"Drága elvtársnők, drága elvtársak! Drága minden."
"Én vagyok a Magyar Népgazdaság. Azért vagyok felakasztva, mert így legalább úgy látszik, mintha állnék." 10 éve hunyt el Hofi Géza, akinek minden szava a mai napig él. Csak a "népet" ki kell cserélni "nemzetire". A 168 Óra kis válogatással emlékezik meg a magyar kabaré kiemelkedő személyiségéről.
Nagyapja, Hoffmann János negyven évig volt bíró Rácalmáson, ahol édesapja is született. Kritikai képességét apjától (Hoffmann Lajos, a Budapesti Dohánybeváltó üzem csoportvezetője), zeneszeretetét anyjától (Szabó Magdolna, a Budapesti Konzervgyár Sterillé üzemében művezető) származtatja. Hoffmann Géza érettségi után sikertelenül jelentkezett a színművészeti főiskolára. Később kőbányai porcelángyári munkásként iratkozott be Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába, ahol többek között Sas József, Sztankay István voltak társai. Emellett a kőbányai téglagyár Jászai András vezette színjátszó csoportjában játszott.
Öt évig dolgozott gyári munkásként, míg a tehetségére felfigyelő Szendrő József 1960 szeptemberében a debreceni Csokonai Színházhoz szerződtette. Itt az előadások után a szerepeket barátaival rendszeresen parodizálta, melynek sikerén felbuzdulva 1963-ban visszaköltözött Budapestre, és immár Hofi Gézaként az Országos Rendező Irodától kapott működési engedéllyel fellépéseket vállalt az egész országban.
1968-ban, a Magyar Rádió szilveszteri műsorában elhangzott táncdalfesztivál-paródiájával vált közismertté. 1969-ben a Komlós János által vezetett Mikroszkóp Színpadhoz szerződött, amelynek 1982-ig volt tagja. Estjei hangfelvételen jelentek meg, sokuk aranylemez lett. Kovács Katival és Koós Jánossal elkészített 1976-ban a Kell néha egy kis csavargás c. zenés rádiójáték és 1979-ben animációs zenés filmje, a Megalkuvó macskák is óriási siker volt. Ők hárman voltak a zenés paródia műfaj első triója. Állandó szerző társai: Malek Miklós, Szenes Iván.
1983-ban Ádám Ottó szerződtette a Madách Kamara Színházhoz, ahol saját szövegével és dramaturgiájával állt a közönség elé. A
Hofélia c. önálló estjétötszázszor játszotta sikerrel, 1987 októberétől az Élelem bére c. estjétennél is többször. Hofi a rendszerváltás után is töretlen sikerrel lépett fel, műsorainak hangvétele, stílusa, egyéni humora alapvetően nem változott. Átesett egy szívinfarktuson, szemműtéten, s csak 2002 februárjában tért vissza a színpadra, ahol még két hónapot játszott haláláig, nagy sikerrel. Síremléke a Farkasréti temetőben található.A Rádiókabaré szilvesztereinek állandó sztárja volt. Egyik legmaradandóbb sikerét egy táncdal, az általa énekelt
Lazítanihozta.A "Tiszta őrültek háza" című műsora itt látható ("Te haver, figyelj!")
Éles politikai kritikái miatt megfigyelték, erre előadásain gyakran utalt („Pulóveredet mi nyomta ki? Az akasztó vagy a váll-lap?” – Hofi Géza Hofélia c. műsorából) – a rendszerváltás előtt tevékenységéről a csehszlovák kommunista titkosszolgálat is jelentett.
2007. július 15-ről 16-ra virradóan megrongálták Farkasréti temetőben lévő sírját. A tettes ellopta a sírt díszítő bronzszobrokat, (melyek a humorista életútját szimbolizálták) úgymint a bakancsot, palástot és a babérkoszorút. 2007. november 2-án átadták a felújított síremléket, melyen a szimbólumok immár kőből faragva láthatók.
Kisbolygót neveztek el tiszteletére 180857 Hofigeza néven.
A Rúzsa Sándor című műsor a Youtube-on:
