Dúló-fúló szerelem

Meglepő például a színvonal lezuhanása, amikor a szerző szerelmi gerjedelmében prózáról versre vált. Akit akkoriban „a legnagyobb magyar íróként” emlegettek, feltüzelten nem átall efféle klapanciákkal kiállni:

„Egyenes, magas, gyönyörű állat
karcsú nyakára gyöngysor illik,
szürke szemén tüzek szikráznak
bronzhajából villámok ráznak
engemet tudniillik.”

Biz ez olyan, mintha Karinthy írta volna. Paródiának.
S míg egyfelől Simonyi Mária művésznőt imádja a vers, másfelől öngyilkosságra készül a feleség, Holics Janka (sikerül is), ezenközben a vidéki száműzetést választó Móricz lapostetűt kap a Böske nevű kiscselédtől Debrecenben. Durva, groteszk tragédia.

Ami viszont roppant tanulságos: megtudjuk a naplóból, hogy a robbanékony „őstehetség” Móricz mily szorgalmas anyaggyűjtő volt, minden helyzetet, minden érdekes párbeszédet, kiszólást feljegyzett és felhasznált. Fontos adalék az is, hogy a naplók élményei hogyan kerülnek át színdarab, novella, jegyzet szövegeibe. Aki viszont markáns társadalomrajzot keres a naplókban, az aktuális szociális érzékenység jeleit, az csalódik.

Móricz önképe túridanisan túlfejlett, óriás, büszkén parasztos. Szidja a „büdös zsidókat”, vagy a fertőző korszellem szerint (ez sem nagy dicsőség!), vagy személyes megbántottságból: úgy véli, Simonyi művésznőt egy (vagy több) gazdag zsidó tartja ki.

Kevéssé fontos, aránytévesztett közlendő, hogy 1925. május 6-án Leányfalun miképpen készített Móricz pörköltet, hanyagolható a vallomás, hogy hányszor végzett önkielégést, vagy hogy a kétségbeesett feleség milyen szokatlan szexuális vállalásokkal próbálta visszatéríteni urát „a kurvától”. (Akit egyébként két imádás közt Móricz is nevezett így.)
Egy bonyolult mondat a Naplókon túlról: Simonyi Máriát Móricz egy év múlva feleségül veszi.

(Móricz Zsigmond: Naplók [1924-1925]. Összegyűjtötte, szerkesztette stb. Cséve Anna. Luna Könyvek, Noran Kiadó.