Egy öntelt főtanácsadó

A Népszabadság augusztus 2-i számában interjút közölt Hegedűs Zsuzsával, Orbán Viktor főtanácsadójával. A lap elküldte az interjú leírt szövegét Hegedűsnek, amelyről ő azt mondta, hogy nem tükrözi a beszélgetés valós mondanivalóját. A szerkesztőség azonban úgy ítélte meg, hogy a hangszalagra rögzített szöveg leírt változata hűen adta vissza a mondottakat, és közölte az interjút. A lap nem vétett a magyar újságírói szokásjog ellen (írott szabályozás nincs), amely akkor teszi lehetővé egy interjú közlésének letiltását, ha az olyat tartalmaz, ami nem hangzott el, vagy sértő az interjúalanyra nézve.

Bocsánat. Tévedtem. Mentségemre szolgál, hogy tévedett velem együtt az egész magyar jobb- és baloldali értelmiség, sőt a társadalom apraja-nagyja is. Azt hittük, azok az intézkedések, amelyeket az elmúlt évben a kormány hozott, Orbán Viktor nevéhez fűződnek. Az egyik oldal helyeselte, a másik rossznak tartotta a fülkeforradalmi kormány vezetőjének döntéseit. De – pozitív vagy negatív értelemben – mindenki az ő számlájára írta a történteket. És most Hegedűs Zsuzsa outolta magát. Felfedte titkát. A Népszabadságban megjelent interjúja szerint az Orbán nevéhez fűződő mindmegannyi intézkedésnek ő volt a spiritusz rektora.

Néhány idézet:
„[...] mindenki tudja, hogy a szociális népszavazás én magam vagyok. [...] Annak a politikai felelősségét Orbán Viktor viselte. Én találtam ki, de övé volt a felelősség. Mindenki tudta, hogy ezt a népszavazást én találtam ki, a stratégiát hozzá és mindent.”

„[...] a teljes nyugati sajtót olvasom [...]. 2007 júniusában Orbán Viktor beszélt először a globális válságról, mert azt a dossziét én adtam a kezébe.”

„Két éve az elszámoltatást én találtam ki [...].”

Társadalmi tevékenységét így értékeli:
„Az a módszer, amit kitaláltam a falvakban, indulásként jó.”

„Egy szál magamban indítottam el a Tégy a gyűlölet ellen mozgalmat [...].” „Az alapítványomon keresztül 15 ezer családot etetek és hozok helyzetbe [...].”

„Medgyessy Péter [...] felajánlott nekem egy csúcsminisztériumot, azt mondtam, hogy na azt nem. 2004-ben a szocialistáktól eldurrant az agyam a kettős állampolgárság miatt. Akkor [...] a baloldal nálam kinyírta magát.”

„Mindenki tudja rólam, hogy zöld-bal vagyok.”

Hegedűs franciaországi tevékenységét is nagyra értékeli:
„Alapító tagja voltam az első nagy francia ökológusszervezetnek [...].”

„Én az SOS Racisme-nek is alapítója vagyok [...].”

„Franciaországban sem voltam sokkal kevésbé befolyásos, mint itt.”

Hagyjuk most az állítások igazságtartalmát. Bántó és az értelmiségi léttel összeegyeztethetetlen az a nevetségesbe torkolló önteltség, a szerénység, önkritika teljes hiánya, amely Hegedűs önértékeléséből árad. Ehhez az alapfelfogáshoz alkalmazkodik stílusa is. Szerinte a magyar antirasszisták csak „pofáznak”, és „elcseszik még a romaproblémákat is”. „[...] nem vagyok a kormány főtanácsadója. [...] én teszek a kormányra.” (Meg kell hagyni, az „elcseszi” és „teszek rá” csiszoltabb formája azoknak az azonos jelentésű szavaknak, amelyeket „deutschtomi” használna.)

Ezek után nem meglepő az a hangnem, amelyet a miniszterelnöki főtanácsadó a vele interjút készítő újságíróval szemben használ. Mindenekelőtt „hülyének” nevezi azt a kérdést, amelyet még fel sem tett neki: „Remélem, azt a hülye kérdést nem fogom megkapni, hogy tudnak-e ezek az emberek (akiket Hegedűs „miniháztájihoz” akar juttatni – K. L.) földet művelni, mert egy faluban mindenki tud földet művelni.” Aztán tovább az újságíróhoz: „Ön nem normális [...]”. „Maga nem tudja, miről beszél. Ez a hülye pesti liberális értelmiség hangja.”

A Kádár-rendszerben az újságírót ugyan nem becsülték sokra, jó esetben eszköznek tekintették politikájuk megvalósításához, de ezt a hangot egyetlen illetékes elvtárs sem engedte meg magának. Amit Hegedűs használ, az még a kádárinál is veszélyesebb diktatúra hangja. Egy diktatúráé, amelynek felépítésében – remélem, eredménytelenül – ő főtanácsadói szinten segédkezik.

Szemben Hegedűssel, az újságíró, Ónody-Molnár Dóra professzionálisan viselkedik. Elengedi a füle mellett a sértegetéseket. Tovább kérdez, és ezzel hitelesen mutatja be olvasóinak Hegedűs Zsuzsát. Megyesi Gusztáv a Népszabadságban közölt humoros glosszájában viccesen „liberális nagyaszszony”-nak nevezi Hegedűst. Ez valóban vicc. Szerintem a főtanácsadó sem nem liberális, sem nem nagyasszony. Ha liberális lenne, nem tekintené magát az igazság egyetlen letéteményesének. A nagyasszony megjelölés pedig Gertrude Stein-, Sárközi Márta-kaliberű egyéniségekre illik. Hegedűs Zsuzsára nem.

Sajnálom Orbán Viktort, hogy ilyen főtanácsadója van. De még jobban sajnálom azt az országot, amelynek miniszterelnöke megtűr maga mellett olyan tanácsadót, mint Hegedűs Zsuzsa.

Kasza László