hull, nem szabad rágörcsölni, hanem ugyanolyan lazán kell csinálni.
Öt nap különbséggel mentél át Borsodba Bernáth Szilárd első nagyjátékfilmjének, a Larrynek a forgatására. Milyen egyik szerepből átállni a másikba? Ilyenkor ideális esetben mennyi időnek kell eltelnie két film közt?
Egy kiadós fürdés is elég. Nem szükséges elvonulnom remeteszőlők közé, hogy elgondoljam, milyen nehéz lesz váltani. A külsőm miatt volt probléma. Bernáth Szilárd nem akart sztereotípiákat, hogy bajuszos legyek, mint a Csicska című filmben, aminek a miliője nagyon hasonlít a Larryhez. A Szia, Életem!-ben pedig egy budai írót játszottam, ott szakállam és hajam volt. Az összehangoltságra kellett vigyázzunk, nehogy pótfelvételt kelljen forgatni, amikor a külsőm már más. Meg a háromnaponta esedékes tesztelésektől is retteghettünk, hogy ki lesz pozitív és mikor áll le az egész forgatás. Szerencsére ezt megúsztuk, és mindkét filmet le tudtuk forgatni.
Majd elkaptad utólag, de legalább az időzítés jól sikerült.
Huszonnégy napomba került, de már jól vagyok. Én nem is panaszkodom, de nagyon sok szabadúszó kollégámat sajnálom, akik ismert színészek.
Visszatérve a Larryre, amelyben egy elszigetelten élő, pásztorként dolgozó rapper srác apját alakítod, milyen volt egy fiatal fiúval együtt dolgozni egy realista filmben?
Vilmányi Benett-tet nagyon szereti a kamera. Szerintem ő a mai kor Beri Aryja, akibe a ’80-as években szerelmes volt másfél millió ember. Pont amennyit változott a világ azóta, annyit változik a színészete is. Pillanatok alatt tudja magára fordítani az egyszerű instrukciókat. Egy elfojtott viszony van az apa és közte, aminek okai a film szempontjából rengeteg izgalmat tartogatnak. Óriási kihívás volt, hogy maga a szituáció hasonul-e ránk: magunkra kellett engednünk a borsodi közeget, a cigánytelep döbbenetesen érdekes valóságérzetét, a karaktereket, az öregek otthonát, és biztos voltam benne, hogy az izgalmas munkával zavarba ejtően jó filmet csináltunk.
Milyen típusú rendezővel szeretsz együtt dolgozni? Határozottal vagy kísérletezővel?
Aki nyitott minden ötletemre és van egy határozott világképe. Az sem zavar, ha a rendező bizonytalan, ha az a bizonytalanság nem abból fakad, hogy mit akar csinálni, hanem egy jelenet milyenségére el tud képzelni többféle verziót. Inkább legyen kíváncsi, ez jellemző a színészre is – ha mindig át akarja tolni a saját gondolatát, az elég veszélyes játék, unalmassá válik. Nagyon nem szeretem azt a szót, hogy maximalizmus, pedig nagyon sok művész használja. Azt gondolom, hogy izgalmas, ha kíváncsiak rám, és elmondom a véleményem akár humorosabb formában is, de szükség van arra, hogy az ember kiadhassa a gőzt akár forgatás közben, akár utána, mert sokkal jobb úgy a munkafolyamat, mint feszült idegállapotban. Nagyon banálisan hangzik, de nehéz úgy dolgozni, ha csak ipari munkát csinálunk. Szeretem, ha valamiben sok örömöm van, és az áttevődhet a hangulatra is, olyankor könnyebb dolgozni és bátrabbak az alkotók, ha szeretet veszi körül őket. Én is jobban tudok gondolkodni, ha felszabadult vagyok, és ha ezt nem érzem, akkor beszűkülök és feszült leszek.
Thuróczy SzabolcsSzívesen vonod be magad a rendezői folyamatokba?
Csak ha igényli a rendező, ha nem, akkor nem.
Gondolkodtál már rendezésben?
Nem, mert az egy sokkal összetettebb gondolkodás, az enyém egy szűkebb mezsgye. Nagyon sok mindent kell egyben látni, plusz kell egy nagyon erős ego. A rendezés töményebb, többlépcsős koncentrációt igényel, amivel én nem rendelkezem.
Mi alapján döntöd el, hogy elvállalj-e egy szerepet?
Sokszor nem is hívnak castingra, ami óriási erőt ad, mert ezzel azt mondja a rendező: rád gondoltam és veled képzeltem el. Ez a 2020-as években, amikor színészeket háromszor hívnak vissza castingra, egy nagyon nagy áldás. Olyan bizalmi állapot, amely csak pozitív erőket ad.
Azért előbb elolvasod a forgatókönyvet...
Persze. Most várom, hogy a leforgatott filmjeim milyen hatást váltanak ki a nézőkből, és utána szívesen beszélek róla.
Még nem lehet tudni, mikor lesz a bemutatója ezeknek a filmeknek, hiszen a Becsúszó szerelem – amelyben szintén az egyik főszereplőt alakítod – novemberi országos bemutatóját is egy héttel a kitűzött dátum előtt meghatározatlan időre el kellett halasztani.
Most mindenki újratervez. Ha látnád a noteszomat, hogy néz ki ez az év! Mint egy gyakorló elmebeteg, aki a Rorschach-tesztet tizennégyszer firkálja össze, rengeteg csillaggal és áthúzással. Teljes káosz és téboly ez az év. 40-50 percre lehet most előre tervezni, például hogy hazamegyek és iszom egy pohár bort, annak van egy belátható tervezhetősége, de másnak semmi. Parkolópályán van rengeteg film. Ahogy kinyitnak, minden héten lesz egy magyar filmbemutató? Valami ötletet kéne adni a filmes vezetőségnek, hogy az összes elkészült magyar filmet tereljék össze egy fesztiválra, amelynek keretében mutassanak be 15 magyar filmet. Óriási hangulata lenne! Végre újranyitnának a mozik, lekerülnének a maszkok, és egy nagy happeninggel ezt meg lehetne ünnepelni, mert csak annak van értelme. Ezen biztosan gondolkodnak is nálam okosabb emberek.
Reméljük, mert egyre inkább a tévé és a streaming felé terelődnek a nézők, a Netflix és az HBO mellett ott van most az új Filmio és a művészmozik által indított Cinego is.
Az emberek már szinte teljesen meg fogják szokni, hogy nincs szükség a mozira. Egy óriási kampányt kéne rendezni, hogy a mozi él és élni fog, érdemes befektetni anyagilag és szakmailag is abba, hogy újraélesszük a hangulatát. Jó helyzet lehetne, hogy ennyi magyar film vár bemutatásra.
Thuróczy SzabolcsVannak magyar filmnek, amelyeknek online tartották meg az országos premierjét.
Hajdú Szabolcs Békeidők című filmjét a vírus első hullámában, áprilisban egy hétvége alatt 8-10 ezer néző látta. Jól döntöttek az online bemutató mellett, mert nem is egy filmalapos film volt, szabadabban készült, és nem akartak várni vele. Sokszor a filmrendezők is megőrülnek a várakozástól, hogy évek vannak az előkészítésben, a leforgatásban, és most megint másfél évet kell várni a nézők reakcióira. Talán az lehetne a jó megoldás, ha az összes filmrendező, akinek kész a filmje, leülne, és egymással is beszélne, szerveznének egy komoly filmünnepet, mert ki vannak az emberek éhezve. Óriási sikere lenne az eseménynek.
Most milyen projekteken dolgozol?
Román sorozatokat szinkronizálok, a Várkert Bazárban Csuja Imrével és Kovács Adéllal streamen olvasok fel verseket. Most könnyebben lehet egyeztetni színészeket szinkronra, mert nem kell időhöz kötni. Dolgozom egy új filmen is, de arról még nem beszélhetek.
Az interjú a 168 óra hetilap 2020. december 22-i számában jelent meg.
