Egy film az élet

A hitelesség és valóság-közeliség jegyében a neorealista olaszok alkalmaztak először amatőröket később klasszikussá vált műveikben. Magyarországon a hatvanas évek elejéig csak civil gyerekszereplők tűntek föl a filmvásznon. Mivel a Színművészeti Főiskola tantervében nem szerepelt filmszínészi oktatás, ezért a Mafilm 1965-ben saját képzést indított: innen került ki például Sáfár Anikó. Bacsó nem várt erre, ő már 1963-ban, első filmje (Nyáron egyszerű) forgatása során főszerepet bízott egy bájos gimnazista leányra, akit aztán soha többé nem láttunk a filmvásznon.
A rendező később sem lett hűtlen ehhez a módszerhez, szinte mindegyik filmjében felfedezett valakit, aki aztán egy-két produkciójában benne volt, hogy utána ugyanolyan gyorsan menjen feledésbe, mint Lendvai Kati, aki címlapokon virított a Kitörés című, vitákat kavaró Bacsó-film női főszereplőjeként 1971-ben.

Fűrészporos ragyogás

Érdemes elgondolkodni azon, mit látnak a rendezők egy-egy új női arcban, amit egy képzett fiatal színésznő nem tud nyújtani. A másik, talán fontosabb, mert személyes sorsot érintő kérdés: milyen hatása van egy-egy civil szereplő későbbi életére, hogy egyszer reflektorfényben állt. A rendező olykor nem is annyira „ártatlan varázslója” felfedezettje életének.

A csoda nem ismétlődik, sőt, nincs is csoda. Csúnya szóval: Ezek a lányok „egyszer használatos” sztárok. Egy év múlva semmi sem marad a hírnévből. Ez nem az Andy Warhol féle öt-tízperces halhatatlanság, mely állítólag mindenkinek jár – bár én azért vitatnám ezt az elvet. A fénysugár itt nagyobb és csalfább. Szép jövőt, sikert, karriert ígér, amiből rendre semmi sem lesz. Mégis vonzó a jupiterlámpák fénye.

Azok járnak jól, akik nem hisznek ebben a „fűrészporos ragyogásban” (hogy egy másik híres film címére utaljak) – vagy ellenkezőleg: nagyon is hisznek. Mindkettőre akad példa. Bacsó után Herskó János és Sándor Pál folytatta a felfedezők sorát. Herskót vonzották a pszichológusok. A Párbeszéd női főszerepét Semjén Anitára bízta, a Szevasz, Vera címszerepére az üde egyetemistát, Neményi Máriát választotta ki. Különösen az utóbbi futott be nagy ívű tudományos pályát, megbecsült szociálpszichológusként tevékenykedik ma is. Õk a későbbiek során elfordultak a filmtől, egy-két apró megjelenésük akadt ugyan még.

A másik út Zazié. Mindenki így becézi Sándor Pál egykori felfedezettjét, akit egy Kisstadionban rendezett beat-koncerten látott meg a rendező, majd szerződtetett az Ódor Emília főszerepére. Aztán ő lett a vajas kenyeres lány a Régi idők focijában. A Szabó Ildikó Gabriella nevezetű, bájosan pimasz ifjú hölgy a hatvanas-hetvenes évek fordulójának jellegzetes lázadó csaját testesítette meg. Zazi, bár a vászonról eltűnt, nem adta föl: filmrendező lett belőle. Neki köszönhetjük a Hótreál és a Gyerekgyilkosságok konokul igazságkereső, vérlázítóan őszinte mozgóképeit.

Civil típusok

Bár a hetvenes években a Mafilm önálló filmszínésztársulatot alapított, hála a gazdasági nehézségekkel szemben az előremenekülés taktikáját vállaló igazgatónak, Föld Ottónak. A truppban rangos művészek, Törőcsik Mari, Garas Dezső, Kálmán György is tagok lettek, ám a feltörekvő ifjaknak éppen ők, a nagy húzónevek nem kellettek. A budapesti iskola újítói (Dárday, Szalai, Vitézy) megint natúr szereplőkben gondolkodtak, civil típusokat állítottak filmjeikben a kamera elé. A Filmregény három fiatal nőalakjának megelevenítői többé nem fordultak elő mozgóképeken.

Annál inkább szerepelt a vásznon Czinkóczi Zsuzsa, Nyakó Juli, Ozsda Erika. Három tehetség, három különböző életút. Czinkóczi nyolcéves korában Ranódynál – aki egyébként nagy színészfelfedező volt – játszott vagy inkább élt először, Móricz Árvácskájának címszereplőjeként, hogy aztán Mészáros Márta életrajzi alakmását játssza el többször is. Az alföldi tanyavilágból jött, s majdnem oda is tért vissza. Nyakó Juli a nyolcvanas évek elején robbant be a filmes világba, s a magára hagyottak üzenetét hozta a válságába végleg belesüllyedő szocializmus korszakában (Vasárnapi szülők, Köszönöm, megvagyunk). Õ megmaradt színésznek, konok következetességgel játszotta tovább a meggyötört asszonyalakokat. Ozsda Erika 1982-ben jelent meg először a vásznon, aztán felfedezője, Erdőss Pál szociográfiai alapozású alkotásainak állandó szereplője lett. Közben dramaturgiai tanulmányokat folytatott, s mióta elfogytak mellőle a színészi feladatok, kritikusként, filmíróként s rendezőként tevékenykedik.

No de hol van a címben emlegetett szexepil? A magyar film, miként az irodalom, mindig is meglehetősen prűd volt. Az ötvenes években Ruttkai Éva kétrészes fürdőruhája váltott ki botrányt és tiltást az Egy pikoló világosban. A hatvanasokban Medveczky Ilona már meztelenkedhetett epizódszerepekben, de a fordulat órája csak a nyolcvanas években ütött. Szomjas György volt úttörő ebben. Két kihívó nőalakot is kamera elé állított. A Könnyű testi sértésben Erdőss Mariann, a Falfúróban Szatler Renáta csavarta el nemcsak a férfi főszereplők, hanem a nézőtéren ülők fejét is. Komolyabb szerepeket egyikük sem kapott később, noha a közönség férfinemhez tartozó része valószínűleg szívesen látta volna mindkettőjüket – persze ugyanúgy, azaz ruhátlanul, minél több produkcióban. Õk lényegében tárgyak voltak a vásznon. Egy érzéki arc, egy hibátlan test, szexuálisan kihívó viselkedés. Nem több, nem más. Nagyon tetszenek, de a következő hónapban nem emlékszünk már rájuk, lapoztunk egyet a filmes aktnaptárban.

Profi játék

Velük szemben ott vannak a felejthetetlen arcok: az undokak, a dacosak, a meg nem alkuvók, a titkos lázadók. Õk sokkal maradandóbbak, őket nem lehet elfelejteni, még ha nem is látjuk többet az arcukat a vásznon. Méhes Marietta például, aki egy underground együttes énekesnőjeként került Bódy Gábor és Xantus János filmjeibe, s passzív jelenlétével is ki tudta fejezni a nyolcvanas évek ifjú nemzedékének negatív életérzését. Őt nem felejtették el rajongói, annak ellenére, hogy emigrált. De kinek mond valamit Bagaméri Eszter vagy Hegyi Izabella neve? Az előbbi Böszörményi Zsuzsa 2003-as Mélyen őrzött titkok című mozidrámájában keresi identitását, azaz inkább az édesanyját. A másik Kocsis Ágnes művében (Friss levegő) tűnik föl. Az ő gondja ellentétes, neki megvan ugyan a mamája, akit ki nem állhat, ám a bajban mégis a helyére lép. Õk már a 2000-es nemzedék tagjai; félamatőrként vérprofi játékkal növelik szerepük súlyát. Konokul igazságkereső, megtörhetetlen lányok. Épphogy nagykorúak, vagy tán még azok sem. Mindenesetre nem lehet elfelejteni őket, miként Kocsis Ágnes második filmjének (Pál Adrienn) címszereplőjét, Gábor Évát sem.
Micsoda ellentétek a vásznon!

A túlsúlyos ápolónő és a légiesen karcsú, nemzetközi karriert befutott divatmodell, Cseh Annamária, A fény ösvényei főszereplője. Példájuk mutatja, hogy a filmezés mennyire nyitott. Ismert a szólás, hogy egy regénye mindenkinek van. Úgy látszik, érvényes ez a filmszínészetre is. Egy szerepet, legalább egyet, mindenki el tud játszani. Sokan éveket adnának az életükből, ha efféle álmuk teljesülne. Mások pedig bánják, hogy szót fogadtak a kamera mögött dirigáló rendezőnek, mint például a Megáll az idő vágyakozó gimnazistáját, Szukics Magdát játszó tizenéves. Hallani sem akart róla, hogy megjelenjen a kultuszfilm jubileumi vetítésén. Sic transit...